Vitéz Ferenc

Vélemény és vita

Sugártartomány

Kétperces

Néhány napja nem tudott mit kezdeni a gyomra felől váratlanul minden irányban szétterjedő, szorító ürességgel. J. Károly előbb azt hitte, hogy valami baj lehet a szívével, kardiológus rég nem látta, de az életkorán és némi súlyfölöslegén kívül nem is volt különösebb oka annak, hogy lássa.

Igyekezett nem gondolni az orvosokra, és különösen azóta, hogy egy alkalommal a büfés Eszter említette a negatív dolgok bevonzását. Ha ugyanis túl sokat gondol a rosszra, bizony, az előbb-utóbb bejelentés nélkül érkezik meg hozzá. Az orvosokra ezért inkább szeretettel gondolt, ha véletlenül mégis eszébe jutott a fehér köpeny, és örült, hogy ők legalább normális fizetést kapnak, ha már az övét meg a pedagógusokét csak jelképesen emelték, hogy mégse maradjon a bérminimum alatt.

Ez a mély sóhajokban megnyilvánuló, még a torkában és az ágyéka körüli fáradt sajgásban, valami megmagyarázhatatlan veszélyösztönben is jelentkező bizonytalan érzés, ami kicsit hasonlított a repülés előtti izgalomhoz, egyáltalán nem az inflációnak szólt. Azt J. Károly elrendezte azzal, hogy kicsit meg­reformálta az egyébként sem a kulináris élvezetekről árulkodó étrendjét, ami azt jelentette, hogy többször evett tésztát.

„Nem veszünk másik teknőst, egyelőre egyedül maradsz” – mondta egy este Karcsinak, aki a melegtől fonnyadozni kezdő salátalevelet rágta, és nem látszott rajta, hogy különösképpen fölizgatná J. Károly megüresedő lelkiállapota. „Én is kevesebb időt töltök a büfében” – tette hozzá.

Apropó, a büfés Eszter. Szabadságon van, most a nagynénje helyettesíti, aki már a második nap félreérthetetlen célzást tett rá, hogy szívesen elüldögélne J. Károllyal egy padon. Ezt az ötletet a nagynéni nála fél fejjel nagyobb termete, valamint legalább két X-szel szélesebb kiterjedése miatt – nem beszélve a fölvillanó arany szemfogról – igyekezett elvetni, már csak a rossz dolgok bevonzását is elkerülendő.

Pénteken egy szál virágot vásárolt hazafelé, egy mélyvörös rózsát, pedig abban is ott volt az infláció. Eszter azt mondta, két hétre megy el. J. Károly próbálta megmagyarázni otthon a teknősének, hogy a virágot, ami már félúton elhervadt, nem a büfés Eszternek szánta, Karcsit azonban csak a virág hamvadó színe hozta lázba. Valahol azt olvasta, hogy a teknősök állítólag még az infravörös sugártartományt is képesek érzékelni.

Ilyen sugártartomány terjedhetett szét mostanság J. Károly szíve körül is, gondolta J. Károly, és üres mellkasát teleszívta az erősen langyos sóhajjal. A szobában volt legalább harminckét fok, teljesen megfelelt tehát az uniós ajánlásoknak, J. Károlyt mégis elkezdte rázni a hideg.

(A szerző irodalomtörténész)

Kapcsolódó írásaink

Galsai Dániel

Galsai Dániel

Homo lengyelicus

ĀFricska. Ilyenkor az a nagy kihívás, hogy a hírlapíró valahogy megfogalmazza a véleményét, ami amúgy nem tűri a nyomdafestéket!

Lóránt Károly

Lóránt Károly

Atomháború jöhet, atomenergia nem?

ĀA NATO célja Oroszország kifárasztása – mindaddig, amíg az el nem fogadja Ukrajnának a nyugati szövetséghez való csatlakozását