Héjjas István

Vélemény és vita

Klímaváltozás, megújulók, genderológia

A szovjet bolsevizmus abba bukott bele, hogy vakon követtek egy tudományosnak hitt tudománytalan ideológiát, amely szerint a kommunizmus megvalósulása objektív történelmi szükségszerűség, és hogy ez mielőbb bekövetkezzen, nem kell mást tenni, mint át kell nevelni az embereket az ennek megfelelő gondolkodásra. Valami hasonló történik most a nyugati emberiség tudománytalan, neoliberális átnevelésével. Ennek során a fontos gazdasági és szakpolitikai döntések egyre inkább tudományosnak hitt tudománytalan ideológiai előítéletek alapján születnek.

Amikor tudományról van szó, azon itt most elsősorban a természettudományok értendők, amelyek szabályait soha nem írhatják felül a társadalomtudományok, mint a közgazdaságtan, a politológia vagy a szociológia. A természet törvényeit nem lehet büntetlenül áthágni, megsérteni, többségi szavazással hatályon kívül helyezni vagy módosítani, ezeket a törvényeket ugyanis nem mi, emberek alkottuk.

A legalapvetőbb természeti törvények a fizika, a kémia és a biológia törvényei. Lássuk például a biológia egyik legfontosabb törvényét, amely szerint ha egy élőlény populá­ciója az egymást követő generációváltások során nem képes reprodukálni a saját létszámát, akkor elpusztul, és mivel a természet nem tűri az ürességet, a helyét átveszi egy életképesebb populáció.

Ha például az államilag támogatott klímaideológia szerint nem szabad gyereket szülni, mert túl sok szén-dioxid-emisszióval jár, akkor ez megérdemli a kollektív társadalmi harakiri jelzőt. Emberi populáció esetén a túlélés feltétele a minimum 2,2 népesedési ráta, ami azt jelenti, hogy egy apa-anya párkapcsolatból átlagosan 2,2 életképes utód születik. Ha persze már az apa és anya kifejezést is törölni kívánjuk a szótárunkból, akkor már nincs is miről beszélni.

Tekintsünk most el attól az apróságtól, hogy ez ember biológiai nemét az X és Y kromoszómák kombinációja határozza meg, és ha át is operálnak valakit férfiból nővé vagy nőből férfivá, nincs lehetőség valamennyi sejtben „átoperálni” a kromoszómákat is. A probléma azonban nem ebben van, hanem abban, hogy a tudománytalan genderelmélet erőltetése és az LMBTQ-mozgalmak reklámozása olyan tömeglélektani helyzetet teremt, amely miatt a nevezett népesedési ráta zuhanórepülésben megy lefelé, helyet adva az életképesebb iszlám populációnak.

Nem csupán a biológia törvényeinek megsértéséről van azonban szó, a hivatalos neoliberális zöldpropaganda szembemegy a fizi­ka törvényeivel is. És itt most elsősorban az energiáról van szó, arról az energiáról, amely a modern társadalmat működteti.

Energiára mindig szükség volt, már az ókorban is, amikor az energiát főleg rabszolgák és állatok munkája szolgáltatta. Rómá­ban a Kr. u. I. évszázadban a lakosság mintegy harmadrésze volt rabszolga. Mivel a munkaképes rabszolga értékes tulajdon volt, vigyázni kellett rá, biztosítani kellett a táplálását és az alapvető szükségleteit, hogy ki lehessen használni a munkaerejét.

Az állat és az ember munkavégző képessége azonban korlátozott. Egy gép munkavégző teljesítményét lóerőben vagy kilowattban mérik, az elvégzett munka során hasznosult energia mennyiségét pedig a teljesítmény és az időtartam szorzata adja. Egy jó állapotban lévő igásló napi kilenc-tíz órában egy lóerő teljesítménnyel dolgozva kb. hét kilowattóra hasznosítható energiát produkál. Egy jó fizikai és egészségi állapotban lévő ember azonban ennek csupán a tizedrészére képes, ami naponta kb. 0,7 kilowattóra.

Mivel a Római Birodalomban kb. feleannyi rabszolga dolgozott, mint szabad ember, ezért egy átlagos római polgár olyan életszínvonalon élhetett, mintha minden második római polgárt (pl. egy-egy házaspárt) kiszolgált volna egy-egy rabszolga.

A modern világ más, nincsenek rabszolgák, helyettük mosógépek, varrógépek és egyéb gépek dolgoznak, és a közlekedés sem gyaloghintóval történik, hanem autóval, villamossal, vonattal vagy repülőgéppel. Mindehhez energiát használunk fel, részben villamos energiát, részben benzinből, földgázból, szénből vagy egyéb energiahordozóból származó energiát.

