Kő András

Vélemény és vita

Kalapos

Egy fotó fekszik előttem az íróasztalomon. Budapesten készült, 1956. október 28-án. A híres francia hetilapban, a Paris Match-ban jelent meg, majd az amerikai fotós magazin, a Life is közölte ’56-os különszámában. A férfit, aki lövésre lendíti a puskáját Bocskay T. Józsefnek hívták. A forradalom évében 32 éves volt. A Paris Match képaláírása így hangzott: „Egy lázadó vadász [felkelő] dacosan kiabál az emeleti ablakokban meghúzódó ÁVH-s tüzérekre.” A fotó bejárta a világot és a forradalom egyik szimbóluma lett. A férfi puskáján spárga lóg, és spárgával erősítette fel a derekára az úgynevezett kenyérzsákot is, amelyben a töltényeit tárolta. Homlokára csúsztatva egy barna kalap van a fején. Mindig kalapban járt, és mindétig a homlokára tolva viselte, ezért lett a forradalmi napokban Kalapos a beceneve. Mondják, folyvást mosolygott is, ’56-os fényképein a szája vonalában húzódó „csókgödör” árulkodott erről. Örökös ballonkabátját a hűvös idő miatt vastagabb posztókabátra cserélte fel. Lábán egy gojzervarrott cipő látható. Nagy divat volt a vízhatlan cipő akkoriban, amikor a talp és a felsőrész fölé még varrtak egy bőrcsíkot is. A vagabundoknak volt gojzervarrott cipőjük. Amikor kikerült Amerikába, csináltatott magának nyolc dollárért egyet, hogy gyakran jusson eszébe: milyen cipőben járt a forradalom napjaiban. Ezért a pénzért abban az időben három pár cipőt lehetett kapni.

Bocskay T. József árván nőtt fel. Kétéves korában halt meg az édesanyja, és ötéves volt, amikor elvesztette édesapját. 1949-ben Csehszlovákián keresztül Ausztriába szökött, hogy az Egyesült Államokban élő rokonaival felvehesse a kapcsolatot. Balszerencséjére azonban az amerikai zónában – egy amerikaiak által ellenőrzött szállodából kilépve – elfogták az orosz titkosszolgálat emberei, és átadták a katonapolitikai osztálynak. Kémkedéssel, hazaárulással és tiltott határátlépéssel vádolták. Első fokon halálra ítélték, másodfokon tizenöt évet kapott. 1956. augusztus 12-én feltételesen szabadlábra helyezték. Visszament Tatabányára dolgozni. Október 25-én parancsnoksága alatt több száz fiatal bányász indult Budapestre, és megszállták a József körúti Bányász mozit. A harcokban a Práter utcai iskola felkelőivel és a Corvin köziekkel együtt vettek részt, de önálló csoportot alkottak.

A forradalom leverése után Bocskay T. József a keresettek listájára került. December 31-én azonban sikerült átlépnie a határt. Távollétében ítélték halálra. Később Chicagóban éttermet nyitott, amely az Egyesült Államokba utazó magyar állampolgárok zarándokhelye lett. Neves színészek, politikusok, tudósok (például Teller Ede) és sportolók keresték fel. 1989-ban végleg hazatért Budapestre, és az Igazolt Magyar Szabadságharcos Világszövetség elnöke lett.

Közel laktunk egymáshoz. Ő a Bocskai úton, én a Fadrusz utcában. Nyolc ház választotta el bennünket. Gyakran megfordultam nála, mert barátjául választott. Sokat tudott az ’56-osok 1989 utáni kibékíthetetlen viszonyairól. Egy vad kutya őrizte a földszinti lakásában, s ha mentem hozzá, a kutyát a konyhába kellett zárnia. Nagy ajándékozó volt. Egyszer egy hatalmas, cigánylányt ábrázoló festménnyel állított be hozzánk. „Ez a tiétek” – mondta. Már készülődött a halálra. 2013-ban, 89 évesen távozott az élők sorából. Emlékszem két mondatára. Így hangzik: „Fiatal koromban a szabadságot hangsúlyoztam, öreg koromra a rendet. Eljutottam arra a felfedezésre, hogy a szabadság a rend szülöttje.”

A szerző újságíró