Kondor Katalin

Vélemény és vita

Terror alatt a világ

Hogy miképpen kell és lehet a világot terror alatt tartani, arról, gondolom, a történészek, politológusok sokat tudnának mesélni. Meg persze az „egyszerű” állampolgárok is

Merthogy sok eszköz van erre sajnos napjainkban is. A legújabb a sport. Amely az utóbbi időkben igazán előlépett a politika befolyásolási eszköztárának rangsorában. S képes naponta meglepni bennünket. Legutóbb például azzal, hogy a britek sportminisztere azt ajánlotta, az orosz és fehérorosz teniszezők csak akkor indulhassanak Wimbledonban, a Grand Slam tornán, ha írásos nyilatkozatban bizonyítják, hogy valóban függetlenek és semlegesek.

A jóember szerint ezzel a nyilatkozattal azt bizonyítanák, hogy elhatárolódnak Moszkva, illetve Minszk politikájától. Íme a szellemi terror egyik példája! Minden olvasót és politikával foglalkozó szakembert segítségül hívnék, ugyan fejtsük már meg közösen, milyen jogszabály vonatkozik arra, miszerint egy sportolónak kötelező arról nyilatkoznia, hogy bárkitől is elhatárolódik, mert egyébként eltiltják tevékenységétől, ha nem az ötletgazda szája íze szerint nyilatkozik.

Miben különbözik egy sportoló egy olyan embertől, aki, mondjuk, a mikrobiológia tudósa, bányász, halász, madarász vagy oroszlánszelídítő? Nekik miért nem kell nyilatkozniuk? Vagy készül a kötelezően kitöltendő kérdőív a számukra is? Azaz mindenki számára? Nem lennénk meglepve. Az ötlet jeles kitalálója vajon hazugságvizsgáló gépet is mellékelne a nyilatkozók mellé?

Ugyanis bármit is ír alá bárki, attól még azt gondol magában, amit akar. Ja, hogy a nyilatkozatokkal, hiszen hírességekről van szó, a világsajtót, a hírek olvasóit remekül lehet befolyásolni? Itt is kibújik a szög a zsákból, persze, hogy ez a cél! Az őrület lassan jobban terjed, mint a covid, így hamarosan oda jutunk, hogy ezentúl egyetlen sportverseny, legyen az heti labdarúgó-forduló, Eb, vb, kerületi verseny és a többi, nem kezdhető el, amíg a sportolók alá nem írnak egy nyilatkozatot politikai nézeteiket illetően. Esetleg letérdelni is kötelező lesz nekik. Meg nekünk is lassan. Lényeg, hogy legyen mindig választék, mitől is kell elhatárolódni. Hogy ettől a világ politikájában az égvilágon semmi sem fog változni, azt nyugodtan borítékolhatjuk.

Ha lúd, legyen hát kövér! Előre a politikailag képzett, mondhatni szakértő sporttársadalom megvalósításáért! A futballisták, teniszezők, jéghokisok stb. számára meglehet, már készülnek is a szakkönyvek, hogyan igazodjanak el a világpolitika útvesztőiben, kik azok, akiket mindig, minden körülmények között el kell ítélni, és kik azok, akiket soha.

Tudniillik napnál világosabb, hogy immár végleg és végletesen rátelepedett a politikai és gazdasági világhatalom a sportra, hogy önös érdekeiket megvalósítsa. Példa ezernyi van, lásd a térdeplőmozgalmat. Nesze neked (bocsánat, Önnek) kedves Coubertin báró! Ön meghatóan szép gondolattal indította el az olimpiai mozgalmat: a sport képes a népek barátságát és békés egymás mellett élését elősegíteni. Már ha hagyják. De nem hagyják, lásd a sportolók politikai megnyilatkozását erőltető nagyokosok terveit.

Amíg a sportolók tájékoztatását, politikai szakértővé válását elősegítő könyvek el nem készülnek, addig hadd szolgáljak néhány tanáccsal, mit is kellene még megvalósítaniuk. Például az okosok által bűnösnek ítélt országok zászlóinak elkobzását a sportolóktól. Ugyanígy kívánatos azon alkotások elkobzása is, amelyeket a bűnös országok jeles, világhírű írói, költői vetettek papírra. (Míg el nem felejtem, az orosz operaénekesek, karmesterek már nemkívánatos személyek a művelt Nyugaton, ez a feladat tehát már kipipálva.)

Azt is javaslom, hogy azon személyek, akik ugyan nem sportolók, ám még nem ítélték el aláírt nyilatkozatban Oroszországot és Fehéroroszországot, bizonyítva ezzel, hogy ők függetlenek – nem tudom, mitől –, azok nem mehetnek be a művelt Európában a vendéglőkbe, színházakba, közintézményekbe. Több tanácsot nem adnék az elhatárolódási mánia és a függetlenségi nyilatkozatok szerelmeseinek, boldoguljanak, ahogy tudnak. Abban viszont biztos vagyok, hogy listájukról minden bizonnyal kimarad az az ajánlás, amely arról szólna, minden tisztességes embernek sürgősen el kell határolódnia azoktól, akik e század elején Afganisztánt, Irakot, Líbiát, Szíriát lángtengerbe borították, és akkor a Balkán gondjairól, meg Afrika totális kizsákmányolásáról szót se ejtsünk.

Azt sem én találtam ki, hanem politológusok mondják, hogy Amerika 2001 óta tartó, terrorellenesnek mondott hadműveleteiben annyi civil vált földönfutóvá vagy hontalanná, ahány a második világháború alatt az egész világon. Ettől már nem lehet elhatárolódni, mert megtörtént. Bizony, ilyen a világterror, amit nem akartunk.

(A szerző újságíró)  

Kapcsolódó írásaink

Őry Mariann

Őry Mariann

Párizsi kilátások

ĀLegalább akkora érdeklődés kísérte a magyar parlamenti választásokat, mint a francia elnökválasztást, amelynek múlt vasárnap volt az első fordulója