Álmok álmodói

Emlékszünk, amikor ezeréves államiságunkat ünnepeltük szerte a hazában? Ennek volt folytatása a Millenárison az Álmok Álmodói – Világraszóló Magyarok című kiállítás. Emlékszünk még a kígyózó sorokra? A szülőkre, akik gyermekeikbe csöpögtették a rendkívüli élményt, a bátorító tudatot, hogy a magyarság alkotó részese volt a 19. és 20. századnak és lesz a 21.-nek is?

Ezt egy zseniális ember álmodta meg: Wermer András. A húsz évvel későbbi kiállítás egy eldugott sarkában találkozhatunk a gondolataival: „Először Európában mi fogalmaztuk meg és mondtuk el azt, amit bennünk, magyarokban a legizgalmasabbnak tartottunk. És az eredmény: 2003. január elsején a világ egyik legjelentősebb tudományos lapja, a Nature ezzel a címlapcikkel jelent meg: A XX. SZÁZAD BUDAPESTEN SZÜLETETT.”

A 2001-ben, hároméves előkészítés után, sok száz magyar tudós, művész együttműködése révén megnyílt kiállítás építészeti bravúr is: a látvány felerősíti, magasba emeli a tartalmat, a magyar géniusz egész világnak szóló rendkívüli teljesítményeit. Mindezt az Európában egyedülálló nyelvünkből vezette le, mert a magyar nyelv a nyitja a szellemi teljesítményeinknek. Mintegy beavatási szertartással egy sötét alagúton keresztül léptünk be a kiállításba, ahol a mennyezeten az apró fénypontok szavak voltak, az első előfordulásuk évszámával. A magyar nyelv csodája után haladtunk a művészetek felé: a színházat, a magyar zenét, a kép és forma művészetét, a magyar filmeseket, a magyar építészet nagy egyéniségeit bemutató egységekig. A művészetekkel való indítást már csak azért is fontos tartottuk, mert a „múzsákkal való találkozás” hitelesítette a tudományos, technikai felfedezéseinket.

Ezután csak kapkodtuk a fejünket a gazdag anyag „labirintusában”, lejtőkön és hidakon át újabb és újabb felfedezésekig, mert ez felfedező út volt a világraszóló magyarok követésében. Felsorolni is nehéz csak a témaköröket: Hang- és képtechnika, hírközlés; Oktatás – tanárok és iskolák; Elméletek és találmányok a fizikában; Kémiai kutatások és technológiák; Gyárak, műhelyek, világmárkák; Legyőzött távolság – földön, vízen, levegőben; Villanyos találmányok; Folyamszabályozás és vízgazdálkodás; Agrárium – gazdálkodás, mezőgazdasági gépek és technológiák; Bányakultúra – a föld és a szellem kincsei; Gyógyforrások – vízgyógyászat és fürdőkultúra; Gyógyszerészet – a patikától a farmakológiáig; Orvoslás – a gyógyítás tudománya és gyakorlata; Lélekgyógyászat – teóriák és terápiák; Geo – utazók, felfedezők, kutatók, geofizikusok; Asztronómia – csillagdák tudósai és rádiócsillagászok; Repüléstudomány, űrkutatás, űrtechnológia és nem utolsósorban a Sportsikerek – edzők, versenyzők, győzelmek.

A nyelvünk csillagai – a szavaink – után fénylő csillagok: művészeink, tudósaink, tanáraink, sportolóink. Hihetetlen mennyiségű név, a töredékét tanítják csak iskoláinkban. Ez a sokrétű kiállítás a magyarságról, az értékeinkről, az önazonosság-tudatunkról szólt, a sok évtizedes „merjünk kicsik lenni” mentalitás helyett a „merünk nagyok lenni, merünk nagyot álmodni” érzetét erősítve. Mindenki, aki órákon át szívta magába a páratlan kiállítás kincseit – elfáradva, de ugyanakkor feltöltődve –, azzal az elhatározással hagyta el, hogy vissza fog még jönni. Egy év alatt nyolcszázezren nézték meg, és legalább ugyanennyien szerették volna.

Erre már nem került sor! Jött a Medgyessy-kormány, a „merjünk kicsik lenni” – Kovács László külügyminiszterre és pribékekre bízták a kiállítás „kivégzését”. Méltatlan módon, az eredetileg tervezettnél fél évvel korábban bezárták, ami minősített hazaárulással ért fel. A kiállítást működtető Millenáris Kft. vezetőjét, Berkecz Máriát megalázó módon perbe fogták, meghurcolták, csak évek múlva derült ki teljes ártatlansága.

Wermer András keserű szavai erről: „Amikor azt kérdik: megérte-e végig küzdeni, végig harcolni… Megérte-e építeni és mindenkivel megküzdeni? Elviselni a mindennapi ellenséges nyomást? Az egyre durvább vádakat. A politikai és jogi üldöztetést. A három és fél évig tartó nyomozást, amelynek során életünk minden eredményét igyekeztek sárba tiporni. Igaz, a nyomozás semmilyen vádat nem igazolt, de lemoshatatlan foltot hagyott mindenkin, akivel valaha is együtt dolgoztam. Hogy érdemes volt-e egy olyan nemzet felemelkedéséért élni, amelyik csak megsemmisítésünkért tudott összefogni? Hogy most tényleg igaz-e, hogy a magyarok jobbá tették a világot, hogy értékesebbé tették mindannyiunk életét? Amikor megkérdik, hogy tehát érdemes volt-e? Megérte?”

Ebből az egész magyarsággal szemben elkövetett szégyenből, amit a balliberálisok tettek 2002 után ezzel a kiállítással, felmérhetjük, hogy mit csináltak volna velünk, álmodni tudó, akaró magyarokkal húsz évvel később, a 2022-es választás után? Az egész országot „beszántották” volna. Húsz év múltán, 2022-ben létrejött az Álmok álmodói 20 – Világra szóló magyarok, világformáló találmányok című kiállítás újra a Millenárison.

Minden értéke mellett hiányzik belőle az a világmagyarázat, hogy vajon miért ebben, az Európa közepén, társtalanul élő népben, nemzetben született ennyi tehetség, géniusz? Hiányzik belőle a nyelv csodája, a művészetek mindent megtermékenyítő hatása. Ez egy rendkívül jól összeállított oktatási anyag, amit minden felső tagozatosnak, középiskolásnak, egyetemistának meg kéne néznie. Nagyon fontos, hogy a 21. század is benne van már – a legfrissebb magyar felfedezésekkel, szabadalmakkal, eredményekkel: az autógyártással, az orvoslással, a számítástechnikával, az űrrepüléssel kapcsolatos kutatásaink.

Itt vannak a Nobel-díjas (és várományos), Agy-díjas és Ábel-díjas tudósaink. A tudományterületeket és a hozzájuk tartozó tudósainkat egy hatalmas tablón kereshetjük meg. Ezzel együtt hatásában csak visszfénye az eredeti kiállításnak, mintha csak a jövő ígérete volna, hogy ne feledkezzünk el az elsőről, ami megmozgatta az ország lelkesebb felét.

Tartozunk a kezdeményezőknek, annak a sok száz „magyar géniuszban hívő” embernek, hogy a teljes kiállítást kibővítve újra felállítsuk – a Liget Budapest keretében a Magyar Innováció Házaként. De ne kelljen húsz évet várni rá! 

(A szerző építész, volt országgyűlési képviselő)