László Tamás

Vélemény és vita

A méltóság és a méltatlan­ság választás után

Az emberi méltóság alapfogalmaink egyike, a méltóság a tisztelet érzése, amely kijár egy embernek, egy személy fontosságát, jelentőségét, értékét jelző önérzet

A méltóság nem csupán egy személyt, hanem egy közösséget is megillethet.

A méltóságról és a méltatlanságról egy rendkívüli, több hónapos küzdelem – az április 3-án lezajlott országgyűlési választás – után érdemes gondolkodni. Különösen indokolt eredményhirdetéskor, amikor a küzdő felek egyike győztesként, másika vesztesként hagyja el a küzdőteret. Az emberi minőség mutatkozik meg ebben a győztes-vesztes dichotómiában, hiszen méltósággal kell elviselni a győzelmet és a vereséget is.

A győzelem természetes méltóságot nyújthat, hiszen a győztes fölébe kerekedik a vesztesnek, amelyben rendkívüli veszély is jelentkezik a győztes személyére és a közösségére nézve. Elbizakodottá tehet, éppen ezért a győztest akkor illeti meg a méltóság, ha alázattal viseli a győzelme súlyát.

Orbán Viktor így fogalmazott a választás estéjén: „A magyar választópolgároknak csak annyit tudok mondani, hogy mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy megszolgáljuk a bizalmat, amelyet ma este tőlük kaptunk. Tudjuk, hogy a szerénység a legfontosabb. Minél nagyobb a győzelem, annál nagyobb szerénységre van szükség, és valljuk be, hogy ma este van is mire szerénynek lennünk.”

A győztesnek tehát szerénynek kell lennie, a vesztesnek viszont a vesztesi méltósága elismeréséhez be kellene vallania önmagának és a rá szavazóknak a szegénységét, a győzelemre vezető képességeinek a hiányát. Ennek még a küszöbére sem jutottak…

Világos, hogy a győzelem és a felelősség mértéke között nem is egyenes, hanem mértani arány áll fenn. Ahogyan a Dunakanyarban győztes Vitályos Eszter fogalmazott a (még nem teljesen végleges, de imponáló) eredménye ismeretében: „Ha én kaptam az egyéni választókerületek között a legtöbb szavazatot, az csak annyit jelent, hogy mostantól nekem kell a legtöbbet dolgoznom!” Ez a mondat fejezi ki a győztes méltóságát igazán! És az, ha a győzelme mértékében nő a győztes felelőssége nemcsak a saját közössége, de az ellenfelére szavazók iránt is.

Ne csak egy szokásos fordulat legyen az, amit ilyenkor mondanak a megválasztottak: „Én az egész körzetemet, annak minden lakóját fogom szolgálni.” Meg kell keresni a módját, hogy azokkal is foglalkozzon, akik nem rá szavaztak. A méltóság és az alázat ebben az esetben kéz a kézben együtt kell hogy járjon.

Álljon itt egy fideszes vesztes, Fürjes Balázs (ha valaki, ő aztán megérdemelte volna a győzelmet, annyit tett és tesz a fővárosért, a Hegyvidékért) gyönyörű és példaszerű nyilatkozata: „A győzelem csapatmunka lett volna, a vereség az én felelősségem. Vállalom. Természetesen eleget tettem íratlan kötelezettségemnek, gratuláltam a győztesnek.”

Ezt egy fontos mondat követi, ami a körzetéért vállalt változatlan felelősségről szól – győzelemtől vagy vereségtől függetlenül: „Mindannyiunknak az az érdeke, hogy jó képviselője legyen Budának. Ha ebben tudom segíteni, mindig megtalál.” A választókról szólva ezt mondja Fürjes: „A mi feladatunk: megérteni, hogy mit és miért üzennek nekünk a budai választók. Megérteni, megfontolni, cselekedni, most ez a helyes sorrend. Ma még a megérteni szakaszban vagyunk, nem kapkodom el az értékelést.” Egy ilyen mentalitású személyiség alkalmas lehet 2024-ben a főpolgármesteri megmérettetésre.

