Vitéz Ferenc

Vélemény és vita

Lopás

Kétperces

Az a rossz érzés a gyomorszája környékén a lopás miatt van – állapította meg J. Károly, miközben próbálta leküzdeni reggeli émelygését egy keserű kávéval. Eredetileg cukorral szerette volna inni, de nem tett bele, mert elfogyott. A harmadik üzletben is üres volt a polc, csak a felirat árválkodott fölötte, hogy két kilót vásárolhatna belőle. De nem a cukor miatt érezte magát kifosztva, hanem úgy általában.

Konkrétan eddig nem sok mindent loptak el J. Károlytól. A középiskolában a biciklijét és az első munkahelyén – ami megegyezett a jelenlegivel – a karóráját. Illetve nem ellopták, csak lefoglalták, hogy ne nézze állandóan az időt, hanem figyeljen inkább arra, hogy ne maradjanak kipostázatlan levelek az irattárban.

Szerettek volna adatokat is lopni tőle, de nem sikerült, tudniillik, nincs internete és okostelefonja. Az önérzetét ugyanakkor ellopták, az osztályvezető azt mondta neki egyszer, hogy „maga egy utolsó bölény”.

J. Károlyt a büfés Eszter vigasztalta, elmagyarázva, hogy az osztályvezető csak arra akart utalni, hogy távol tartja magát a megfigyelési rendszerektől. Ráadásul a bankkártyáról is kiveszi az összes pénzt, így nem tudják nyomon követni a vásárlásait. Persze, az nem jelentene túl nagy izgalmat egy megfigyelőnek, ha J. Károly vásárlási szokásaiból szeretne valamilyen következtetést levonni. Legfeljebb arra jöhetne rá, hogy ezt az embert tényleg meglopják – amit J. Károly már régen tud. A munkáját nem fizetik meg, és az önbecsüléséről még nem is beszéltünk.

A keserű kávé mellett elkezdett összeállítani egy hevenyészett listát. Ellopták tőle az igazmondásba vetett hitét, mert a hazugságok elárasztják az egész földkerekséget, a világsajtótól kezdve az átláthatóságig. Ezzel együtt jelentősen csorbult az igazságszolgáltatásba vetett hite is.

Aztán ellopták tőle azt a szabadságot, hogy nevén nevezze a dolgokat, lassan ott tart, hogy nemcsak a gondolatait nem meri kimondani, de óvatosan kell fogalmaznia a saját nemi identitásával kapcsolatban is, főleg ha az osztályvezető a kötelező egészségügyi vizsgálattal egybekötött érzékenyítő foglalkozásra akarja küldeni.

A rokonszenve kinyilvánításával is igen óvatos, mikor egy bátor ember kimondja, hogy hol van a kutya elásva, és hogy honnan bűzlik a hal. Közben meg felháborodnak a „művelt” Nyugaton, hogy egyáltalán teret adnak a bátor ember véleményének. Nem akar részt venni a szankciókkal kapcsolatos alkalmi vitákban sem, mert rögtön ráfogják, hogy oroszbarát. Attól fél, hogy az orosz krémtortára is szankciókat fognak kivetni.

A délelőtti kávészünetben megemlítette a lopáslistát a büfés Eszternek, mert benne még megbízott. Hozzátette, hogy a legjobban a béke ellopása fáj neki. Bosszantó, hogy a bűnöst nem tudja megnevezni, viszont érdemes volna a háború vámszedői között keresgélni.

Eszter egyetértett vele, és megkérdezte, hogy nem zavarja-e a büféárak emelkedése. Hogy J. Károly véletlenül nem sorolja-e őt is a tolvajok közé.

„Ugyan, Kedves Eszter – válaszolta J. Károly –, maga csak a szívemet lopta el.” Aztán rögtön el is fordult, mert a nő egy kicsit elpirult, J. Károly meg nagyon.

A büfés Eszter zavarában bekapcsolta a rádiót, ami nagy hangerővel szólalt meg, így a férfi jól hallotta, hogy a hírekben bemondják az újabb szankciós terveket.

A szerző irodalomtörténész