Látjuk-e a jövőt?

Előrelátásuk sokszor igaznak is bizonyult, ám ezzel együtt azt is megállapíthattuk, hogy sokan cseppet sem hallgattak a figyelmeztető szavakra, nem hittek a bölcseknek sem évszázadokkal ezelőtt, sem manapság. Persze kétségtelen, hogy nehéz meghatározni, kit nevezhetünk bölcsnek egyáltalán, s kinek is hihetjük el jövőbelátó tanácsait, de abban talán egyetértünk, hogy bölccsé válni, azon túl, hogy születési adottság is kell hozzá, az embernek sokat kell tanulnia és sokat kell tudnia. Történelemről, politikáról, gazdaságról és legfőképpen talán az emberről.

Manapság olyan időket élünk, amikor percenként képes körülöttünk változni a világ, és ezeket a változásokat kellő bölcsességgel és tudással lehet, lehetne csak elviselni. A változások ugyanis nemcsak gyorsak, hanem zavarosak is. Erkölcsi tartóoszlopok omlanak össze, növekszik az erőszak, és hazugságáradatok rontják meg az amúgy sem békés mindennapjainkat. Nem lehet már tagadni, hogy válságba került a világ, méghozzá sokszoros válságba. Van itt minden. Klímaválság, energiaválság, erkölcsi válság, pénzügyi válság, identitásválság, háborús válság, és vannak szép számmal hamis próféták, szóval minden van, ami szem szájnak ingere. Mindebből a gondolkodó ember csak arra a következtetésre juthat, hogy egy új korszak vette kezdetét. A válságok kora.

Válságban élni nem jó. Sem magánéleti, sem közéleti válságban. Lélekrontó mindkettő, és alkalmas arra, hogy porszemnek érezze magát az ember. Porszemnek, amit egy pillanat alatt elfúj a szél, jöjjön bármely égtáj felől. S nemigen lát egy olyan égtájat vagy irányt, amely felé úgy fordulhat, hogy nem sodorja el a vihar, a forgószél. A válság immár világméretű, s kétségtelenül elővetíti egy teljesen új korszak kezdetét.

A változás, a születés mindig fájdalmas, és fájdalmakat is hoz magával. Már csak azért is, mert valamennyien (na jó, sokan) érezzük, hogy életünk számos támpontja, útjelzője, támasza a kidobandók listájára került, elavultnak, korszerűtlennek lett kikiáltva. Amit eddig emberinek, erkölcsösnek, jónak neveztünk, az egyre inkább elítélendővé, gúny tárgyának kitetté vált, és szinte leküzdhetetlen akadályokat állít elénk. Tíz-tizenöt évvel ezelőtti jegyzeteimben megtalálhatók, meg is találtam, mit mondtak meg előre, mire figyelmeztettek az akkori bölcsek, akik bizony látták a jövőt. Sok felelős ember ellenében már akkor is arról beszéltek széles nyilvánosság előtt arról, hogy ez a világ minden idők legnagyobb változása előtt áll.

Olyanokat mondtak, hogy nyakunkon a világháború veszélye, világméretű járványok settenkednek „a kertek alatt”, a népek pedig egyre inkább kiszolgáltatottak a hatalomnak, az irányítás önkényuralmának. S mert nagy tudású emberek voltak, azt is előre vetítették, hogy szinte mindennapossá válhatnak a természeti katasztrófák. Nem hallgattunk rájuk. Ám ma már cáfolhatatlan, hogy a fenti megállapítások igaznak bizonyultak és üzenetet hordoztak. De kábítószertől elhomályosult szemmel, üvöltő zenétől megsüketült füllel nem lehet szemmel látni és füllel hallani. Így aztán csak nagyon kevesen hallgattak a bölcsekre a világon, s kevesen látták meg, mi vár ránk a jövőben.

És eljött a jövő. Az a jövő, amelyet a bölcsek megjósoltak. Eljött például a hamis próféták kora. Akik zsíros állásaikból „osztják az észt”, és lopnak, mint a szarkák; akik országok sorát bombázzák porig, álságos, hazug indokokkal; fontoskodva egyezkednek, de sosem tartják be, amiről megegyeztek; akik erkölcsi tanácsokat osztogatnak, miközben hírből sem ismerik az erkölcsöt; akik kizsákmányolják a természetet és közben környezetvédelemről papolnak; akik járványokat gerjesztenek; és ez idő tájt is „megígérik” (Bill Gates, ha valaki nem tudná), hogy számíthatunk még világjárványra.

Történelmi tapasztalat, hogy az emberiség eleddig akkor tudta megoldani a gondjait, ha összefogott. S hallgatott az igazakra.

Magyarország – Istennek hála – bölcs előrelátásának köszönhetően a fentebb felsorolt történésekből, rémségekből jórészt kimaradt. S nagy erőfeszítések, mi több, szinte mindennapos csaták árán elérte, amit akart. Sikerült ugyanis egyfajta összefogást teremtenie mind belpolitikai, mind pedig külpolitikai szándékait illetően. Talán mert tudta, hogy érdemes hallgatnia néhány igazi bölcsre. S segítségükkel a jövőbe látott. Illendő ezt értékelni és megbecsülni.

(A szerző újságíró)