Kő András

Vélemény és vita

Dedikálás

Egyedül ül a dedikálóasztalnál, és tekintetével embertársai szembogarát lesi. Árva író a tömegben. Társtalan. Nem akad, aki elbeszélgetne vele életről és halálról

Úgy érzi, kirakatban ül – urambocsá! – mutatványosbódéban, és az emberek olyképpen bámulnak rá, mint borjú az új kapura. Pedig örömmel készülődött erre a napra: a találkozás az olvasóval mindig ünnep, különösen a könyvhéten. Az olvasó pedig munkájának az értékmérője. „A könyvet mindig ketten alkotják: az író, aki írta, s az olvasó, aki olvassa” – idézi gondolatban Kosztolányit. Olvasó­nak lenni annyit jelent, hogy soha nem lesz az ember magányos, és soha nem fog unatkozni – véli. De hiszen tudják ezt azok az emberek is, akik ebben a nagy forgatagban jó könyvekre áhítoznak.

Irigykedve gondol arra, hogy milyen hosszú sorok kígyóztak anno Csurka István asztala előtt. Nagy kár, hogy eldobta a tollát, politikusnak adta a fejét, és ezzel megrövidítette az életét – így töpreng magában. Bárhogy volt, van, türelmesen várakozik. Ismeri a közmondást: a türelem rózsát terem. A mellette lévő táblán az áll, hogy négytől ötig ő dedikál. Ez megnyugtatja, és reménykedik, hogy jönnek majd az ő hívei is. Úgy várja az olvasókat, mint kóbor kutya a csontot. De azért kissé feszeng. Csak el kell kezdenie a dedikálást, és az első embert követi majd a többi is. Ahogy Karinthy Frigyes a szavakról állította: az egyik vonzza a másikat. Nagy László pedig vallotta, hogy ő minden szóról tudna verset írni. A dedikálás kedvtelés és szórakozás is.

Már betéve tudja, hogy új tollával milyen mondatokat körmölne szerelmi regénye első oldalaira. Semmiképpen sem közhelyeket: a „barátsággal” és a „szeretettel” helyett szép gondolatokat. Például: Az ember valódi értéke azon ismerszik meg, ahogy a könyvekkel bánik. Egy másik alkalommal pedig: Minden könyv gyújtószerkezet, arra való, hogy felgyújtsa a képzeletünket. De idézheti Gárdonyit is: „A könyvre adott pénz látszólag eldobott pénz. Mint a vetőmag.”

Az író ismerőst vél felfedezni a tömegben. Kedvesen üdvözli, amaz visszamosolyog, és lépdel tovább. Csalódás ez a perc is. A várakozás kezd égetően kínos lenni. A kínai bölcsek állítása nyugtatja, hogy ugyanis a várakozás hosszú időszakát nem türelmetlen körömrágással kell eltölteni, hanem vidámsággal. Megpróbál tehát vidámnak látszani, és megbarátkozni a helyzettel. Mennyire irigyelte Karinthy Ferencet is, aki – idő múltával – a saját könyveit vásárolta vissza a budai Móricz Zsigmond körtéri bódéban. Tudniillik elfogytak a dedikációs példányai. Vajon neki megadatik-e majd ez az állapot? Az a baj – elmélkedik –, hogy a rossz írók tele vannak önbizalommal, míg a jó írók – talán ő is – tele vannak kétségekkel.

Felteszi magának a kérdést: mi tenné boldoggá? Ha a dedikáltatni vágyó közölné vele, hogy olvasta egyik könyvét, és idézne is belőle; ha közölné vele, hogy minden könyvét olvasta; ha a dedikáltatni vágyó megkérdezné tőle, hogy leendő könyve kéziratába belekukkanthat-e? De ez csak keveseknek adatik meg…

Kijózanodott, és rájött, hogy a hiúság édes mérgét érezte a véré­ben. Lassan elmúlt egy óra, és anélkül állt fel a székéből a Vörösmarty téri könyvünnepen, hogy dedikációt kértek volna tőle. Ez is a könyvhét egyik arca. Eszébe ötlött, hogy Feleki Lászlónak mennyire igaza volt, amikor azt állította, csak akkor hajlandó dedikálni, ha az ünnepi sátorra kiírják: „Az írók etetése és itatása tilos!”.

(A szerző újságíró)

Kapcsolódó írásaink

Szerencsés Károly

Szerencsés Károly

Fekete képernyő

ĀParadoxon, de igaz: minél nagyobb erőfeszítést fejt ki Amerika és Európa Oroszországgal szemben, annál nagyobb a veszélye, hogy az oroszok egyre közelebb nyomulnak felénk

C. (Kees) le Pair

C. (Kees) le Pair

Következmények

ĀA tervezett vagyonátruházás nem vagyonelkobzás útján valósul meg, ez ugyanis felhívná a figyelmet arra, hogy mi történik valójában, ami ellenállást szítana. A népesség töredéke fog mindent birtokolni