Domonkos László

Vélemény és vita

Várakozás a tavaszban

Van Csoóri Sándornak egy szép vágyakozó-szerelmes verse, 1983-ban megjelent verseskötetének címadója: Várakozás a tavaszban

Noha ott a szeretett nőnek szólnak, itt és most mégis általános érvényűnek is érezhetők a sorok: „Fülelek, hallgatózom. Újra megszeretem a vonatcsattogást / miattad, mint a századforduló ámokfutói. / Várlak, gyere! A sejtfalak átforrósodtak már / s a verebek is az első, átmelegedett porszemeket / kapkodják föl a földről.” Totális, ha úgy teszik, világot átfogó várakozás ez, túl hormonok vezérelte vágyakon és érzelmi-érzéki vonzalmakon. Eredendő, mondhatni, zsigeri várakozás, több türelmetlen sóvárgásnál és kevesebb bódító reménynél, több a tavaszi zsongás ujjongásánál és kevesebb az örök újjászületés mindent letaroló hiténél. Ez, valami ilyesmi van manapság bennünk. Ezekben az utolsó hetekben, napokban mindenképpen.

Bevallom, örültem, mikor az úgynevezett választási kampány néhány előírása módosult az utóbbi időben. Nincs már hazug-álszent „lezáró” kampánycsend, és általában, az új választási eljárásról szóló 2013-as XXXVI. törvény üdvösen szabályozott-szűkített ezt-azt. A legfontosabb azonban ezeken is túl van. Arrafelé, amerre a várakozás egyéni és tömeglélektanának törvényei és törvényszerűségei sejthetők.

Például hogy a túlzó aggodalmaskodások és a nagyhangú-hőzöngő, mellveregető magabiztoskodások ugrásszerűen felerősödnek, a közvélemény-kutatások arcátlanul tolakodó árjához képest a cunami szerény-szolid kis délutáni szelecske, az esélylatolgatók vagy ködbéli szürke szamár módjára tovatűntek, vagy eszeveszett pánikos kavargásban tolongva árasztanak el mindent. Az úgynevezett választópolgár pedig a mind igézőbben szebb tavaszi hétvégi délutánban a kertben merengve idővel azon kapja magát, hogy valódi női bájak (Csoóri emlegetett verséből idézve: „a szádra gondolok reggel óta / összeharapdálható nyakadra”) sokkal jobban érdeklik-villanyozzák, mint holmi választókörzetek, behúzandó x-ek, kampányszövegek és -akciók, nem is beszélve a rábeszélés, az ilyen-amolyan befolyásolási kísérletek özönének egyetemleges hatásairól.

Jó ez? Netán veszedelmes? Javaslom : most ne firtassuk. Még azt sem, hogy az embert lassacskán már afféle fogorvosi előszobás „legyünk már túl rajta” hangulat is megkísérti olykor. A várakozások örök lélektanához tartozik a halovány, édes reménykedés éppúgy, mint a kételyekkel, a veszélyekkel történő kényszerű szembenézés nagy sóhajokkal lebírni kezdő kínja. Várakozni most annyi, mint készülődni önnön megmérettetésünkre.

Mert cselekedni muszáj. Várakozni a tavaszban, alig néhány nappal a valóban sorsdöntő Történés előtt pedig magára a Történelemre – ha patetikus akarok lenni, mondhatnám: a végzetre, a fátumra, az istenítéletre –, izgalmas és megkerülhetetlen és végső soron meghatóan szép, nagy, embert próbáló pillanat. Méltóságos, mint az emberi lét és a maga fenségében megragadó, mint Csoóri verse. Amely úgy végződik: „s a verebek is az első, átmelegedett porszemeket / kapkodják föl a földről.” Azok a legelső porszemek NEKÜNK kell legyenek kellőképpen embermelegtől átmelegedettek, mire az annyira várt nő – nevezzük Viktóriának, tudjuk, mit jelent – végre ideér.

Várakozás van. Várakozunk a tavaszban. Jöjjön, aminek jön­-nie kell. 

(A szerző író)

Kapcsolódó írásaink

Kő András

Kő András

Béke, avagy háború?

ĀEgy statisztika szerint az emberiség történelmét tanulmányozva azt látjuk, hogy a Kr. előtti 1496 és a Kr. utáni 1861 között eltelt idő alatt – ami 3357 évet tesz ki –, mindössze 227 békeév volt. S akkor még nem számoltunk a 20. és a 21. század háborúival

Kelemen András

Kelemen András

Vakok között a félszemű

ĀEljutottunk oda, hogy a hírözönben elvész az ember tájékozódása. Ekkor már nem is az igazmondó udvari bolondra hallgatnánk, hanem reflektorfénybe kerül a hülyeségével villogó celeb