Film a „blokádtörőről”

A taxisblokád idején Németországba kellett utaznom munkaügyben. A ferihegyi repülőtérre úgy jutottam ki, hogy a blokádok között taxisok vittek tovább, a blokádon át kellett gyalogolni, majd tisztes távolságban várakozott egy újabb taxi. Vagyis a taxisok „ügyesen” kihasználták a helyzetet, hasznot húztak belőle (ők nem akartak kormányváltást...). Visszafelé a Bonn/Köln repülőtéren a beléptető hölgy odasúgta nekem, hogy „vigyázzak, mert Budapesten teljes a káosz, forradalom van, meg kívánják dönteni a kormányt, ne utazzak oda”. Jeleztem neki, hogy tegnapelőtt onnan jöttem. Erre csak legyintett: „ja, akkor menjen csak”.

Öcsém, aki az Egyesült Államokban él, éppen itthon volt a taxisblokád idején. A Déli pályaudvar környékét ellepték az autók, még gyalog is alig lehetett átvergődni közöttük. Odament egy ácsorgó rendőrhöz: „Biztos úr, nem látja, hogy mennyi autó parkol tilosban? Intézkedjen ez ellen!” A rendőr egy csúnya káromkodás kíséretében elzavarta a fenébe…

1990 októberében majdnem zárójelbe tették a szent ’56-os forradalmunkat, amely Hannah Arendt szerint magasabb rendű volt a nagy francia forradalomnál, mert a szociális kérdések egy pillanatra se kerültek előtérbe, a közös cél csak és kizárólag a szabadság kivívása volt. Ez volt a taxisblokád, amely szociális kérdésként a benzináremelés elleni spontán tiltakozásnak indult, amelyet az akkor szinte egyedüli és sajátos telefonrendszerük miatt egy könnyen és gyorsan szervezhető réteg, a taxisok fogtak össze. Majd erre villámgyorsan rárepült az SZDSZ, amely az önkormányzati választással frissen elfoglalt pozíciói birtokában át kívánta venni a legfőbb hatalmat is, valójában egy puccsot akart végrehajtani, Göncz Árpád segítségével, aki a puccsistákat támogatta. Részéről a legárulkodóbb az volt, hogy az összes bűncselekményt elkövetők számára már azelőtt közkegyelmet adott, hogy az egésznek a politikai hátterét kivizsgálták volna. Sőt, a célja az volt, hogy az SZDSZ-hez és a már akkor is működő háttérhatalomhoz fűződő szálakat (lásd kiemelten a Fővárosi Önkormányzat szerepét) ne is lehessen kibogozni. Ezzel lehetett leplezni még az Antall-kormány megalakulása előtti időszakhoz fűződő nagy nemzeti kifosztást, az MSZMP politikai hatalmának gazdaságivá konvertálását, látszólagos visszahúzódását, valójában alámerülését. Mert ekkor a szocializmusellenességgel elmaszkírozott SZDSZ lépett „ideiglenesen” a helyükre… mint az oroszok …

Velük indít a Blokád című film, az első találkozás Gorbacsovval Moszkvában. Pontosan megmutatkozik a miniszterelnök és a köztársasági elnök karakterének különbsége. Göncz gazsulál a pártfőtitkárnak, Antall felveti a Varsói Szerződés megszüntetését. Göncz reflexsszerűen behódol a külső blokádnak, Antall szabad ettől, mert belülről irányított karakter. Gorbacsov figurája valószínűleg a filmben pontos, ellentétben azzal a szimpatikus figurával, akinek a liberális világ be kívánja állítani. Ő is teljhatalmú „diktátor” volt, csak elsodorták a világesemények. Az első blokádot, ami a taxistüntetéshez vezetett, éppen ő okozta az olajcsap elzárásával…

A szovjet szál végig jelen van a filmben az ’56-os eseményekkel. Ifjabb Antall József, a diákjaival szinte egyidős népszerű történelemtanár neveltetéséből adódóan vesz részt a forradalomban, elviszi tüntetni a diákjait is. Majd amikor a helyzet forróvá válik, hazaküldi őket, de ő visszamegy… Részt vesz egy utolsó memorandum megfogalmazásában apja barátaival, kisgazda vezetőkkel egyetértésben, ebben az akkor ifjú Göncz Árpád a partnere. Amikor lefogják, az ő taktikája a teljes tagadás, kiszabadulása viszont felér egy blokádtöréssel: apja zsidómentő tevékenysége miatt külföldi érdekeltségek szólaltak fel a kiengedése érdekében. Göncz magatartása ebben a helyzetben csak sejtetés a filmben, de a kívülről vezérelt mivolta valószínűleg innen gyökeredzik. A „blokádtörésre” alkalmatlan.

A film többrétegű, benne van a miniszterelnök karakterét meghatározó családi háttér, 1956-os szerepvállalása, ebből fakadó meghurcoltatása, tanári pályájának, hivatásának a derékba törése. Egész életét, működését az általa választott hivatásrend, a tanári pálya határozta meg. Ez ma, amikor újra blokádot szerveznek – most a pedagógusok jogos szociális elégedetlenségére rárepülve – a balliberális ellenzék pártjai, szinte ugyanazok, mint 1990-ben. Ez egy aktuálpolitikai külső rétege a filmnek, ez akkor is így volna, ha nem lenne éppen úgynevezett pedagógustüntetés. Antall József alakjában a hivatásrendiség étosza áll szemben az anarchiára való hajlammal, ami Göncz Árpád, a filmben felbukkanó Pető Iván és a mögöttük álló külső erők által irányított SZDSZ sajátja.

