Vélemény és vita
Béke, avagy háború?
Egy statisztika szerint az emberiség történelmét tanulmányozva azt látjuk, hogy a Kr. előtti 1496 és a Kr. utáni 1861 között eltelt idő alatt – ami 3357 évet tesz ki –, mindössze 227 békeév volt. S akkor még nem számoltunk a 20. és a 21. század háborúival
Ha így nézünk a múltba, a népek történelme megszakíthatatlan háborúk sorozata. Úgy tűnik tehát, hogy a háború az emberi élet természetes kísérője, a gyűlölködés, a gyilkolás történelme, és nem fenyeget bennünket az a veszély, hogy egyetemes és örök béke törne ki századunkban.
Alátámasztja ezt egy egyszerű angol szógyűjtemény, amely a nyelv szavainak gyakoriságát jelöli meg. Ezek szerint a war a 341., a peace pedig csak az 1255. a sorban. Szokták volt mondani, hogy a háborúk első áldozata az igazság. De ki határozza meg, hogy mi az igazság? A tényeket ismerni és az igazságot ismerni nem ugyanaz. A tények olyanok az igazság számára, mint a dátumok a történelem számára. Eseményeket pontosítanak, de semmit sem árulnak el a lényegről. Háború idején az igazságot rengeteg hazugság hálózza be, és nem lehetünk mindkettőnek a birtokosai. Sok arca van a hadakozásnak, de bármelyiket nézi az ember, bánat ül mindegyik mögött.
Mit mond a Biblia? Sehol sem tiltja a háborút. Az Ótestamentum dicsérően szól a viszálykodásokról, és bár Jézus és az apostolok korában mindenütt háborúk dúltak a világban, ők egyetlen szót sem szóltak a vérontás erkölcstelenségéről vagy törvénytelenségéről. Hibás nézet tehát azt vallani, hogy Isten semmilyen háborút nem támogat és Jézus nem pacifista. Jézus ugyanis semmiképp nem ösztönözte harcra a követőit, sőt azt mondta: „Szeressétek ellenségeiteket és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, hogy mennyei Atyátok fiai legyetek…” (Máté 5:44,45).
A gonosz emberekkel teli világban megesik, hogy a háború szükséges egy még nagyobb gonoszság megelőzéséhez. Pál apostol azonban ezt írta a hittársainak: „Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben. Ne álljatok bosszút önmagatokért” (Róm 12:18,19). Hérodotosz még reménykedett: „Senki sem olyan ostoba, hogy a háborút válassza a béke helyett. Mert békében a fiúk temetik el apáikat, a háború azonban felborítja a természet rendjét: az apák temetik el a fiaikat.” Egy megszállás vagy hódítás csekélységnek tekinthető – megmaradni, igen, az a minden!
Eisenhower, az Egyesült Államok hajdani elnöke hivatalának átvételekor kijelentette: „A háború árnyéka az emberiség számára egyenlő a keresztre feszítéssel.” Mondhatjuk, hogy a háború az emberi elme találmánya, és ha így van, akkor képes arra is, hogy feltalálja a békét. Ugyanakkor igaz az is, hogy türelmesnek kell lennünk, mert békét kötni mindig nehezebb, mint háborút indítani.
A Bibliába kapaszkodva: „Háború idején a legfontosabb, amit tehetünk az, ha vezetőink számára Istentől jövő bölcsességet kérünk, imádkozunk… a konfliktus gyors megoldásáért, azért, hogy mindkét oldalon a lehető legkevesebb polgári áldozat essen” (Fil 4:6,7). Bizakodjunk tehát, mert a háborúban minden megtörténhet, ebben hasonlít a békére. „Legyen átkozott minden háború – most és mindörökké” – írta Mihail Bulgakov. Az élet művészete döntően abban rejlik, hogy békében, vagyis semmi másban, csak békében éljünk azokkal, akikkel összehozott a sors bennünket.
(A szerző újságíró)