Az energia- és a háborús válság felcsillantotta reménysugár, úgy tűnik, elvette az Őszödi Böszme eszét, s felélesztette féktelen és csillapíthatatlan hatalomvágyát. Ezt már saját pártjában is felismerték néhányan. No nem a kitartottak, a Gyurcsányt az MSZP-ből a sírig követő bukott megélhetési politikusok, ők hagyják, hogy a családi politikai vállalkozás feje tovább hülyítse a híveket, saját tagjaikat, a kormányváltásban reménykedőket.
Legújabb posztjában például azt írta Gyurcsány Ferenc bukott miniszterelnök: „A 2026-ig terjedő időszakban vagy a Demokratikus Koalíció tudja hatékony erővé szervezni az ellenzéket, vagy senki.” Az újabban árnyékkormányt elbábozó Gyurcsány–Dobrev tandem az akciója során levegőnek nézte korábbi szövetségeseit, akiket maga terelt be a közös zászló alá, most már mulyának nevezte a civil erőket, a tüntetéseket feleslegesnek. Mindezt a parlamenti demokratizmus leple alatt, megszüntetni szándékozva a „megszámlálhatatlan mennyiségű” pártocskákat.
A posztkommunista páros már azt is vallja, hogy megtanultak a szélben járni. Hisz a csábítás trükkjeivel bevették a Fővárosi Közgyűlést is, most éppen Zuglót uralnák le, az MSZP-t már kinyírták, Jakab Péter már politikai remeteként él csak a nép ajkán, a Momentum kicsit még vergődik, mielőtt nagyot koppanna, Márki-Zay Pétert pedig bedarálták az amerikai dollárok, amiről Gyurcsányék hírből sem tudtak. Ám most itt vannak, tisztán ragyogva, mint az alpesi hó. A (párt)politikamentes civil ellenállás nem megdönti, hanem szándékától függetlenül erősíti a rezsimet – így hangzik a gyurcsányi intelem.
Szinte kár, hogy Gyurcsánynak már a sajátjai sem hisznek mindent el. Az óbudai önkormányzatban Pénzes Dávid kommunikációs vezető úgy vélekedett például, hogy a magyar történelemben a Gyurcsány-éra az egyik legkártékonyabb volt, gazdasági, társadalmi és erkölcsi szempontból is. Azt is kijelentette, hogy a kommunizmusban szocializálódott emberektől nem várhatjuk el, hogy a demokrácia minden rezdülését pontosan érezzék. Gyurcsánytól pláne nem, hisz KISZ-vezetőként a kommunista rendszer egyik fenntartója volt. Mi még hozzátennénk azt is, hogy a rendszerváltoztatást követő húsz évben, de leginkább a Gyurcsány-korszakban tízezermilliárdnyi közvagyon tűnt el kézen-közön a privatizációnak csúfolt rablóhadjáratban.
A Gyurcsány-pártot elhagyó volt alelnök, Nagy-Huszein Tibor pedig arról értekezett a napokban, hogy a DK vagy meglépi azokat a szervezeti, személyi, tartalmi változásokat, amelyek ahhoz kellenek, hogy legalább hárommillió szavazó számára elfogadható legyen, vagy akarata ellenére is beleragad abba, hogy ő tartja hatalomban Orbánt. Azt már mi tennénk hozzá, hogy ezt a vonzó változást azzal kellene kezdeni, hogy Gyurcsány visszavonul a közélettől, s erre kéri a feleségét is. Különben az álom nem fog teljesülni.
Például azért, mert az a Demokratikus Koalíció ajánlja magát a magyar embereknek, amelynek gazdálkodását a párt megalakulása óta törvénysértések jellemzik. A nyilvánosan is elérhető számvevőszéki jelentésekből kiderül, hogy a párt könyvvezetése és gazdálkodása 2013-ban, 2014-ben, 2015-ben és 2016-ban sem felelt meg a törvényi előírásoknak.
Az ÁSZ azt is feltárta, hogy a DK 2015-2016-ban a működéséhez, a jogszabályt megsértve, tiltott vagyoni hozzájárulást fogadott el. A 2018. évi országgyűlési választás kampánypénzeinek ellenőrzése során a DK a jelölőszervezetnek járó költségvetési támogatást nem szabályszerűen használta fel. A kampány során a Demokratikus Koalíció a számviteli, a párt- és a kampánytörvényt is megsértette, illetve ismételten tiltott támogatást fogadott el. Utóbbi a gyakorlatban azt jelentette, hogy a Gyurcsány-házaspár cége, az Altus Zrt. adott hitel a pártnak, jóval a piaci ár alatti kamattal. Mindez azt jelenti, hogy a DK 2013 óta az adófizetők, valamint a saját támogatói, tagsága felé sem számolt el szabályszerűen. A feltárt törvénysértésekért a felelősség pedig egyértelműen a párt elnökét, Gyurcsány Ferencet terheli.
Ez a valóság. A szelek szárnya csupán látomás. Lárifári. Ha úgy tetszik, LáriFeri.
A szerző újságíró