Kő András

Vélemény és vita

Bajtárs és elvtárs

A történelmi sorsfordulókat nemegyszer egyetlen szó elhangzása, illetve megváltozása is jelezheti. Azt mondjuk: „bajtárs”, és pontosan tudjuk, hogy mikor szólították így egymást honvédjeink; azt mondjuk: „elvtárs”, és pontosan tudjuk, milyen időszak kötődik ehhez a megjelöléshez. A „bajtárs” küzdőtársak egymás közti megszólítása, továbbá vezetéknévvel, gyakran anélkül, vagy rendfokozattal katonák 1950 előtt hivatalos, ma nem hivatalos egymás közötti titulusa – áll egy a rendszerváltoztatás előtt, 1987-ben megjelent Nyelvi illemtan című könyvben. Az „elvtárs” párttagok egymás közötti (hivatalos) megszólítása és említése, rendszerint a vezetéknév, a funkció vagy a jelző egyidejű használatával, magázó és tegező igealakokkal – olvasható a fenti kötetben.

A kommunista diktatúra idején, 1951. október 29-én a honvédelmi miniszter elvtárs 53. sz. parancsában elrendelte, hogy november 1-től kezdve a Magyar Néphadseregben a „bajtárs” megszólítás helyett az „elvtárs” megszólítást kell használni. Péter Gábor, az ÁVH vezetője 88. sz. parancsában megspékelte ezt a következőkkel: „Az Államvédelmi Hatóságnál korábban a »bajtárs« megszólítást vezettük be. Ez is nagy megkülönböztetés volt a múlt rendszer fegyveres erőivel szemben, amelyben a tiszt »urak« kasztja kegyetlenül elnyomta és sanyargatta a nép fiait. Ez az újítás jelezte akkor, hogy a dicső Szovjet Hadsereg által hozott szabadsággal új élet kezdődik hazánkban.” Egy kis magyarázkodás: „A »bajtárs« megszólítás az ÁVH-nál azonban csak a felszabadulás utáni első évek átmeneti helyzetének felelt meg, amikor még nem az egységes népfront kormánya vezette az ország ügyeit, mint most.”

Devecseri Gábor is arra bíztatott versében, hogy: „Elvtárs, emeld a fegyvered / a fénybe, / mélyesszed a tekinteted / csövébe”.

Aztán jött 1956. Október 29-én a Néphadsereg című lap közölte Janza Károly altábornagy, a Magyar Néphadsereg honvédelmi minisztere és dr. Münnich Ferenc belügyminiszter parancsát, amelyben egyebek mellett ez volt olvasható: „A Magyar Néphadseregben és a rendőrségnél a mai naptól kezdve a szolgálati megszólítás »bajtárs« legyen.” Ugyancsak az első oldalon egy lelkesítő írás üdvözölte a parancsot: „Mikor is tiltották ki ezt a szót a magyar néphadseregből? Mikor váltotta fel az »elvtárs«, amely (bármilyen szépen fejezi ki a kommunista párttagok elveinek közösségét) egyáltalán nem fejezi ki a katonák közötti viszonyt, s elszakad hadseregünk hagyományaitól.”

A forradalom azonban elbukott, és újra tért hódított a közéletben, a fegyveres erőknél, az egyenruhás vagy hivatalos szervezetekben az „elvtárs” – a rendszerváltoztatásig. 1989 júliusában ugyanis a rendfokozat utáni elvtárs megszólítás ismét „bajtársra” változott. Egy évvel később pedig, amikor a Magyar Néphadseregből Magyar Honvédség lett, az „úr” kapott létjogosultságot. Érdekes módon a katonák egymás között a szleng nyelvét használták és használják. Így például a fatörzs főtörzsőrmester, a szpájder parancsnok, a feketelábú vagy vakegér újonc, a leninfiú politikai tiszt, a négyszemű szemüveges katona, a csontszázados vagy szakszi szakaszvezető, a hangya hadnagy az iszapszerű öreg katona és így tovább.

Egy szó, mint száz: a „bajtárs” szó él tovább, de a rossz emlékű „elvtársat” átadtuk a múltnak. Legfeljebb a humor tárgya lehet az „elvti”, az „elvtikém”.

A szerző újságíró