László Tamás

Vélemény és vita

Álmok álmodói

Tartozunk a kezdeményezőknek, annak a sok száz „magyar géniuszban hívő” embernek, hogy a teljes kiállítást kibővítve újra felállítsuk – a Liget Budapest keretében a Magyar Innováció Házaként

Emlékszünk, amikor ezeréves államiságunkat ünnepeltük szerte a hazában? Ennek volt folytatása a Millenárison az Álmok Álmodói – Világraszóló Magyarok című kiállítás. Emlékszünk még a kígyózó sorokra? A szülőkre, akik gyermekeikbe csöpögtették a rendkívüli élményt, a bátorító tudatot, hogy a magyarság alkotó részese volt a 19. és 20. századnak és lesz a 21.-nek is?

Ezt egy zseniális ember álmodta meg: Wermer András. A húsz évvel későbbi kiállítás egy eldugott sarkában találkozhatunk a gondolataival: „Először Európában mi fogalmaztuk meg és mondtuk el azt, amit bennünk, magyarokban a legizgalmasabbnak tartottunk. És az eredmény: 2003. január elsején a világ egyik legjelentősebb tudományos lapja, a Nature ezzel a címlapcikkel jelent meg: A XX. SZÁZAD BUDAPESTEN SZÜLETETT.”

A 2001-ben, hároméves előkészítés után, sok száz magyar tudós, művész együttműködése révén megnyílt kiállítás építészeti bravúr is: a látvány felerősíti, magasba emeli a tartalmat, a magyar géniusz egész világnak szóló rendkívüli teljesítményeit. Mindezt az Európában egyedülálló nyelvünkből vezette le, mert a magyar nyelv a nyitja a szellemi teljesítményeinknek. Mintegy beavatási szertartással egy sötét alagúton keresztül léptünk be a kiállításba, ahol a mennyezeten az apró fénypontok szavak voltak, az első előfordulásuk évszámával. A magyar nyelv csodája után haladtunk a művészetek felé: a színházat, a magyar zenét, a kép és forma művészetét, a magyar filmeseket, a magyar építészet nagy egyéniségeit bemutató egységekig. A művészetekkel való indítást már csak azért is fontos tartottuk, mert a „múzsákkal való találkozás” hitelesítette a tudományos, technikai felfedezéseinket.

Ezután csak kapkodtuk a fejünket a gazdag anyag „labirintusában”, lejtőkön és hidakon át újabb és újabb felfedezésekig, mert ez felfedező út volt a világraszóló magyarok követésében. Felsorolni is nehéz csak a témaköröket: Hang- és képtechnika, hírközlés; Oktatás – tanárok és iskolák; Elméletek és találmányok a fizikában; Kémiai kutatások és technológiák; Gyárak, műhelyek, világmárkák; Legyőzött távolság – földön, vízen, levegőben; Villanyos találmányok; Folyamszabályozás és vízgazdálkodás; Agrárium – gazdálkodás, mezőgazdasági gépek és technológiák; Bányakultúra – a föld és a szellem kincsei; Gyógyforrások – vízgyógyászat és fürdőkultúra; Gyógyszerészet – a patikától a farmakológiáig; Orvoslás – a gyógyítás tudománya és gyakorlata; Lélekgyógyászat – teóriák és terápiák; Geo – utazók, felfedezők, kutatók, geofizikusok; Asztronómia – csillagdák tudósai és rádiócsillagászok; Repüléstudomány, űrkutatás, űrtechnológia és nem utolsósorban a Sportsikerek – edzők, versenyzők, győzelmek.

A nyelvünk csillagai – a szavaink – után fénylő csillagok: művészeink, tudósaink, tanáraink, sportolóink. Hihetetlen mennyiségű név, a töredékét tanítják csak iskoláinkban. Ez a sokrétű kiállítás a magyarságról, az értékeinkről, az önazonosság-tudatunkról szólt, a sok évtizedes „merjünk kicsik lenni” mentalitás helyett a „merünk nagyok lenni, merünk nagyot álmodni” érzetét erősítve. Mindenki, aki órákon át szívta magába a páratlan kiállítás kincseit – elfáradva, de ugyanakkor feltöltődve –, azzal az elhatározással hagyta el, hogy vissza fog még jönni. Egy év alatt nyolcszázezren nézték meg, és legalább ugyanennyien szerették volna.

