Biztosan a klimax az oka, gondolta J. Károly, mikor rémülten keresgélte emlékezetében egy középiskolai osztálytársa nevét, ami nem jutott az eszébe. Pedig néhány hónapja beszélt vele telefonon, a férfi befektetési ügynök, és kecsegtető megtakarítási konstrukciókat ajánlott J. Károly figyelmébe. De J. Károly figyelme rögtön lelankadt, mert legalább havi ötvenezer forintot kellett volna befektetnie. Ha lenne havi ötvenezer forintja, amelyet átmenetileg nélkülözhet, jobb volna a közérzete is, most viszont a fűtési időszak közelében, az infláció sűrűjében sokkal inkább neki hiányzik ez a havi összeg.
Azt akarta megkérdezni, hogy véletlenül nem foglalkozik-e az illető nemcsak a fölösleg, hanem a hiány eltüntetésével is… Sajnos azonban sehogy sem jutott eszébe a neve, és nyomozói hajlamok vagy megfelelő összeköttetések nélkül egyelőre nem is tudja kideríteni. A büfés Eszter szerint visszakövethetné, hogy kihez tartozik a szám, de nem emlékezett még a nagyjából pontos dátumra sem, ráadásul több ismeretlen szám volt a telefon memóriájában, amely kétségkívül jobb állapotban volt az övénél.
Találomra fölhívott kettőt. Az egyik egy idősebb hölgyé volt a szomszéd lépcsőházból, aki elújságolta, hogy már előkerült a macskája, született egy új alom is, és megkérdezte, hogy J. Károly nem vágyik-e egy macskára. A másik vonal végén üzenetrögzítő volt, egy gépi hang azt közölte, hogy a nemzetközi helyzet miatt bizonytalan időre felfüggesztették az oroszországi turistautak szervezését.
Eszter kijelentette, hogy a férfiakat is eléri a klimax, ráadásul J. Károly éppen abban a korban van, amikor a hormonháztartás változása kellemetlenséget okozhat a szexuális életében, de J. Károlynak momentán nem volt semmilyen viszonyítása alapja ehhez, a gyakori izzadást és fáradékonyságot súlyfölöslegének és a munkahelyi stressznek tulajdonította. Eszter azt is mondta, hogy a férfiklimax memóriazavarokhoz vezethet.
A nő azzal az ötlettel állt elő, hogy ha nem akar vitaminokat szedni, beiratkozhat egy mnemotechnikai tanfolyamra. A férfi értetlen arckifejezését látva röviden elmagyarázta, hogy ez az emlékezés művészete. Nem túl bonyolult, mert azokat a szavakat, számokat és neveket, amelyeket szeretne megjegyezni, csak át kell alakítani képekké, és ha elő szeretne hívni valamit az emlékezetéből, elég a képre gondolni. Fölajánlotta, hogy rögtön tehetnek is egy próbát.
Négyszázhúsz, rózsa, csillagok, menyasszony, vörös, harmatos, falevél, kastélykert, áremelkedés, atomreaktor, Isten, vallomás, csalogány… – sorolta gyors egymásutánban, és J. Károlyt arra kérte, hogy mondja vissza a szavakat.
Négyszázhúsz, csalogány – mondta J. Károly, mert csak az első és az utolsó szóra emlékezett.
A büfés Eszter ekkor azt tanácsolta, hogy amikor a szavakat hallja, ne azokat próbálja megjegyezni, hanem a képet, amit az említett szavak kialakítanak benne. Érdekes módon a nő pontosan emlékezett az iménti listára, egyet sem tévesztett.
J. Károly már látta is maga előtt, hogy ha négyszázhúszezer lenne a fizetése, egy harmatos vörös rózsával a kezében várná a csillagok alatt leendő menyasszonyát, aki pontosan úgy néz ki, mint Eszter. Az őszi falevelek halkan zizegnek, mikor sétálnak a kastélykertben, nem számít az áremelkedés, a szíve olyan energiákat termel, mint egy atomreaktor, rácsodálkozik, hogy az Isten mégis létezik, s mikor elhangzik a szerelmi vallomás, megszólal egy csalogány.
Egy kivételével vissza is tudta mondani a listát, bár a négyszázhúszból ötszázhúsz lett, és ezt a tévesztést J. Károly egyértelműen az inflációnak tulajdonította. Minden bevásárlásnál megállapította, hogy hiába jegyzi meg az előző heti árakat, az emlékezetét nem okolhatja, mert nem lehet mindent ráfogni a memóriazavarra.
A befektetési tanácsadó neve viszont nem jutott az eszébe, csak egy képet látott, hogy ott áll a büfében, issza a kávéját, és már huszadikán alig várja, hogy hó eleje legyen, mikor átutalják a havi kettőszázhúszezer forintos fizetését.
A szerző irodalomtörténész