Domonkos László

Vélemény és vita

Nobel-díjas csatatér

Igen, itt vagyunk Vízakna s Déva közt, de itt, különösen itt tényleg minden talpalatnyi földet vér öntözött 173 évvel ezelőtt

Irtózatos öldöklés folyt ezen a helyen, jó huszonnégy órán keresztül – ezerötszáz halott, magyar, osztrák, vegyesen, ki tudja, milyen arányban – és jó másfél-két kilométerrel feljebb, a Sztrigy folyása mentén, amerre a folyó a befogadó Maros felé közeledik, a közeli Érchegységből leóvakodott móc bandák lapulnak a parti erdőségekben a vízben úszó holtak kifoszthatóságát lesve – no meg hogy végül ki győz majd a csatában…

A források eltérőek, pontosan mit mondott Bem apó, a székelyek imádott „vén fenéje” 1849. február 9-én, midőn hírt kapott arról, hogy rossz­ra fordult a csata állása itt az orrunk előtt, a vízből korhadt facölöpjeivel máig mementónak számító piski híd birtoklását illetően. „Ha ez a híd elveszett, Erdély is elveszett.” „Ha nincs híd, nincs haza.” A tábornok sebesülten kínlódott, de a rossz hírek hallatán felkászálódott, és lóra emeltette magát. Nem sokkal korábban vágták le egyik ujját, a háborús körülmények között minden érdemi érzéstelenítés nélkül (a források egybehangzóan állapítják, hogy az ötvenöt éves hérosz „meg sem szisszent”). Illyés azt írja róla, „minden országban otthagy egy darabot a testéből. Magyarországnak majd a jobb keze középső ujját ajándékozza”.

Kívül, a falon 173 esztendős golyónyomok, jó sűrűn, főleg az ablakok körül. A folyóparttól alig kétszáz méterre álló csárdaépület és a gazdasági épületek maradék falai körül építőanyag-özön, szerszámok – és néhány gyergyói székely, elmélyülten dolgozva. Huszár Antal azt mondja, minden nap kora reggeltől este 7-ig vannak itt, csak hétvégeken utaznak haza – bármelyikük kisebbfajta székfoglalónak beillő előadást tarthatna a piski csatáról, Bemről, no meg munkájuk tárgyáról, a valaha postaállomásként és vámhivatalként is szolgáló, már 1849-ben is száz évnél idősebb csárdáról…

(Amiről egyébként Jókai a Szegény gazdagok Fatia Negrájának emlékezetes csárdáját is mintázta – amely állítólag valóban az alig harminc kilométerre levő Hátszeg környékén garázdálkodó „igazi” Fatia Negra, azaz Nopcsa báró egyik kedvelt törzshelye is volt.)

Hallgatom, amiket egy 63 éves ferences szerzetes hét erdélyi magyar tinédzsernek mond itt a piski csárda falai előtt. Körülöttünk a lerombolt csataemlékmű összeszedett darabjai, amelyek – a plébániaud­varon levő, „miniben” összerakottakkal együtt – majd nemsokára teljes pompájukban újra itt fognak állni feltámadottan a csatatéren.

Hallgatom, amit odabenn, a falak között mond a csárda és csata históriájáról, hallgatom, amint a golyólyugatta fal előtt beszél. És hallgatom a gyerekeket, amint Petőfi Az erdélyi hadsereg című versét szavalják amott a Sztrigy partján, pár lépésnyire ama hídfő maradványaitól, mely mellett Inczédi őrnagy elsőként vágta bele magát a jeges folyóba („Utánam!”) – és néhány óra múlva már győztes piski csatáról lehet írni a magyar történelemben…

A 63 éves ferences szerzetest, aki kijárta-elintézte-pénzt szerzett a teljes piski csatatér újjáépítésére és rendbehozatalára, és emlékparkot hoz létre itt, akit mindenki csak Csaba testvérnek hív odabenn Déván és itt Ópiskin egyaránt, nemrégiben hírül adta a média, Nobel-békedíjra terjesztették fel – s a jelölést el is fogadták. Én csak egy egyszerű magyar tollforgató vagyok, de ha rajtam állna, én legalább két, de inkább több Nobel-díjra terjeszteném föl, meg még minden elképzelhető és elképzelhetetlen szépre-jóra-elismerésre – de most csak hallgatom meg el-elnézem itt a csatatéren, és büszke vagyok, hogy kezet szoríthatok vele. 

(A szerző író)

Kapcsolódó írásaink

Galsai Dániel

Galsai Dániel

Célkeresztben

ĀFricska. Őszintén mondom, hogy nem a stílus lep meg. A rendszerváltozáskor lettem hírlapíró, így átéltem, amikor a honi „liberális” értelmiség a folyamatos nácizással próbálta letarolni az ország többségét

Györkös Péter

Györkös Péter

A tények tisztelete és a párbeszéd

ĀA mi problémánk földrajzi helyzetünknél fogva nem regionális. A mi problémánk nem megfelelő kezelése az egész nemzetgazdaságot, a társadalom egészét találhatja telibe. Mi is megtesszük, amit lehet az agresszor visszaszorítása érdekében