A kakaskukorékolás úgy hasított bele a hajnalba, mint a kollégája telefonján a riasztójelzés. J. Károly irodai társa minden nap pontban tíz órakor tízóraizott, mert a szokásainak rabja volt és lojális az elnevezésekhez, nem úgy, mint az osztályvezető, aki buzgó módon magolta be a politikailag korrekt szótárakat, így hasonlítani kezdett egy szélkakashoz. S nem mintha a kolléga gyomrában elhelyezett biológiai óra nem tudta volna, hogy mikor van tíz óra, ugyanis a szendvics már háromnegyed tízkor kikerült az asztalra, és a maradék percek gyönyörködő várakozással teltek el, hogy mikor szólal meg a kakas a telefonban.
A kukorékolás amúgy azt jelenti, hogy a kakas megjelöli a saját területét. A kakasok tehát egészen másképpen viselkednek, mint a kutyák. A jellegzetes uralkodói hang nemcsak azt jelzi egy másik kakas számára, hogy merre jár a vetélytárs, hanem azt is, hogy a tyúkok már le vannak foglalva. A tyúkokhoz tartozik a szemétdomb is. Ebben hasonlítanak a városlakó emberekhez, már ami a város melletti illegális szemétdombokat illeti – mások pedig a saját lakásukat rendezik be baromfiudvarként.
Hogy mennyire jó a kakasok hallása, arról J. Károlynak nem voltak hiteles információi. Egyszer azt olvasta valahol, hogy a csirkéké rendkívül jó. Ha nem így lenne, könnyen eltévednének, és belekeverednének egy másik csapatba. Nem beszélve a rókákról, akik utánozni tudják a kakas kukorékolását, de a fia-tal tyúkot, bármennyire ostoba is, ezzel a trükkel nem lehet átverni. Ellenben ha a róka szép sárga kukoricaszemeket szór az útra, egykettőre az odújához vezeti az óvatlan tyúkot, aki hiába kotkodácsol, a kakas épp a szemétdombjával van elfoglalva, így nem tudja kikapirgálni a róka szemét.
A kakas általában napfelkelte előtt szólal meg. Ezzel némelyik a történelembe is bevonul, mint például a bibliai kakas. Róla tudni kell, hogy háromszor is kukorékol, de a nap még nincs sehol, Péter meg azt veszi észre, hogy háromszor megtagadta Isten fiát. A másik híres kakasnak pedig a török szultánnal támadt nézeteltérése, sokan azonban kétségbe vonják a beszámoló hitelességét, mondván, hogy a kakas nem tud beszélni és fél a darazsaktól, ezért a mesék birodalmába száműzték. A kakas nem érezte jól magát a sárkányok között, ezért rögtön a francia forradalomban kötött ki. Mondhatni, csöbörből vödörbe került. Harcias karaktere mindenesetre megmaradt – ezt csak a húsleves szünteti meg, amikor a vödörből végül a fazékba kerül.
A kakashoz amúgy nem érdemes igazodni ébresztőóra helyett, mert gyakran előfordul, hogy már jóval napkelte előtt, az éjszaka közepén megszólal, ha észreveszi a leselkedő veszélyt, és figyelmezteti a tyúkokat. A róka osonását könnyen összetévesztheti a házban lakók horkolásával, főleg ha nyitva van az ablak. A horkoló férjet ebben az esetben egyszerre ébreszti fel a kukorékolás és a felesége könyöke. A férj megfordul, s mikor eszébe jut, hogy vasárnap megint mákos tészta lesz kakasleves helyett, folytatja a horkolást.
J. Károlyt már igencsak bosszantotta, hogy kukorékol valaki, mikor ő még aludna. Napok óta kialvatlanul járt munkába. Egy nap már se ide, se oda, gondolta. Elhatározta, hogy ébren marad, résen lesz, megfigyeli, honnan jön a hang. Lehet, hogy valamelyik szomszédba egy kakas költözött? Vagy egy egész baromfiudvar? – Ennek a végére fog járni.
Három óra lesz, mindjárt megszólal.
J. Károly ekkor leguggolt, fenekét illegetve odasomfordált az ablakhoz, és hangos kukorékolásba kezdett.
(A szerző irodalomtörténész)
