J. Károly eddig a negyediket sem ismerte, most viszont megtudta, hogy a szilárd, a folyékony és a légnemű mellett van plazmaállapot is, ilyen anyaga van például a Napnak. Tájékozatlanságát nem gondolta súlyosnak, mert a Nap szerencsére messze van, ám az ötödik halmazállapot egészen közel, mondhatni naprakészen, és úgy hívják, hogy információ.
A talányos beszámoló szerint a sötét anyagot információ tartja össze, de még a digitális információnak is van tömege, és a világvége azért fog bekövetkezni, mert túl sok lesz az információ. J. Károlynak már ez is túl sok volt egyszerre, mindenesetre úgy gondolta, hogy ezzel a háborút is meg lehet magyarázni, pontosabban azt, hogy miért lehet olyan kevés biztosat tudni róla.
Egy másik műsorban valaki azt magyarázta el, hogy a háború egyik lényeges fegyvere a dezinformáció, mert mindenki félre akar vezetni mindenkit. Az egyik fél még saját magát is képes bombázni, hogy ráfogja a másikra, Eszter meg egy olyan videót mutatott neki, ahol a fekete fóliával letakart holttest magára húzta a fóliát, amikor a szél lefújta róla, a másik halott pedig felállt, amikor azt hitte, hogy a kamera már nem veszi.
Amikor J. Károly teljesen belesápadt ebbe a csalásba, Eszter figyelmeztette, hogy bármelyik videó lehet hamis, és a maga részéről ő már nem hisz senkinek, és ha rajta múlik, akkor se gázolajat nem fog vásárolni, se kólát, se hamburgert, Dosztojevszkijt azért még szereti, Vonnegutot is, igaz, ő amerikai volt, nem német. Mindezt egy szuszra hadarta el, és megkérdezte J. Károlyt, hogy mit gondol, ki lő, és ki a hibás.
J. Károlynak fogalma sem volt róla, szerencsére nem politikus, nem kell, hogy legyen véleménye, azt viszont nem érti, hogy miért nem használják a műholdak felvételeit a tettesek azonosításához. A felderítő műholdak a kutyasétáltatót, de még a kutyát is látják, ha akarják, és ez azt jelenti, hogy a harcokat is látják, hogy honnan lőnek, és mikor állítják be a helyszínt a felvételhez.
„Vagy direkt nem látják – folytatta Eszter –, mert akkor minden kiderülne, és hová lenne cirkusz?!” Persze, ő nem hisz az összeesküvés-elméletekben, mindenesetre lehet benne valami, hogy a túl sok információ fogja a világvégét jelenteni.
„Vagy a túl kevés” – vetette közbe J. Károly.
„Vagy pedig az, hogy senki nem mond igazat” – tromfolt rá Eszter.
„Nem maradunk inkább a szokott halmazállapotoknál? – kérdezte J. Károly. – Forró, folyékony és gőzöl. A fekete az fekete, maga meg gyönyörűbb, mint valaha.”
Útban az iroda felé J. Károlynak olyan érzése támadt, hogy már megint túl sok információt osztott meg arról, hogy mit gondol Eszterrel kapcsolatban.
(A szerző irodalomtörténész)
