A lejáratás anatómiája

Adott egy Landis & Gyr nevű, több mint harminc országban működő, svájci multinacionális vállalat. Mérőórákat és kapcsolódó szoftvereket készít villamosenergia- és gázszolgáltatók számára. Termékeinek nagy a jelentőségük a hatékony energiagazdálkodás terén. Bevétele 1,4 milliárd amerikai dollár, átszámítva több mint ötszázmilliárd forint. Azonban nem elégszik meg gazdasági, technológiai, innovációs sikereivel, a jelek szerint beleártja magát a kultúrán keresztül a politikába. Ennyi pénzből sok mindenre futja.

A cég alapítványa által fenntartott művészeti rezidenciaprogram keretében Michael von Graffenried svájci fotóművész 2021 júliusa és decembere között Magyarországon tartózkodott, hogy elkészítse az ország embereiről szóló, A magyarok című sorozatát. Bejárta az országot, hogy lencsevégre kapja a „magyarság esszenciáját”, vagyis sűrített lényegét. Lássuk, mire ment vele!

Mielőtt a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében kiállított óriás­-poszterekről beszélnénk, lássuk, hogy ki is a művész! Egy nemzetközi, multikulturális ihletettségű, díjakkal szépen kidekorált fotós, megfertőzve a nyugat-európai liberális szemlélettel, pontosabban fogalmazva előítéletességgel Magyarország iránt. Képei alapján a magyarok bugrisok, primitívek, földhözragadtak, alkalmatlanok a magasabb – azaz liberális – eszmék befogadására. A magyarok csúnyák, torzak, épp csak azt nem mondja, amit ezer évvel ezelőtt a kalandozások idején, hogy kutyafejűek vagyunk. Vajon tudja-e a Landis­ & Gyr óriáscég, hogy mit szponzorált? Ha tud róla, az a baj, ha nem, akkor az!

És most nézzük a képeket, amelyeket óriásposzterré nagyítottak, már csak a méret miatt is megteltek többlettartalommal, jelképpé növekedtek.

Az egyik kép szerint „A magyarok” drag queenek, táncoló meleg férfiak. A kép éppen a gender- és LMBTQ-nyomulás elutasítása miatt akarja a magyarságot megbélyegezni. A magyarok hagyományos lószeretetének leleplezése érdekében született kép egy csoport félmeztelen, lovon ülő férfiról, akik közül az egyik meglehetősen túlsúlyos. Mintha kentaurok lennének, nem a ló és lovasa harmonikus együttélését látjuk, hanem valami atavisztikus forma és tartalom állít görbe tükröt nekünk.

Egy csoport kövér, de láthatóan öntudatos cigány ember egy motorháztetőről eszik – nem eszik, zabál éppen, hatalmas testek, tomporok, kidülledő hasak. Ezzel a képpel persze nemcsak a cigányság és a magyarság közé tesznek egyenlőségjelet hanem a cigányságot meg is alázzák ennek az étkezéshez méltatlan magatartásnak a felnagyításával.

Egy poszter közepén a földön áll egy kereszt, a kereszténység jelképe egészen méltatlan helyzetben, felette, rákönyökölve, a Megfeszítettről láthatóan tudomást sem véve dumálnak, cigarettáznak cigányok, az egész kép a megcsúfolása egy láthatóan keresztény eseménynek. Holott a cigányság vallás iránti érzékenysége példás, nem ez a kiragadott pillanat a jellemző rá. A kép a magyarok látszatvallásosságát igyekszik láttatni, holott a fotóművész itt volt az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus idején, láthatott volna igazán hiteles hívő megnyilvánulásokat.

Egy hatalmas posztert töltenek meg a kerti törpék egy vásáron – a magyarok a giccseket szeretik, kultúra nulla, az ízléstelenség viszont tort ül…Egy képen három tagbaszakadt, jól megtermett készenléti rendőr egy megbilincselt férfival , mind a négy alak háttal, a kép tudatosan ferdén áll, az utcai erőszakot jelképezi, mintha a magyar utcákon nem volna közbiztonság, a hatósági erőszak dúlna a köztereken. Ez azt a valós képet ellenpontozza, miszerint Magyarország, benne Budapest a legbiztonságosabb helyek egyike Európában.

A nagytétényi szoborparkba is eljutott művészünk, éppen a Fegyverbe! című szobrot kapta lencsevégre (nekünk egy kombinéval a Ligetből kirontó szatírt ábrázol, nem véletlenül került ki a szoborparkba), előtte egy nagy fűkaszával halad egy férfi, jelezve, hogy ebből a forradalmi mozdulatból már csak a fűkasza maradt. A művész mit sem tud a felrobbantott Regnum Marianum templomról, mert kellett a hely a tankok vonulásának.

Az ’56-os kép nevetségessé teszi a megemlékezést, a beállításával, a régi Csepel teherautóval, az előtte álló négy, a fotós számára furcsa ruhás „ünneplővel”. Ők erdélyi népviseletben vannak, a Csepel teherautó 1956 szabadságharcának mítoszához tartozik – nekünk, de nem egy Nyugatról jött, előítéletes fotósnak.

Ezzel szemben szerte az országban voltak felemelő 1956-os megemlékezések, hogyhogy azokra nem jutott el a művész?

Egy éjszakai sztriptízbár sejtelmes kék–vörös fényeiben rúdtáncos, lenge ruhás nők láthatók sejtelmesen – a magyarok ilyenek, bordélyba járnak, mondén helyekre… Egy másik fotón a fejek buborékokban vannak, ez a magyarok világtól való elszakadtságáról szól. Egy következő óriásposzteren egy padon ülő szobor mellett eszik egy hajléktalan, a földön körülötte a nejlonzsákjai – a magyarok hajléktalanok, elhanyagoltak, így bánnak az emlékműveikkel.

Graffenried fotóművész csak a groteszket, a torzat, a bűnöst, az alávalót, a kulturálatlant kereste, küldetése vagy a saját, magyarokról alkotott, nyugati torzképe és előítéletei által vezérelve. Szerinte a magyarok rosszfogúak, a magyarok érzéketlenek, a magyarok alantasok, sekélyesek, csak a testi gyönyöröknek élnek, a giccset kínálják… Igaz a mondás: az előítéletekre azért van szüksége némely embernek, mert azok nélkül szétzuhanna, igaz ez a „fényességes Nyugatra”.

Ez Karácsony Gergely 2022-es Budapesti Tavaszi Fesztiváljának egyik kiemelt rendezvénye, ez Karácsony Gergely véleménye „A magyarokról”. És ő az, aki egy pünkösdi Facebook-bejegyzésében arról ír, hogy szeressük egymást.

A magyarok című, esszenciálisnak mondott kiállítás alapján mit várunk Európától? „Az álmainkat!” – ahogyan Orbán Viktor mondta keserűen ötödször megválasztott miniszterelnökként – ebbe beletartozik az is, hogy reálisan, valósághűen szemléljenek bennünket Európában, és akkor talán fel fogják fedezni az értékeinket. Van feladata bőven e téren is a frissen esküt tett kulturális és innovációs miniszternek! Egy hatékony országimázs hallatlanul jelentős kulturális tett és innováció volna!

(A szerző építész, volt országgyűlési képviselő)