László Tamás

Vélemény és vita

Évi kétezer

A Magyar Nemzeti Bank Versenyképességi programja Családbarát fejezetében lévő negyvenhat ajánlás témái: a családtámogatási rendszer elemeinek erősítése; az egészségügyi rendszer családbarát fejlesztése; családbarát adóreform; a gyermekek napközbeni ellátását biztosító intézményrendszer fejlesztése; a mindennapi élet támogatása a gyermeket nevelő családok számára; a családok otthonteremtésének támogatása; az otthonteremtés támogatása az építőipari kapacitások bővítésével; a gyermekvállalás elismerése a nyugdíjrendszerben; a nyugdíjrendszer demográfiai kihívásainak enyhítése.

Ezek a kiemelkedően komplex és bőkezű családtámogatási rendszer továbbfejlesztését jelentik, de vannak köztük új elemek is. Az MNB fő célként évi száztízezer gyermek születését javasolja 2020-tól 2030-ig a magyar népesség fenntartható szinten maradásához. Ebből két év már eltelt áttörés nélkül, hiszen az évi születésszám kilencvenezer körül stagnál. Persze ez is jelentős eredmény, hiszen ezt a rohamosan csökkenő szülőképes korosztályokkal értük el. Nagy kérdés, hol vannak még tartalékok arra, hogy ezt az évi kétezer többletszületést elérjük? Erre teszünk néhány ajánlást.

Az első javaslat a fiatalok első lakáshoz jutásának kiemelt támogatása. Hazánkban is egyre később hagyják el a szülői otthont, ennek persze sok oka van, mindenesetre az első házasságkötés átlagéletkora az elmúlt harminc év alatt huszonötről harminchárom éves korra tolódott ki. A szülői otthon késői elhagyása későbbi házasságkötést és gyermekvállalást eredményez. A sokféle akadály között kiemelt az első lakáshoz jutás nehézsége.

Amennyiben ezt a lépést négy-öt évvel hamarabb tudják megtenni a fiatalok, az évi kétezerrel több gyermek születése könnyebbé válna. Ez nem feltétlenül lakástulajdont kéne jelentsen, hiszen az „beleugrás” az otthonteremtésbe, a bérlés különböző formái viszont „belenövést” biztosítanának a lakáshoz jutásban. Ehhez úgynevezett „röptető lakásokra” volna szükség nagy számban, például „fecskeház” programok keretében. Ezek alacsony bérűek lennének, cserében előtakarékoskodást kell vállalni a korlátozott időtartamra beköltözőknek. Az „otthonteremtési életpályamodell” első állomását biztonságosabban elérhetnék a házasságkötésre és gyermekre vágyó fiatalok.

Második elemként javasoljuk, hogy készüljenek és legyenek kaphatóak házasságra és családi életre való felkészítéssel kapcsolatos tankönyvek, indulhatnak programok (az önmegvalósításra már számos „tankönyvvel” rendelkezünk). Véleményünk szerint ez nemcsak az egyre inkább elhatalmasodó „genderőrület” és az LMBTQ-lobbik tevékenysége miatt fontos, hanem azért, mert a fiatalság a házassággal és a családi élettel kapcsolatban kevés pozitív mintát lát maga körül. Örvendetes, hogy jelentősen nőtt 2010 óta a házasságkötések száma: a harmincötezres mélypontról hatvanhétezer fölé emelkedett.

Ugyanebben az időtávban a válások száma csaknem huszonnégyezerről tizenötezer alá csökkent. Ezt még mindig soknak tartjuk, viszont egy keresztény alapokra helyezett „házasság- és családélettan” tantárgy bevezetése jelentős eredményekkel járhat. A házasságra való felkészülés során többek között meg kell tanulni önmagunk és egymás elfogadását, a románc után törvényszerűen bekövetkező csalódás feldolgozását, azt, hogy a szeretet a közelség és az egymás iránti felelősség egysége. Nem pusztán a házasság, hanem sokkal inkább a „jó házasság” iránti vágyat kell felkelteni. Ez teheti igazán biztonságossá a gyermekvállalást.

