Kondor Katalin

Vélemény és vita

Ukrajna, meg amit nem akartunk

A világ lakóinak többsége civil. S elege van a sok „bölcs” látnok és hatalommániás, magát mindenki felett állónak gondoló bürokratából

Mi várható volt, mi hátra volt még, elkövetkezett. A provokációk nyíltan is elkezdődtek. Hogy milyen ügyben? „Természetesen” az ukrajnai háborúsággal kapcsolatban, s ellenünk, magyarok ellen. Aligha lehetett kétséges, hogy be fog következni, s be is következett. A „művelt Nyugat” ugyanis elkezdte gyártatni a provokációs cselekedeteket Magyarország ellen. Turul-szobor ledöntése a munkácsi vár környezetéből – semmi kifogás, semmi felháborodás az EU részéről, nyilván számukra ez természetes. Bizonyos provokátorok, például egy ukrán parlamenti képviselő végtelenül trágár és aljas, valamint nyomdafestéket nem tűrő kijelentése azért, mert tiltakozni mertünk a szobordöntés miatt. S a Nyugatnak szava sincs erről sem egyelőre, holott eléggé érdekes háború idején, műveleteken kívüli területre „koncentrálni”, ami Ukrajna felelős vezetőit illeti. Horthy Miklós gyalázása is a provokáció része, akit ugyebár a „hálás” ukrán politikus Hitler csatlósának nevezett. Hol vannak ilyenkor vajon a német uniós társaink? Hol lapítanak? Ahelyett, hogy „helyreraknák” az eltévedt ukrán politikust, ha már olyan jó barátok? Továbbá milyen unió az, melynek egyik tagját, jelesen Magyarországot azért lehet támadni, mert nem óhajt beleavatkozni, pénzt, paripát, fegyvert és katonát küldeni egy olyan háborúba, amely minden normális ember szerint nem az ő háborúja? Milyen ország az, amely ezt elvárja? És milyen unió az ilyen? Mikor hagyják már abba a folytonos vegzálásunkat amiatt, mert nem vagyunk hajlandók úgy gondolkodni, ahogyan ők megparancsolják? Demokráciát hazudtak a világ urai, s nemigen van már olyan ostoba, vagy ha igen, akkor az csatlós, aki elhiszi, hogy ez az igazi demokrácia, amelyben most a világ, bocsánat, a „véleményvezér” Egyesült Államok és az Európai Unió leledzik. Ez az ő demokráciájuk. Ami valójában nyílt diktatúra. A mienk meg vágyaink szerint a normalitás, a józanság, a hit, a rend és a béke. Legalább is ezt szeretnénk. Csakhogy éppen ezek a fogalmak vannak össztűz alatt. Béke? Rend? Átjáróház vagyunk Ukrajna felől, átjáróház vagyunk délről, sok ezer kilométeres távolságból érkező fegyveresekkel vagyunk kénytelenek foglalkozni, ez persze rengeteg pénzbe és energiába kerül, de semmi köszönet nem jár érte, csak birodalmi beképzeltség, amit tapasztalunk.

Tisztelt Urak a világ élén! A fenti sorok, a feltett kérdések Önöknek szólnak. Mi nem politikai, okoskodó szakértői blablákat szeretnénk hallani, hanem választ várunk azokra a kérdésekre, melyek manapság a világ valódi kérdései. Melyekre Önök rendre elfelejtenek hitelt érdemlően válaszolni. Közben roppant demokratikusan, hogy senki sem tudjon róla, vakcinákkal kereskednek, gyógyszergyárakkal mutyiznak, közpénzen tatarozgatják luxusvilláikat, s persze rendre fenyegetődznek és hazudoznak. Főképp azokat fenyegetik és azokról hazudoznak, akik az Önök útjában állnak, mert normálisan gondolkodnak, például nem akarnak a genderelmélet áldozataivá válni, képesek magukról eldönteni, nők-e vagy férfiak, továbbá – Önökkel ellentétben – nem óhajtják megmondani másoknak, miféle aberrált szabályok szerint éljenek. Csakhogy érik a vetés! Amit elvetettek, kikél, s bebizonyosodik, hogy ehetetlen. És akkor jön el majd az igazság pillanata. Mert mindig eljön egyszer. Ki mint vetett, úgy arat, tartja a mondás. Egyelőre viszont a szellemi erőszak és a gazdasági diktátum arat.

A világ lakóinak többsége civil. S elege van a sok „bölcs” látnok és hatalommániás, magát mindenki felett állónak gondoló bürokratából. S elege van az álságos világ azon urainak cselekedeteiből, akik a nemzetek létét próbálják eltörölni, a nemzetek emlékezetével együtt. Ezeket a sorokat október 23. napja, a Forradalom emlékünnepe előtt pár nappal írom. S hiába telt el 66 év, vitathatatlan, hogy bár már régen megbukott a kommunista rendszer, annak haszonélvezői, a hazaárulók, az ország-kiárusító pénzügyi hatalom zsoldosai, a magyarságot, s hazájukat pénzért ócsárló emberek itt élnek velünk. Vagy éppen az EU-ban támadják Magyarországot. S valószínű 1956-ról is bátran szónokolnak. Éppúgy, mint a cikk elején emlegetett trágár ukrán képviselő. Felelőtlenül. És büntetlenül.

Egy cikkben azt olvastam, hogy a minap, azaz október 19-én volt az újraélesztés világnapja. Veszélyhelyzetbe került újszülötteknél, valamint számos betegség esetében szükség lehet az újraélesztésre. Nehéz művelet, de sokszor sikeres. Sajnos azt aligha hinném, hogy egy nap alatt újra lehetne éleszteni a beteg világot. Ám hogy sürgősen el kellene kezdeni az élesztését, abban biztos vagyok.

A szerző újságíró