Kondor Katalin

Vélemény és vita

Matatok

Könnyen felejt az ember, a levitézlett, folyton az európai értékekről papoló, ám azt világosan megnevezni képtelen figurákat is elfelejti, s mikor így újból „előjönnek”, mi tagadás, nem esik jól a megjelenésük

A lakásban matatok. Hihetetlen, mi minden tud feltorlódni rövid idő alatt az ember körül. Könyvek, folyóiratok, levelek tornyosulnak az íróasztalomon meg a földön, s mert villámgyorsan közeleg az advent, rendet kell csinálni. A hívők tudják, ilyenkor a lelkiekben is megnyílhat egy új kezdet lehetősége. Jó, ha rend van, kívül, belül. Nálam pincétől a padlásig vagy nyolcezer könyv várja, hogy velük is törődjek, mondjuk egy portörlés erejéig. Kezdem a levelekkel. Sok feleslegestől megszabadulok. S közben kezembe akad egy, amelyet jó tíz éve Németországból kaptam. Mit tesz a véletlen, akkor is éppen mi, magyarok voltunk az uniós támadások célkeresztjében, ezért ottani ismerőseim – felháborodva a minket érő és szűnni nem akaró rágalmakon – az EU néhány emblematikus szereplőjéről küldtek néhány soros ismertetőt. Angela Merkellel kezdték, aki ugyan Hamburgban született, de az NDK-ban nőtt fel, kiváltságosnak mondható körülmények között, a családja például szabadon járkálhatott az NDK-ból Nyugat-Németországba. Ez mások számára lehetetlen volt. A két Németország egyesítése után Merkel Kohl kancellár kormányának tagja lett, majd 2005-ben kancellár. Tehetséges volt, semmi kétség, s Európára szabadította a migránsáradatot. Martin Schulz úrról azt közölték, nemhogy egyetemre nem járt, de még csak nem is érettségizett. Az Európai Parlament elnökének mégis megválasztották. A magyarokat folyton üvöltve kritizáló Daniel Cohn-Bendit anarchista mozgalmárról és provokátorról, aki ugyebár az EU parlamentjének tagja volt, azt írták, hogy pedofiliájával folyton dicsekszik. Vivien Reding is szerepelt a listán, ő hazánk egyik leghangosabb támadója volt, mint az alapjogokért felelős EU-biztos. Az Európai Bizottság elnökéről, J. Manuel Barrosóról azt tudhattam meg, hogy az Egyesült Államok iraki háborúját igencsak támogatta, Hannes Swoboda pedig, aki az európai szocialisták EP-frakciójának vezetője volt, folyton a tomboló magyarországi antiszemitizmusról beszélt. Szép kompánia, megtapasztaltuk.

Mit mondjak? Jó tíz év után kissé meglepett ez a levél! Könnyen felejt az ember, a levitézlett, folyton az európai értékekről papoló, ám azt világosan megnevezni képtelen figurákat is elfelejti, s mikor így újból „előjönnek”, mi tagadás, nem esik jól a megjelenésük. Ezek az emberek lennének a Nyugat demokratikus és emberi jogokra érzékeny emblematikus figurái? Ők voltak, bizony! Felejtsük el, vagy ne felejtsük el? Ne felejtsük el, mert hasonmásaik, utódaik most is itt vannak köztünk. „Áldásos” tevékenységükkel naponta kényszerülünk szembenézni.

Matatok tovább, immár a jegyzetfüzeteim között. Ezek közül is jó néhánytól megszabadulok. S akár hiszi bárki, akár nem, kezdem elhinni, hogy azoknak van igaza, akik azt mondják, nincs véletlen, mert minden, ami történik, okkal történik. Kezembe kerül az egyik megmaradt füzet, melyben azt jegyeztem le, amit vendégem, dr. Maróth Miklós egyetemi tanár mondott pár évvel ezelőtt az európai értékekről egy közönség előtt tartott beszélgetésünkön. Emlékszem, sokan meglepődtünk, amikor a Római Birodalom történetével kezdte, melynek sikereit nagyrészt a római hadseregben uralkodó rendnek és fegyelemnek tulajdonította, valamint az állam racionális felépítésének és szervezettségének. Majd kitért arra, hogy a mai életünk, itt, Európában is éppen a rend, a fegyelem, a természet törvényeinek tagadása miatt vált kaotikussá, s oda jutottunk, hogy az egyén definiálatlan, homályos tartalmú és korlátlannak gondolt szabadsága, hedonizmusa, napjainkban szinte mindent felülír. Igen, a rendet, a szervezettséget, a fegyelmet. S végül hozzátette, hogy Európának ezek az új „értékei” könnyen Európa végét jelenthetik, főleg akkor, ha szembekerül a Távol-Kelet közösségi szellemével, a fegyelemmel és szorgalommal. A professzor úr nemrégiben a Százak Tanácsa által kiadott könyvben is írt arról, mit nevezünk európai értéknek. Cikkét úgy fejezte be: „Az új európai értéket jelentő korlátlan szabadság, a rend hiánya nem más, mint haláltánc.”

Talán (sőt most már azt mondom, biztosan) nem véletlen, hogy én is rendrakásba kezdtem. Jó figyelmesen matatni a holmik között, a feleslegestől pedig megszabadulni, s nem szabad kidobni az értékeket. Arra viszont hitelt érdemlően nem tudom a választ, hogy Európa miért a káoszban, a manipulációban érdekelt. Talán, mert tudja, hogy ha a lelkekben nincs rend, ha ott káosz uralkodik, ha a hazugságokkal mindenkit elbizonytalanítanak, akkor nem okoz különösebb nehézséget a világ feletti politikai és gazdasági hatalom megszerzése. Mert a rejtett, de azért egyre többször előbukkanó tervek szerint éppen ez a cél. Hogy ez ne történjen meg, bizony, némi matatás után minden felesleges, romlott, értéktelen holmit s minden hátsó szándékú, ördögi terveket kovácsoló embert bizony ki kell dobni, vagy a hatalomból el kell távolítani.

A szerző újságíró