Ha ismerjük egy ország energiafelhasználását, kiszámíthatjuk, hogy egy átlagos állampolgár kiszolgálásához hány ókori rabszolgára lenne szükség. Ha például egy rabszolgát megkérnénk, hogy pedállal hajtson egy áramtermelő generátort, naponta tíz órán keresztül működtetni tudnánk egy hetvenwattos villanykörtét, és ez le is terhelné a teljes munkavégző képességét. Mi azonban nem egyetlen villanykörtét használunk, hiszen időnként bekapcsoljuk a számítógépet, a mosógépet, a villanyvasalót, a hűtőszekrényt, és még sorolhatnánk. Ha pedig el akarjuk vinni a gyereket az óvodába, beindítjuk a száz lóerős autónkat.

A modern ember Magyarországon úgy él, mintha minden egyes állampolgár mögött ott dolgozna legalább harminc-negyven rabszolga, de vannak országok, amelyek energiafelhasználása ennek többszöröse.

Egy ország életszínvonalát alapvetően meghatározza, hogy mennyi energiát képes hasznosítani az élethez szükséges anyagi javak előteremtéséhez, valamint a közlekedési, szállítási, távközlési, építési és egyéb infrastruktúra (pl. víz- és csatornahálózat) működtetéséhez.

Az energiát energiahordozókból állítjuk elő. Az energiahordozók energiasűrűsége eltérő. Egyetlen tonna uránium üzemanyagból annyi villamos energiát lehet megtermelni, amennyihez hagyományos hőerőműben kb. százezer tonna szenet kellene elégetni. Az arány megdöbbentően magas. Hasonlóan megdöbbentő arányokat kapunk akkor is, ha a manapság divatos napelemes és szélkerekes áramtermelés energiasűrűségét vizsgáljuk, amely még a szénhez viszonyítva is siralmasan alacsony.

Magyarország teljes villanyáram-szükségletét pl. meg tudná termelni három darab paksi atomerőmű vagy nyolc darab mátrai hőerőmű. Napelemes áramtermeléssel viszont ugyanehhez legalább százezer hektár területet kellene napelemekkel beborítani, és akkor még gondoskodni kellene az energia tárolásáról arra az időre, amikor nem süt a Nap. Ha pedig ehhez meg kellene építeni a szükséges szivattyús tárolókat is, kiderülhetne, hogy az egész komplex beruházás megvalósításához több energiát kellene felhasználni, mint amennyit az egész naperőműrendszer a mindössze kb. húszéves üzemképes élettartama alatt képes lenne megtermelni.

Fel kell tenni a kérdést, hogy akkor a világ urai miért erőltetik ezt a mérhetetlenül szakszerűtlen, ostoba megoldást. A válasz az, hogy így szeretnék megmenteni a Földet. Alapja pedig az a tudománytalan klímapropaganda, amely szerint a bolygó melegedését a szén-dioxid okozza. Elhallgatott és/vagy meghamisított mérési adatok szerint azonban a szén-dioxidnak semmi köze a melegedéshez, hiszen a Föld történetében volt már hatszor több szén-dioxid a levegőben (kb. 0,25 százalék), miközben jégkorszak volt. Az is hazugság, hogy a melegedés klímakatasztrófával jár. Kétezer-ötszáz évvel ezelőtt három fokkal volt melegebb, a skandináv térségben szőlőt és bort termeltek, az emberek viszonylag jólétben éltek, a középkori kis jégkorszakban viszont éhínség és járványok tizedelték Európa lakosságát.

A tudománytalan klímahisztéria egyik következménye pedig a „megújuló” energiák értelmetlen erőltetése, amely előbb-utóbb csődbe juttatja a modern országok iparát. No de akkor miért kell lemondani az atomenergiáról is, hiszen az nem jár szén-dioxid-kibocsátással? A kérdés megválaszolatlan. Esetleg így lehet helyzetbe juttatni a szélkerék- és napelemüzletet?

(A szerző irányítástechnikai szakmérnök)

Kapcsolódó írásaink

Galsai Dániel

Galsai Dániel

Minimum, maximum

ĀFricska. Viszonylag gyakorta idézem Vágó Istvánt. Az egykori kvízmestert valódi emblematikus figurának tartom – a szó legnegatívabb értelmében

Czopf Áron

Czopf Áron

A probléma neve: totális médium

ĀValójában a nyugati médiával nem az a probléma, hogy „baloldali” kezekben van, hanem az, hogy túl centralizált