Erre már nem került sor! Jött a Medgyessy-kormány, a „merjünk kicsik lenni” – Kovács László külügyminiszterre és pribékekre bízták a kiállítás „kivégzését”. Méltatlan módon, az eredetileg tervezettnél fél évvel korábban bezárták, ami minősített hazaárulással ért fel. A kiállítást működtető Millenáris Kft. vezetőjét, Berkecz Máriát megalázó módon perbe fogták, meghurcolták, csak évek múlva derült ki teljes ártatlansága.

Wermer András keserű szavai erről: „Amikor azt kérdik: megérte-e végig küzdeni, végig harcolni… Megérte-e építeni és mindenkivel megküzdeni? Elviselni a mindennapi ellenséges nyomást? Az egyre durvább vádakat. A politikai és jogi üldöztetést. A három és fél évig tartó nyomozást, amelynek során életünk minden eredményét igyekeztek sárba tiporni. Igaz, a nyomozás semmilyen vádat nem igazolt, de lemoshatatlan foltot hagyott mindenkin, akivel valaha is együtt dolgoztam. Hogy érdemes volt-e egy olyan nemzet felemelkedéséért élni, amelyik csak megsemmisítésünkért tudott összefogni? Hogy most tényleg igaz-e, hogy a magyarok jobbá tették a világot, hogy értékesebbé tették mindannyiunk életét? Amikor megkérdik, hogy tehát érdemes volt-e? Megérte?”

Ebből az egész magyarsággal szemben elkövetett szégyenből, amit a balliberálisok tettek 2002 után ezzel a kiállítással, felmérhetjük, hogy mit csináltak volna velünk, álmodni tudó, akaró magyarokkal húsz évvel később, a 2022-es választás után? Az egész országot „beszántották” volna. Húsz év múltán, 2022-ben létrejött az Álmok álmodói 20 – Világra szóló magyarok, világformáló találmányok című kiállítás újra a Millenárison.

Minden értéke mellett hiányzik belőle az a világmagyarázat, hogy vajon miért ebben, az Európa közepén, társtalanul élő népben, nemzetben született ennyi tehetség, géniusz? Hiányzik belőle a nyelv csodája, a művészetek mindent megtermékenyítő hatása. Ez egy rendkívül jól összeállított oktatási anyag, amit minden felső tagozatosnak, középiskolásnak, egyetemistának meg kéne néznie. Nagyon fontos, hogy a 21. század is benne van már – a legfrissebb magyar felfedezésekkel, szabadalmakkal, eredményekkel: az autógyártással, az orvoslással, a számítástechnikával, az űrrepüléssel kapcsolatos kutatásaink.

Itt vannak a Nobel-díjas (és várományos), Agy-díjas és Ábel-díjas tudósaink. A tudományterületeket és a hozzájuk tartozó tudósainkat egy hatalmas tablón kereshetjük meg. Ezzel együtt hatásában csak visszfénye az eredeti kiállításnak, mintha csak a jövő ígérete volna, hogy ne feledkezzünk el az elsőről, ami megmozgatta az ország lelkesebb felét.

Tartozunk a kezdeményezőknek, annak a sok száz „magyar géniuszban hívő” embernek, hogy a teljes kiállítást kibővítve újra felállítsuk – a Liget Budapest keretében a Magyar Innováció Házaként. De ne kelljen húsz évet várni rá! 

(A szerző építész, volt országgyűlési képviselő)

Kapcsolódó írásaink

Domonkos László

Domonkos László

Svájci édes

ĀA csokoládé az országközhelyek sorában éppúgy Svájchoz tartozik, mint Olaszországhoz a makaróni vagy Oroszországhoz a vodka

Vitéz Ferenc

Vitéz Ferenc

Régiség

ĀEbben a hónapban már sokadik alkalommal állapította meg, hogy eljárt fölötte az idő. Hogy nem érti, mi történik körülötte.