Bogár László

Vélemény és vita

A Föld napja

Korunk a narratívák permanens globális háborújának világa, így semmi meglepő nincs abban, hogy április 22-nek, vagyis a Föld napjának az értelmezése körül is folyamatosan kavarognak a globális beszédtér örvényei

A nagy „csinált” világtémák mindegyike (például a migráció, a klíma, a vírus és most az elmélyülő világháború) felett teljes uralomra tör az a bizonyos „nem létező” erő, amely ezt a permanens világháborút kavarja. Törekvése teljesen érthető, hisz aki az elbeszélési módot uralja, az totális ellenőrzés alá vonhat bármilyen emberi közösséget, akár magát a teljes emberiséget is.

A felfoghatatlan dimenziójú médiafegyverek segítségével az elbeszélési mód feletti uralom egyúttal a valóság feletti uralmat is biztosítja e fegyverrendszerek működtetői­nek. Az uralkodó narratíva április 22-ét ugyanazzal a hamis elbeszélési móddal igyekszik értelmezni, amit a klímaügy esetében is használ. Ennek lényege, hogy „mentsük meg a Földet” (ez a szöveg szerepel az egyik ikonikus „klímavédő” plakáton is), mert a Föld bajban van.

És a Föld azért van bajban, mert az emberek buták és felelőtlenek, de majd az uralkodó narratíva urai által „meg lesz mondva”, hogy miként kell okosan és felelősségteljesen viselkedni, és akkor hipp-hopp minden jóra fordul majd. Pedig nem a Föld van bajban, hanem az az emberiség, amelynek „butasága és felelőtlensége” (mint minden más is benne és vele) „csinálva” van. Az emberiség egésze ugyanis egy olyan létmód csapdájában vergődik, amelynek lényege, hogy profitként, nyereségként, haszonként van kimutatva az a „valami”, ami az ember külső és belső természetének gátlástalan kifosztásából eredő látszólagos „haszon”, mert miközben roppant méretű tőkefelhalmozást visz végbe a rendszer (ezért is nevezik a 19. század óta „kapitalizmusnak”), valójában feléli a külső természeti vagyonunkat, elmocskolva földet, vizet, levegőt.

És persze a külső természet ilyen brutális kifosztását csak azért viheti végbe, mert előzetesen lerombolta az emberi létezés belső természetét, vagyis létünk szakrális lelki, erkölcsi, szellemi talapzatát is.

E végzetes csapdaként üzemeltetett létmód a létező világok legjobbikaként van „felkonferálva” a globális véleményhatalmi rendszer urainak médiafegyverei által, vagyis a liberális demokrácia és szabad piacgazdaság (ezeket az elég rossz csengésű „kapitalizmus” szó helyett alkalmazza a berendezkedés apologetikus önbemutatása során) jelenti (ahogy Fukuyama megjövendölte) a történelem végét, ami elhozza az örök béke és jólét korszakát. Nos, nem hozta el az örök béke és jólét korszakát, sokkal inkább a nyomor és háború egyre mélyebb örvényeiben látszik elsüllyedni az egész emberi világ.

Szóval a Föld köszöni szépen, jól van, nem kell megmenti, mert az elmúlt évmilliárdok során minden elképzelhető kataklizmát túlélt, és az élet néhányszor már szinte teljesen összeomlani látszó rendszere minden alkalommal képes volt az újabb csodákra. Megmenteni nem a Földet, hanem az embert, az emberi létezést kellene, ám a világ „nem létező” urai a hamis létértelmezés olyan kifinomult ketreceiben tárolnak minket, ami hamis valóságként kényelemnek és biztonságnak „van mondva”, miközben a valóság ennek éppen az ellenkezője. Egy létezőnek nem lehet más feladata, mint a lét megértése és az így megértett létbe való türelemmel, szelídséggel, alázattal való belehelyezkedés.

Aligha véletlen, hogy a humán, a humus és a humilius, vagyis az ember, föld és alázat szavak a latinban ugyanarra az ősi gyökre épülnek. Április 22-én, a Föld napján a földi életet kellene ünnepelnünk, mert jelen tudásunk szerint nincs más hely a Világegyetemben, ahol létezne élet, vagyis az élet védelme kozmikus dimenzióban is szakrális felelősségünk volna.

Nem véletlen, hogy valamennyi ősi kultúra legfőbb szellemi üzenete az élet tisztelete és védelme volt, így ha az emberiség nem a Földet, hanem végre önmagát akarná megmenteni, akkor vissza kell fordulnia erről az önfelszámoló lejtőről. Ám ez csak akkor és úgy mehet végbe, ha előbb kíméletlen őszinteséggel feltárjuk az ide vezető utakat, amelyek megmutathatnák, hogy e „nem létező” világerő miként csalta csapdába az emberi létezést.

Ma ennek a feltárása minden eddiginél nehezebbnek látszik, hisz éppen azért történhetett meg mindez, mert a lelki, erkölcsi, szellemi világunk romokban hever, méghozzá anélkül, hogy mindehhez bármilyen reflexív viszonyunk volna. Az a cinikus, gátlástalan „könnyedség”, amelynek segítségével minden pusztító tervét természetes egyszerűséggel valósítja meg ez a bizonyos „nem létező” erő, mindenképpen arra utal, hogy valami olyan szellemi energiá­val rendelkezik, aminek lényegét egyelőre nem tudtuk megfejteni.

Annyit érzékelünk, hogy stratégiájának lényege a szakrális rendezettség és az ezt irányító szellemi hierarchia lerombolása, szétroncsolása. Az egyes ember és az emberi közösségek legbelső önazonosságát és ezt az önazonosságot védő és megtartó őshagyományt tekintve fő ellenségnek a legfőbb célja „a múltat végképp eltörölni”. A család, a nemzet, a kultúra felszámolásával megfoszt minket azoktól a szellemi energiáktól, amelyek esélyt adhatnának arra, hogy megvédjük magunkat pusztító törekvéseitől. Meghamisítja alapvető fogalmainkat, összezavarja nyelvünket, hogy lehetetlenné tegye helyzetünk elbeszélését és teendőink megbeszélését, így nem tudunk helyesen ítélni, dönteni és cselekedni. Márpedig ha az emberiség egésze képtelen a helyes cselekvésre, az az egész földi életre végzetes lehet.

Ez a Föld napjának üzenete. 

(A szerző közgazdász)  

Kapcsolódó írásaink

Kerékgyártó György

Kerékgyártó György

Lesz-e új cégér?

ĀIsmert vendéglátós trükk, hogy ha nem megy a bolt, sokszor elég a helyet egy kicsit átrendezni és egy új nevet adni neki, aztán lehet ugyanazt a hamis gulyást és ugyanazt a vizezett pálinkát árulni benne