Politika a zöld gyepen

A Magyar Kommunista Párt (MKP) a Nemzeti Parasztpárttal (NPP) mérte össze tudását, amelyre kétezer néző volt kíváncsi. A találkozó jó alkalom volt arra, hogy a politikába tévedt emberek is megmutassák választóiknak, a szurkolóknak – átmenetileg – ismeretlen arcukat.

Az összeállítások olvastán felkapjuk a fejünket, különösen, ha az MKP csapatára pillantunk, mert a nevek árulkodnak. Így fest a névsor: Gallowich – Szirmai, Kádár – Apró, Sebes I., Széll B., – Széll J., Köböl, Hidas, Sebes II., Czeczei. A kommunisták kapujában az a Gallowich Tibor állt, aki 1945-től 1948 októberéig a válogatott szövetségi kapitánya volt. 1917-ben a Nemzeti SC-ben mutatkozott be kapusként. Őseit, a nemeskotteszói Gallowichokat megtagadva csapott fel a Madisz sportelnökének, baloldali pártmunkásnak.

A „demokratikus, pártközi” Népsportot főszerkesztette 1947-től 1949-ig a gépészmérnök és ősbolsevik Hidas Ferenc, a kisgazda Barcs Sándor és a szocdem Solti Lajos társaságában. Sebesnek 1945. február elsejei keltezéssel már ott volt a zsebében magyarul és oroszul, hogy Budafok járási vezetőségének a titkára, és „jogában áll a járás területén lévő községek kommunista pártszervezeteit leellenőrizni, utasítással és tanáccsal ellátni. Amennyiben a körülmények megkívánják, a vezetőség egyes személyeit vagy az egész vezetőséget kicserélheti”. Nem lehet véletlen, hogy a valamikor futballista – Gallowich után – a nemzeti tizenegy szövetségi kapitánya lett. Apró Antal szobafestőből avanzsált a minisztertanács elnökhelyettesévé, majd az országgyűlés elnökévé.

Személyesen felügyelte Nagy Imre és mártírtársainak koncepciós perét. 1958. június 17-én ő jelentette be az országgyűlésben Nagy Imre és három társa kivégzését, amelyet „a nép jogos elégtételének… az ellenforradalom méltó megbosszulásának” nevezett. Érdemeiért a budapesti Szemlőhegy utcában kiutalták részére a nagypolgári Lovassy-Stürner orvos család volt villájának nagyobbik részét. Köböl József 1957 februárjában Gyenes Antallal ellenezte, hogy Nagy Imre és társai ellen büntetőeljárást indítsanak, ezért a KB-tagság alól felmentették, és később több atrocitás érte.

Szirmai István a rádió vezérigazgatójaként az 1952-es helsinki olimpiáról kommentárokat írt a rádió részére, amelyekért hazajövetelekor busás honoráriumot fizet­tetett ki magának. Egy bizalmas jelentésben az állt róla, hogy „súlyos jellembeli hibái vannak, nő- és pénzügyek, ezért kell pártvonalon megbüntetni”. Ehhez képest 1956 nyarától a Budapesti Pártbizottság lapjának, az Esti Budapestnek lett a főszerkesztője, majd Kádár közvetlen munkatársa. Kádár János balhátvéd volt az MKP csapatában. Fiatal korában jó grundfocistának tartották. A korabeli tudósítás a kommunisták legjobbjaként írt róla, akit – egyebek mellett – az utókor egyenesen árulónak bélyegzett.

Adós vagyok még az NPP összeállításával és a végeredménnyel. Az NPP gárdája így állt fel: Matics dr. – Horváth, Kerek – Tamássy, Király, Dékány – Kertész, Borsos (Énekes), Szabó, Szücs (Farkasinszky), Nánássy (Erdei). Nevesincs figurák a kommunista „ászokhoz” képest, de fiatalabbak Kádáréknál. Ennek tudható be, hogy az NPP 3–0 arányban győzött. A politikában rosszabbul alakultak a dolgok, mert küszöbön állt a kommunista diktatúra kora.

(A szerző újságíró)