Az előzőekből látható, hogy a vereségre, az ebből fakadó veszteségek elviselésére is méltónak kell lenni. A vesztes fél méltóságának elengedhetetlen része a győztesnek szóló gratuláció, azaz a vereség elismerése. Márki-Zay, de az összeállt koalíció egyik tagja sem tette ezt meg. Kijelenthető, hogy a vesztes a legrosszabbat azzal teszi magának, ha a választási rendszerben (egy kis adalék a magyar választási rendszer miatt huhogóknak: a brit választási rendszerben 83 százalékos többsége lenne a Fidesznek!), másokban keresi az okokat, nem saját magában. Ezeket a hibákat sajnálatos módon a vesztes csapat már mindet elkövette. Elindult a bűnbakkeresés, a vezetőjüket azonnal hátba szúrták, bár valószínű, hogy a kések már korábban a kezük ügyében voltak.

A méltóság azt is jelenti, hogy a helyükre kerülnek a dolgok. Nemcsak azt érdemes elemezni, hogy a vesztes miért került ebbe a helyzetbe, de azt is meg kell vizsgálni, hogy mi vezetett ehhez a kirívóan nagy győzelemhez. Mik a szerencsés mozzanatok, a csillagok együttállása és mik a belső erények: a helyes reagálás, a jó kommunikáció, a kampány menete, hány embert sikerült megszólítani stb.

Ha a vesztes nem vizsgálja meg, hogy miért került ennyire a padlóra, mik a belső gyengeségei, akkor csak áltatja magát. Az első megnyilatkozások riasztóak, de mindez az összefogás geneziséből következik. Kizárólag a hatalom megragadásának az igénye, a másik fél gyűlölete nem vezet eredményre (szeretetről prédikálnak, közben az ország nagyobbik részét gyűlölik, megvetik). És még egy fontos dolog, ami idetartozik: a tagadás nem vezet eredményre, csak méltatlanságra
az emberek szemében.

Ennél is nagyobb probléma az, hogy a vesztes pártok az összeállásukkal feladták az identitásukat (már ha volt nekik), hiszen a méltóság egyik legfontosabb eleme az önazonosság. Arra nem lehet felnézni, aki könnyedén feladja az általa deklarált, írásban lefektetett önmeghatározását (amiből csak tettekre váltva lesz önazonosság).
A kilencszázezres szavazói veszteségük egyik fő okát ebben kell keresniük, ez az összeállás az egész társaságnak ártott…

A méltóság tükröt tart győztesnek és vesztesnek egyaránt! A méltóság a valósággal való szembenézést is jelenti. A győzteseknek valós és jogos örömüket tettekre kell váltaniuk az egész közösségért. A veszteseknek bánatukat szembenézésre kellene használniuk, ebben rejlik a felelősségük. A szükséges gyászmunka elvégzése után jön a hibák feltárása, szembe kell nézni a képességek hiányával, a gyengeségekkel – az első megnyilatkozások nem erről tanúskodnak…

A választások megfigyelésére érkező, egy cseppet sem elfogulatlan (éppen ezért a feladatára méltatlan) EBESZ úgy nyilatkozott: nem voltak kiegyenlítettek az erőviszonyok. Igazuk van: a balliberális oldalnak jóval kevesebb szavazója volt!
Ne törődjünk ezzel, a figyelmünket fordítsuk a győztesre, a hamarosan megalakuló ötödik Orbán-kormányra! Embert próbáló feladatok várnak rá ezekben a viharos időkben. Mi, csaknem hárommillióan, akik rá szavaztunk, akkor őrizzük meg a méltóságunkat, ha kitartunk mellette, támogatjuk a munkájában! Ha kell, tükröt tartunk neki, ha kell, Békemenetet szervezünk a védelmében, mindenekelőtt fenntartjuk vele a párbeszédet a jövőben is. Ez az állampolgári méltóság…

(A szerző építész, volt országgyűlési képviselő)  

Kapcsolódó írásaink

Kondor Katalin

Kondor Katalin

Terror alatt a világ

ĀHogy miképpen kell és lehet a világot terror alatt tartani, arról, gondolom, a történészek, politológusok sokat tudnának mesélni. Meg persze az „egyszerű” állampolgárok is

Galsai Dániel

Galsai Dániel

Ócska nóta

ĀFricska. Szerettem volna hinni, hogy most már mindennek vége, befejezhetjük a harcot, talán már ennek a kis glosszarovatnak is vége. Tévedtem. Nem kicsit, nagyon!