A környezetvédelem sokszor szembemegy a klímavédelemmel
ĀBár a két fogalmat a zöldpolitikusok általában összemossák, a kettő nem ugyanaz. Ezek nem ugyanis nem kiegészítik, inkább szembemennek egymással
ĀBár a két fogalmat a zöldpolitikusok általában összemossák, a kettő nem ugyanaz. Ezek nem ugyanis nem kiegészítik, inkább szembemennek egymással
ĀAz utóbbi hónapokban nagy érdeklődéssel olvastam a Magyar Hírlapban, a klímavita témakörében megjelent cikkeket
ĀA Föld történetét jégkorszakok és melegedési korszakok váltakozása jellemzi. Az elmúlt évmillió során a ciklusok menetrendszerű szabályszerűséggel követték egymást
ĀA következő évszázadokban a történészek biztosan el fognak csodálkozni annak a hamis logikának a mélységén, amely lehetővé tette, hogy a világon majdnem mindenkivel elhitessék: az antropogén CO2 veszélyes, káros és bolygópusztító anyag
ĀA december 10–11-ei brüsszeli uniós csúcson elhárult az akadály az 1084 milliárd euró főösszegű, következő többéves pénzügyi keret és az ahhoz kapcsolódó, 750 milliárd eurós helyreállítási csomag elfogadása elől
ĀA természet működésének megismerése, megértése főleg a természettudományok segítségével lehetséges
ĀA közvéleménynek érdemes tudnia arról, hogy a legelső tudományos feladat az éghajlatváltozás definíciójának rendbetétele
ĀMegújulónak a gyakorlatban azt az energiát nevezik, amelyet a bioszférában működő energetikai folyamatokból vonnak ki, és amelyet a bioszféra viszonylag rövid időn belül pótolni képes
ĀÖnmagában egy szenzációsnak tűnő új eredmény még nem jelent semmit, csak akkor, ha mások is megerősítik, és az újdonságot bejelentő cikk számos kedvező hivatkozást kap, ezzel az eredmény elfogadottá válik
ĀEgy idő után azonban ki fog derülni, hogy a célokat nem lehet teljesíteni, és ekkor jelentős összecsapások várhatók a tanácsban. Ennek jobb lenne elébe menni
ĀA zöldek, a különféle vallásokhoz hasonlóan, nem restellnek beavatkozni az emberek életmódjába, szabályokat bevezetni a különböző földi javak élvezésére. Jérome Fourquet logikusan húzza alá, miként írják elő, hogy mit szabad és mit nem szabad enni
ĀA meteorológia és főképpen a klímaváltozás különféle jelei az utóbbi néhány évtizedben a tudomány eszközeit és megközelítését megtagadva politikai eszközökké váltak
ĀÉs ha kiderül, hogy mégsem a vegetációhoz nélkülözhetetlen és a növények segítségével a levegőből kivonható szén-dioxid okozza a klímaváltozást, akkor mit csinálunk?
ĀA sokszor haszontalan, radikális megoldások és a kapkodás helyett reális vállalásokra van szükség a környezetvédelemben
ĀA politikai izmusok célja az emberi társadalom olyan irányelvekkel való befolyásolása, amelyek valamely politikai csoport érdekét szolgálják.
ĀA tudományos viták velejárója, hogy az ellentétes nézeteket vallók egymást kölcsönösen tudatlannak tartják, esetleg besorolják valamilyen utálatot keltő kategória alá, hogy azután aki valamit is ad magára, ne álljon velük szóba
ĀHirtelen beköszöntött 1300 körül a kis jégkorszak, gyors lehűlés ment végbe, és Grönland gyorsan eljegesedett
ĀAz átlaghőmérséklet a szén-dioxid-tartalomtól függetlenül mozog
ĀA folyamatosan észlelhető csapadékcsökkenést elsősorban a vízgazdálkodás, a mező- és erdőgazdálkodás megváltozása okozza a tőlünk nyugatabbra fekvő országokban
ĀA jelenlegi leghitelesebb klímaelméletet egy magyar tudós, Miskolczi Ferenc, a NASA volt légkörfizikus munkatársa dolgozta ki. Amikor azonban bemutatta a kutatási eredményeit, a NASA megtiltotta azok nyilvános közzétételét
ĀAz IPPC jól fizetett kutatói gyakran az éghajlati és fizikai törvényszerűségeket elhanyagolva, napjaink rövid távon érvényesülő jelenségei alapján készítenek számítógépes programokat
ĀNagyon gyönge írás, túl hosszú, kevesebb, tömörebb több lenne. Az ellenérvek is gyöngék
ĀNéhány korábbi média- és klímaguru ökológiailag máris megtért: Michael Moore (a Fahrenheit 9/11 producere) például közzétette a biomassza- és a napenergia csalóit leleplező dokumentumfilmjét
ĀA természetbe való beavatkozásának megválasztásával az ember a természet válaszát is megválasztja
ĀAz IPCC-jelentésekben megfogalmazott cél, hogy 2050-re a világ szén-dioxid-kibocsátása zéróra csökkenjen, az Európai Unió kötelezően végrehajtandó programjává vált. Ez a cél azonban fizikailag megvalósíthatatlan