Szűk kapu, keskeny út

„A szűk kapun át menjetek be, mert széles a kapu és tágas az út, amely a pusztulásba vezet, és sokan vannak, akik bemennek rajta. S milyen szűk a kapu és szoros az út, amely az életre visz, és milyen kevesen vannak, akik megtalálják!” (Mt 7, 13–14). Jézus szavai nyugtalanítók az egyes ember és a közösség számára is, aminek a legfelelősebb foka a kormányzás. A kemény kép arról szól, hogy miként válhatunk kereszténnyé. Ha őszintén hiszünk Jézusban, aki azt mondja önmagáról: „Én vagyok az út.” Aminek az irányát úgy jelölte meg, hogy elhagyatva halt meg a kereszten. A szűk kapun áthaladva viszont kitárul a horizont, új távlatok nyílnak. Ennek fényében – a húsvétra készülés jegyében – tekintsünk vissza a tizenkét év kormányzására, az egyes válaszutaknál, különösen krízishelyzetekben vajon e gondolatok jegyében hozta meg a stratégiai döntéseit a kormány?

Legalább három ilyen pontot említünk, amelyek keresztény ihletettségűek, felismerhető bennük a szűk kapu, keskeny út keresésének szándéka. Az első a gazdasági csőd elkerülése, a második az identitáspolitika, a harmadik az illegális migráció megállítása.

A második Orbán-kormány működése egy gazdasági és társadalmi csődhelyzet elhárításával kezdődött. A széles úton a balliberális recept a megszorítások, az egyénekre, családokra terhelődő csomagok voltak, továbbá a közvagyon gátlástalan kiárusítása, amiben a Horn–Medgyessy–Gyurcsány–Bajnai-kormányoknak nagy gyakorlatuk volt. A mentőövet dobó nemzetközi szervezetek – az EU és az IMF – is ezt követelték. Ezek ugyanakkor azt a megújulási készséget is elfojtották, amivel ki lehet lábalni a válságokból. Ez a széles út további eladósodáshoz és mélyebb szakadékhoz vezetett volna. És mi volt a szűk kapu és a keskeny út ebben a helyzetben? A hitelt nyújtó IMF eltávolítása, az általa követelt megszorító csomagok helyett a multik megadóztatása, amelyek a közterhekből kevéssé vették ki a részüket (és a válság fő okozói voltak).

Ebbe a sorba illeszkedik a közvagyon visszavétele, az adócsökkentés (a baloldal negyvenszer emelt, az Orbán-kormányok nyolcvanszor csökkentettek adót – előbbi esetben az adóemelés ellenére csökkent, a második esetben nőtt az adóbevétel). A döntéssorozat helyességéről azok a rendkívüli támadások is tanúskodtak, amiket a kormánynak el kellett szenvedni. Továbbá az is, hogy a kormánybuktató szándék ellen a kormány melletti kiállás: a Békemenet jött létre. Vagyis a szűk kapun áthaladva széles társadalmi összefogás született, ami tartósnak bizonyult, március 15-én az eddigi legnagyobb létszámú, ötszázezres Békemenet állt ki a kormány mellett.

Európában a balliberális eszmeiség jegyé­ben először meg kívánják szüntetni a nemzeti önazonosságot az európai egyesült államok és a nyílt társadalom eszmeisége jegyében, nyílt támadás zajlik a kereszténység ellen (a legüldözöttebb vallás a világon), megkérdőjelezik az alapvető férfi-női meghatározottságot a genderideológia jegyében, az erőszakos LMBTQ-mozgalmak közreműködésével. Európának és Amerikának kényelmesebb behódolni a balliberális eszméknek, mint szembeszállni e romboló ideológiákkal.

Ez a széles úton haladás rendkívüli veszélyeket rejt az önfeladástól a nihilizmusig. A legpregnánsabban a kormány keresztény eszmeisége az identitáspolitika terén jelenik meg. Az Alaptörvény – amelyet súlyos támadások érnek a mai napig – preambuluma rögzíti a kereszténység nemzetmegtartó jelentőségét, egyedülálló benne, hogy az élet a fogantatással kezdődik, az ember férfiként és nőként való meghatározottságáról szól az anya nő és az apa férfi gondolat, továbbá az, hogy a házasság egy férfi és egy nő szövetsége.