Tragikus szál Antall betegsége, a taxisblokád alatt diagnosztizált rák, a non-Hodgkin limfóma. A film középponti jelenetsora a Kútvölgyiben játszódik. Antall József úgy mutatta be a kormányát, hogy ez egy „kamikazekormány”, zuhanórepülésben, ellenséges össztűzben kell végrehajtani a kommunizmusból a demokráciába vezető átmenetet. A filmben láthattuk, hogy a kormánytagok felkészületlensége, olykor alkalmatlansága rossz döntésekhez is vezetett. Ezen nem csodálkozhatunk, hiszen az államapparátust nem lehetett kicserélni, a végrehajtók nyíltan ellenszegültek a kormányfőnek – Hankiss Elemér, aki nem engedte adásba Antall tévényilatkozatát, vagy az országos és a budapesti rendőrfőkapitány, aki hasonlóan járt el, előre kinyilvánítva, hogy nem fog erőszakot alkalmazni. Ezzel a blokád kiterjedéséhez és a tömeges törvénytelenségekhez nagyban hozzájárult. Már a kormányzása legelején súlyos ügyekkel kellett szembenéznie: az államcsőd fenyegetésével, az ország egészen lesújtó gazdasági helyzetével – erről a film végi úgynevezett „pizsamás interjú” szól.

Betegsége egy súlyos „belső, személyes blokád”, ami Antallnak a taxisblokád alatti helyzetét meghatározta. Egy kis kitérő: a rákbetegségek lelki okairól kell szót ejteni. A krónikus stresszhelyzet, amiben a kormányzása során élt, elnyomta az immunrendszerét, mely egyébként a rákos sejtek elpusztítására lenne hivatott. Antall Józsefnek a filmben is többször visszatérő hihetetlen önuralma is szerepet játszhatott a súlyos betegsége kialakulásában, mert ezzel blokkolta a mély érzéseit, olykor jogos kétségbeesését, dühét a barátnak gondolt személy árulása miatt, sőt még mentegeti is Gönczöt. A film megrázó jelenete az, amikor a félhomályos kórteremben olvassa a diagnózisát,és elmondja a feleségének: non-Hodgkin limfóma – három hónap vagy maximum három év. A feleség megfutamodásra kéri – hagyja abba az egészet, menjenek vidékre, meg fogja mindenki érteni a döntését. Antall viszont felkéri egy táncra – vagyis folytatni akarja a „táncot”, a jelenet visszautal az ifjú Antall tánciskolai jelenetére, amikor megismerkedett a kiválóan táncoló leendő feleségével.

A film egyébként tele van ehhez hasonló többszöri utalásokkal. Ilyen a film vége felé a Gorbacsovval való ismételt találkozása Párizsban, ahol Gorbacsovot felszólítja ’56 miatti bocsánatkérésre, amit ő elutasít. Viszont beszél a Varsói Szerződés felbomlásáról, ami a film kezdő jeleneteinek egyikében éppen Antall kérése volt.

A miniszterelnök a betegágyban is felelős vezető, aki a súlyos helyzet megoldására törekszik. Nagyszerű jelenete a filmnek a Kohl kancellárral való többszöri telefonbeszélgetése, aminek eredményeképpen elérte, hogy a következő évben esedékes nagy összegű támogatást azonnal megkapja az ország. Vagyis a betegágyából biztosította a kibontakozó tárgyalások pénzügyi, tisztességes hátterét. Göncz viszont a taxiskövetelések elfogadásával bedobta a lovak közé a gyeplőt…

Antall József miniszterelnök úr igazi blokádtörő, az egész sorsa erre predesztinálta. Történészként pontosan tudta, hogy a magyarság már kezdeteitől fogva folyamatosan blokád alatt áll. A Blokád című film pontosan erről szól, amit a filmvégi „pizsamás interjú” utolsó gondolatai nyomatékosan aláhúznak: szerinte a kompromisszumos megállapodás létrejötte után előállt helyzetben „nincsenek vesztesek és győztesek”. Ezzel a néhány gondolatával képes volt az indulatokat lecsillapítani és békességet teremteni. A balliberális puccs megbukott, a kormány a helyén maradt. Ha tovább él, számos súlyos válságot hasonlóan „tanári módon” megoldott volna.

Ehelyett sorba állhattunk a Kossuth téren, megrendülten a parlamenti ravatal elé járulva. Nem jutott neki osztályrészül az a megbecsülés, amelyben az ifjú Antall részesült a diákjaitól egy „sub rosa”, titkos találkozón. De ez a film – Tősér Ádám filmje – elkészült, és Antallt itthon is hasonló elismerésben részesíti, mint amit a nagyvilágban még életében, nem teljesen tökéletes kormányzása, viszont emberi nagysága alapján egyértelműen kivívott magának.

A filmet az ifjú szíveknek ajánlom Ady Endre Ifjú szívekben élek című versével élve, aki Antall sorsát is megjeleníti, első versszaka: „Ifjú szivekben élek s mindig tovább, / Hiába törnek életemre / Vén huncutok és gonosz ostobák, / Mert életem millió gyökerű.” És az utolsó: „Örök virágzás sorsa már az enyém, / Hiába törnek életemre, / Szent, mint szent sír s mint koporsó, kemény, / De virágzás, de Élet és örök.”

Nagy szerencséje a magyarságnak, hogy a rendszerváltoztató miniszterelnökünk egy belülről és felülről vezérelt hiteles „blokádtörő” volt. Köszönjük a Blokád című filmet, jókor jött, a mai nehéz helyzetünket is segít megoldani egyénként és közösségként egyaránt.

A szerző építész, volt országgyűlési képviselő