Sütő-Nagy Zsolt

Vélemény és vita

Sörbe fulladt jogállamiság

álláspont

Döbbenetes hír rázta meg a világ labdarúgó-rajongóit, amikor két nappal a katari világbajnokság rajtja előtt kiderült, hogy az arab ország rendezői a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség illetékeseivel egyeztetve úgy döntöttek, hogy a korábbi ígéretek ellenére mégsem lehet sört inni a mérkőzések színhelyein. Még a hideg is kirázott a bejelentés nyomán, s bár nem volt a kezemben sör, ösztönösen szisszentettem egyet. Korábbi csalódottságom, amit azóta érzek, hogy a magyar válogatott kiesett a selejtezők során, egy pillanat alatt elillant, sőt kifejezett megkönnyebbülést éreztem, mert sör nélkül nincs is értelme a tornának, akár le se játsszák a meccseket; minden válogatott akkor jár el korrektül, ha méltó választ ad a világrendet semmibe vevő országnak, azonnal csomagol, és sürgősen hátat fordít Katarnak.

Most arról ne beszéljünk, hogy miért éppen a sör miatt háborog a fél világ, amikor fröccsöt vagy habzóbort sem lehet árusítani az arénákban, ahogy tequilát, whiskyt és cachaçát sem, ez utóbbi a brazilok nemzeti itala, akik mégiscsak a futball braziljai…

Tizenkét esztendeje dühöngök amiatt, hogy korrupt tisztségviselők ennek az országnak ítélték az egész világot megmozgató csodálatos sporteseményt. Mert a helyszín kiválasztásának pillanata óta tudom, hogy a korrupció áldozata lett ez a varázslatos sportág, amit elöntött az olaj, undorító fekete ragaccsal szennyezve mindent, és felfoghatatlan számomra, hogy az Európai Unió a bejelentés pillanatában, de legalább az azóta eltelt tucatnyi esztendőben miért nem indított jogállamisági eljárást a nemzetközi szövetségnek otthont adó Svájc ellen, amely ugyan nem tagja az uniónak, de éppen elég hasznot húz a szervezetből ahhoz, hogy szankciókkal móresre taníthatta volna Brüsszel, és az még csak nem is lett volna gázos döntés. Nem érhettem be az alpesi ország ügyészségének a vizsgálatával, amelynek végén egyetlen embert sem ültettek a rácsok mögé; mint ahogy a döntést hozó szervezet elnökének, Sepp Blatternek a bukása sem változtatott semmin. (Csak megszokásból becézem még mindig Josephet, aki persze a botrány, a vizsgálat és a nyilvánvaló tények ellenére sem kellett szembenézzen a törvény szigorával a nyugati típusú jogállamban, így 86 évesen otthonában kényelmesen sörözgetve figyelheti a mérkőzéseket és az általa elindított lavina pusztítását.)

A sörkérdés tehát csupán az utolsó csepp volt a korsóban, hiszen a vérlázító visszaélést követően a sanyarú helyzetű vendégmunkássors vagy az LMBTQ-érzéketlenség is éppen elég okot adott volna arra, hogy a nyugati értékrendre fittyet hányó országból távozzon a foci csúcseseménye. Amúgy is képtelenség november végén világbajnokságot tartani, lehetetlen a helyszín, a sivatagban nem lehet komolyan futballozni, a játékosok pedig túlhajszoltak a szokatlan időpont miatt összetorlódott klubmeccseik miatt.

Hirtelenjében egyetlen épeszű érvet sem tudok felsorolni, amely amellett szólna, hogy ezt a világbajnokságot ne lenne jobb azonnal törölni.

Most már mindegy, teljesen lényegtelen, hogy milliók érvei mellett nekem is ezernyi lenne a torna helyszíne ellen; holnap elrajtol a világbajnokság, s ha esetleg a nyitómeccs a házigazdák és az ecuadoriak között még nem is hoz izgalomba, afelől nincs kétségem, hogy a következő hetekben lesz éppen elég összecsapás, amely annál több beszédtémát ad majd, és a képernyő előtt nyugodtan hörpölhetem a sörömet, mert a négyévente megtartott nagy fociünnepet csak a kezdőrúgásig zavarják meg a játéktól idegen felhangok.

A szerző vezető szerkesztő