A nemzetpolitika terén a nemzeti összetartozásról és a kettős állampolgárságról szóló törvények indították el a határokon átívelő nemzetegyesítést. A kereszténység reneszánsza – amennyiben a megkezdett programok: a hitélet fellendülése (amit az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus megrendezése is bizonyít), a templomépítések és -felújítások, az egyházi iskolák bővülése április 3-a után is folytatódhatnak – úgy tűnik, hogy Magyarországon szökkenhet szárba.

Rendkívüli helyzet volt a 2015-ös migránsválság, amikor illegális, gazdasági migránsok ostromolták meg Európát, ennek egyik útvonala a Balkánon át éppen Magyarországot vette célba. A németeknél Merkel meghirdette a Willkommenskultur programját, milliók érezték úgy, hogy ez meghívólevél számukra. A németek – és a többi nyugat-európai ország – kényelmüket féltve, merő önzésből nem néztek szembe a demográfiai állapotukkal, a vészes elöregedéssel, a születésszám csökkenésével, a gazdaság munkaerőhiány miatti hanyatlásának rémével. Abban bíztak, hogy más kultúrájú emberek tömegeivel mindezt egy csapásra meg tudják oldani.

A szomorú eredmény: párhuzamos társadalmak, no-go zónák, mindennapossá váló terrortámadások, a kereszténységet érő atrocitások, brutális gyilkosságok. Ráadásul a beáramló tömegek épp a kibocsátó országokból hiányoznak a legkiáltóbb módon, ezzel a felemelkedés lehetőségét is meghiúsítva. Ez volt a széles út, a sodródás, az önfeladás útja, aminek az eredménye Németországban az, hogy az új balliberális kormány országát (már nem hazáját!) bevándorlóországként határozta meg, feladva hagyományait, alapvető identitásait. Mit tett ezzel szemben a magyar kormány? Egyedüliként döntött az illegális migráció megakadályozásáról, Európát is védve kerítést építettünk, jogi, fizikai, emberi erőforrásokat rendelve a védekezéshez.

Ez önmagában kegyetlenségnek tűnhetett, azonban ezzel a lépéssel párhuzamosan – abból a felismerésből kiindulva, hogy a bajt nem szabad idehozni, hanem helyben kell segíteni – Európában és a világon is szinte egyedülálló kormányzati programként elindult a Hungary Helps Program, amely sokrétű segítséget visz az illegális migrációt kibocsátó országokba. Ennél is hatékonyabb az a családtámogatási rendszer, ami nélkül kétszázezerrel kevesebb gyermek született volna.

A kormány meghozott a „széles úton” haladókkal szemben egy döntést, amely szembement az európai mainstreammel, vállalva számtalan támadást. Ennek hatására szintén új távlatok nyíltak meg előttünk, hiszen a családtámogatási rendszer révén a vágyott gyermekek megszületnek, nő a házasságok és csökken az abortuszok száma. A kormány a halál kultúrája helyett az élet pártjára állt.

A sor még hosszan folytatható, a keresztény ihletettségű szemléletre és gyakorlatra óriási szükség lesz a következő évtizedben, amikor a kihívások az eddigieknél is súlyosabbak lesznek, ami a szomszédunkban háborúhoz vezetett, a nagyhatalmi átrendeződés, Európa vészes süllyedése mind olyan tényezők, amelyekben a távlatos haladás és a megoldási módozatok csak és kizárólag a „szűk kapu és a keskeny út” megtalálásával lehetségesek. „Rendkívüli időkben nem lehet amatőrökre bízni Magyarország irányítását.” Még kevésbé lehet álkeresztényekre, álhumanistákra és nemzetellenesekre, erre gondoljunk április 3-án!

(A szerző építész, volt országgyűlési képviselő)