A harmadik jelentős terület a művi terhességmegszakítások további csökkentése. E téren is örvendetes változások figyelhetők meg: az 1990-es évek közepén mért csaknem hetvenkilencezer művi vetélés 2016-ig harmincezer lett. Ez tovább csökkent, csak nem a tinédzserek körében. A terhességmegszakítások visszaesése a negyven év fölöttieknél a leglátványosabb. A negyven-negyvenkilenc éves korosztálynál az ezer főre jutó művi vetélések száma az ötödére esett vissza 1990 óta.

A tinédzsereknél a csökkenés mértéke kisebb volt. Annyira, hogy 2020-ban ezer főre vetítve már több tini esett át abortuszon, mint ahány harmincöt-harminckilenc éves. A tizenéveseknél egyébként a művi vetélés később, a gyerekvállalásnál halmozott egészségügyi kockázatot jelent. A még mindig húszezer feletti művi terhességmegszakítás arra kéne ösztönözze a döntéshozókat, hogy a „minden kívánt gyermek megszülessen” program mellé tartozzon a „minden megfogant gyermek megszülessen” program is. A világon, különösen az Egyesült Államokban az abortuszkérdés rendkívüli mértékben kiéleződött, ennek a tanulságait a polgári–konzervatív kormánynak le kell vonnia.

Negyedikként nagy szükség volna egy „női életpályamodellre” és azzal összefüggő szociális és munkaügyi szabályozásra, amely a gyermek- és a munkavállalás összehangolását a jelenleginél hatékonyabban segítheti elő. Ma a gyermekvállalást a munkahely elvesztésétől való félelem is gyengíti. E téren a család- és gyermekbarát munkahelyek fokozottabb megbecsülése fontos volna. De ennél is tovább kéne menni: valamilyen módon el kellene ismernie a társadalomnak az úgynevezett „láthatatlan munkát”, amit elsősorban a nők végeznek a gyermeknevelés, a róluk való gondoskodás és a háztartás vitele terén.

Az egész világon elismerést kiváltó családtámogatási és otthonteremtési rendszer révén emelkedett a teljes termékenységi mutató 1,23-ról 1,59-re (bár most ismét csökkenni látszik). A gyermeket vállalók ma már nem a szegénységet választják a gyermekeikkel együtt, hanem egy méltóbb életet. Kialakulóban van a tízéves folyamatos munka eredményeképpen egy család- és gyermekbarát társadalmi légkör. Ezt meg kell tartani, hatékonyabbá tenni és továbbfejleszteni, különösen a nagycsaládok számára, ahol a gyermekvállalást és –nevelést élethivatásnak tartják.

Egyes kutatások szerint az ezen életformát választó fiatalok aránya tíz-tizenöt százalék lehet, ugyanakkor a nagycsaládok száma hazánkban mindössze néhány százalék. Ezek bővülése érdekében érdemes megfontolni Demény Pál javaslatát, aki a teljes támogatottságú anyaság intézményének bevezetését javasolta nagycsaládosok (négy vagy több kiskorú gyermekes anyák) részére alanyi jogon. Hasonló gondolatokkal élt a Benda József vezette munkacsoport is.

Az öt javaslat (az első lakáshoz jutás kiemelt támogatása; az ifjúság felkészítése a házasságra és a családi életre; a művi terhességmegszakítások további csökkentése; a „női életpályamodell” bevezetése és a „láthatatlan munka” társadalmi és gazdasági elismerése; a teljes támogatottságú anyaság bevezetése négy vagy többgyermekes édesanyák számára) az MNB többi családot érintő javaslatával együtt megteremtheti az évi kétezerrel több gyermek megszületésének lehetőségét.

(A szerző építész, volt országgyűlési képviselő)  

Kapcsolódó írásaink

Vitéz Ferenc

Vitéz Ferenc

„… az órák összevissza vertek”

Ā„Ketyegj, vén, jó költő-vigasz!” – idézte Babits A halhatatlanság halála című esszében Tóth Árpád sóhaját, s Kosztolányi az 1910-es A szegény kisgyermek panaszai ciklus Azon az éjjel… kezdetű darabjában versszervező képpé emelte az óramotívumot

Bán Károly

Bán Károly

Jakab (baj)társai

ĀTegnap valaki azt kérdezte tőlem, ismerem-e a viccet, hogy ki lehet sztárügyvéd? „Hát az, aki együtt szaunázik az ügyésszel meg a bíróval” – kaptam meg a választ a mesélőtől, ami után nem nevettük magunkat halálra