Kő András

Vélemény és vita

Egy kis nyelvészkedés

Gárdonyi Géza Egri csillagok című regénye Magyarország legkedveltebb könyve lett évekkel ezelőtt egy televíziós műsor eredményeként

A könyv alighanem egy mai szavazáson is kivívná ezt az elismerést. Nekem is megvolt a két kötet egyetlen nagyméretű, keménytáblás kiadásban annak idején, többször olvastam, de a sok költözködés miatt valahol nyoma veszett. Most azonban, idősödő fejjel újra megvettem, hogy őrt álljon a polcon, seregnyi társa között. Bizonyos dolgokat érdemes megőrizni, még ha ócskák vagy elnyűttek is. Az ilyen holmik nem puszta tárgyak, hanem bensőséges viszony fűz hozzájuk, szerves részei életünknek. Biztonságérzettel ajándékoznak meg bennünket. Ők a mi fogódzóink. Ilyen ez a regény is.

Nem beszélve arról, hogy beleolvasva az az érzésünk, hogy fürdünk, tisztálkodunk a magyar nyelvben. Szerb Antal írja: „Nyelve – mármint Gárdonyié – mintaszerű magyar nyelv, melyet éppoly tudatos nyelvészkedéssel tisztít meg, mint Arany János.” Rövid lélegzetű, apró lépésű stílusát kedvelik az olvasók. Gárdonyinál senki sem írt következetesebben rövid mondatokat. Tizenkét-tizennégy szavas mondatoknál ritkán írt hosszabbakat, beleértve a kötőszavakat és a névelőket is (Stendhal ezt az irályt „vágott stílusnak” nevezte). Az egyszerűség jellemzi, amely a legnehezebben megfejthető művészet. „A patakban két gyermek fürdött, egy fiú meg egy leány. Nem illik tán, hogy együtt fürödnek, de ők ezt nem is tudják: a fiú hétesztendős; a leányka két évvel is fiatalabb” – áll az Egri csillagok első részének kezdő soraiban.

Volt egy játékunk a szakma elsajátítása idején, mert az újságírás szakma is, amelynek van egy megtanulható és van egy megtanulhatatlan része. Letakartuk a napilapok cikkeinek íróit, és ki kellett találni, ki követte el a „dolgozatot”. Tudniillik igazi karakterek esetén az újságírók stílusa is árulkodó, ahogy az íróké és a költőké. A televízió kedvelt, Lyukasóra című műsorában gyakran hallhattunk hasonló feladványokat. Ebből kiindulva bátorkodom megkérdezni az olvasótól: ki az az író, akinek egész tengernyi életművében alig van olyan ige, amely siető mozgásra, energikus cselekedetre, kemény tettre, tavaszias zendülésre, vidám életörömre utalna.

A jövés-menés, mendegélés, lépés, járás, megjelenés, ballagás, bandukolás igéi az általánosak. A válasz: Krúdy Gyula. Vagy ki az az író, aki prózájában általában úgynevezett ráhangoló mondatokkal indít? Például: „Itt evez erős, dacos karokkal, most is az áradaton” (Az árvízi hajós); „Ott kell folytatnom, ahol abbahagytam” (Péntek esti levél); „Nagy és szép volt-e az este?” (Az ember tragédiája.) Az olvasó bizonyára kitalálta, hogy Ady Endréről van szó. Végül: ki az az író, aki a hogy kötőszó halmozását kerülte, sőt két hogyot sem volt hajlandó megtűrni ugyanabban a mondatban? Tudjuk: a hogy jellegzetes, könnyítő, továbblendítő eleme a közbeszédnek.

A pongyola beszéd, sőt a pongyola írásmód is igen sok hogyot használ, akár egy mondaton belül is, holott egyike azon szavainknak, amelyek nagyon rongálják a mondatok stilisztikai értékét, döcögőssé teszik, és a ritmusát megtörik. Nemcsak a magyarban, a franciában is. (A tökéletes stiliszta Flaubert egyik legnagyobb bánatát az jelentette, hogy a Szalambóban bennfelejtett egy-két hoggyal elcsúfított mondatot.) Tehát: ki az az író, aki legjobban ágált a hogy kötőszók halmozása ellen? Nem nehéz kitalálni: Kosztolányi Dezső.

Az írók-költők stílusa magatartás is. Tanuljunk tőlük! Van mit.

(A szerző újságíró)

Kapcsolódó írásaink

Tom Van Grieken

Tom Van Grieken

A konzervatív ellenszer

ĀAzért állunk itt, hogy megőrizzük azt, ami jó, a szüleink és nagyszüleink iránti tiszteletből. És azért állunk itt, hogy gyermekeink és unokáink jobb jövőt kapjanak

Szerencsés Károly

Szerencsés Károly

Minden áron?

ĀA legfőbb megtévesztés, hogy azokhoz tartozhatsz, akik küldenek, s nem azokhoz, akiket küldenek