Szerencsés Károly

Vélemény és vita

Sorsemlékek

Teljes nemzeti egység nem lesz soha, nem is volt sohasem. De aki tud, gondolkozzon el, mi is az a cél, amellyel ő maga is azonosulni tud

Ma névleg nem vagyunk háborúban, de mégis nehéz küzdelmet vívunk a háború okozta megpróbáltatásokkal. Zavaros, hogy ki is az ellenség, a szövetségesek szándékai is kétségesek sokszor, lassan néhány túlságosan vehemens baráttal is nehéz szót érteni. Megkezdődött a licitálás: ki a nagyobb oroszvadász. Egyetlen előnyét látom ennek, hogy közelebb juthatunk ahhoz a teremtő gondolathoz, amelyet a történelem sugall számunkra.

Ennek lényege a sorsemlékeken alapuló nemzeti egység, legalább ebben az egyetlen kérdésben. Hogy a 21. században már nem akarunk háborút. Amúgy nem hiszek már a nemzeti egységben, az önzés és önhittség olyan állapotokat teremtett, hogy ez már utópia lenne. Százféle nézet magyarázhatja a világot, vágyhatja a jövőt, de a béke elengedhetetlen feltétele az életnek, s az élet mégis a legszentebb üzenete a vérnek és Istennek, még ha felfoghatatlan is.

Meggyőződésem, hogy az értelmes ember a végsőkig távol tartja magát, és ha módjában áll, az országot is a háborútól. Ebben nincs helye ellenzékiségnek. Én is ezt akarom. Sorsemlékeink filozófiája is ezt sugallja: az építés, fejlődés, az előbbre lépés makacs igényét. Ez független attól, hogy miként ítéljük meg az ukrán vagy az orosz érveket, igényeket, tetteket. Bármilyen kalandor lépés az életet kockáztatná, és azt hiszem, nincs olyan ok, amely igazolná a pálfordulást. Igazolni biztosan nem igazolná, legfeljebb magyarázná, ha a szövetségi rendszer, amelyben jelenleg is vagyunk, végzetes állásfoglalást kényszerítene ránk.

Magyarul: a NATO vagy az Európai Unió felülírná értelmes álláspontját. Előidézhet ilyen változást egy orosz háborús léptékváltás is, de egy megfontolatlan vagy nagyon is „érdekelt” árnyékkéz is okozhat gondot. S egy pillanata alatt ezer évet öregszik a Föld. Ki merné garantálni, hogy ilyesmi nem fordulhat elő? Nincs ezen mit szépíteni. A félelem, hogy egyedül maradunk, hogy a veszteshez sodródunk, hogy a végén akár a létünk is kétségessé válik – döntést kényszeríthet ki. Világháborúkba léptünk be úgy, hogy semmiféle konkrét igényünk nem volt. Sem területi igény, sem más. Sorsemlékek ezek is: fontoljuk meg jól, hogy belső érzéseink vagy akár szerződéseink megfelelnek-e az érdekeinknek.

Nekünk már nem jöhetnek Ferenc Ferdinánddal, sem a kassai bombázással, sem szövetségesi hűséggel. Helyén fogjuk kezelni. Kassán 1941 júniusában a tévedésből végrehajtott szovjet bombázásnak harminckét áldozata volt. Az akkori döntésnek – és a kiszolgáltatottságnak, félelemnek, kicsinyességnek, rossz helyzetfelismerésnek, hamis lojalitásnak – az lett a következménye, hogy nyolcszázezer magyar ember lelte erőszakos halálát. Bárdossy László miniszterelnök világosan elmagyarázta miért döntött így. Ha nem tanulnánk Bárdossy hibájából, a legnagyobb bűnt követnénk el nemzetünk ellen. Nagy hibát, amely után csak megvetés maradna.

Most éppen parlamenti választás is következik. Látszólag ilyenkor a legkevésbé aktuális a nemzeti egység gondolata. Én mégis ezt hozom most fel. Micsoda erőtékozlás – boldogtalan fényűzés – a nemzeti egység hiánya most. Micsoda elégtelen bizonyítvány. Háborús helyzetben: öntudatlan hazárdjáték. Az egység nem egyneműséget, egyformaságot, uniformizáltságot jelent. Nem politikai azonosságot, megregulázott ízlést.

Az egység egy történelmi tapasztalat, kulturális ihlet, szellemi és érzelmi emlékek összessége. Vagyis hogy az ember egy misztikus egésznek a része. Minden különvéleményével, individuális különállásával, szuverenitásával, rögeszméjével, lázadásával, saját kis világával: de az egésznek elkötelezett, szerves része. Hát lehetetlen ezt kimondani? Egyszerűen, felelősen, az otthon iránti felelősség időtlen keretében. Kérdezhetnék, kell-e az egységhez közös cél?

Kell közös cél. A közös cél: sorsemlék. A létünk tulajdonságainak összessége, amely megadja sajátosságunkat, különlegességünket, azaz létjogosultságunkat az emberiség nagy sokaságában. Tudom, hogy ez nem mindenki számára egyértelmű. Sajnos sokan átszűrnek mindent egy politikai szűrőn, és már elfelejtették, hogy valójában magyarul gondolkoznak, beszélnek, írnak és még magyarul is éreznek, csak valami politikai méreg szívta át magát gondolataikon.

A demokrácia lényege nem a közös cél meghatározása, hanem az oda vezető út kiválasztása. Ezt szolgálja egy-egy választás. De a közös cél: a tömény, Hold-vonta áldás. Én abban bízom, hogy ez az áldás mégis csak összeáll egységgé. Ha csak egyetlen kérdésben sikerül, már selymessé tettük az időt, amelyből oly kevés adatott. Nem is olyan nagyon lehetetlen ez.

A háború – miként a járvány is – belemart az életünkbe. Én lehet, hogy túl sem élem, mint ahogy sokan meghaltak, s még meg is fognak. Szép volt mégis látni, hogy milyen energiákkal küzdöttek értünk orvosok, nővérek, mentősök. Hogy mennyire fegyelmezetten dolgoztak a gyárakban, boltokban, közigazgatásban. Jó látni, hogy erős az ország. Hogy nem igaz – sosem volt igaz –, hogy nincs hazánk. Ha a lelkünk csavargó, akkor sem igaz. Mert mire számíthatunk, ha itt a baj? A hazára, az országra. A haza nem más, mint a mi szervezettségünk. S ha szerencsénk van, a bajban számíthatunk szeretteinkre, barátainkra. Ha vannak, maradtak.

Vagány dolog a csavargás – főleg a szellemi gyönygyhalászatra gondolok –, a sok emlékezetes nekibuzdulás, de sokkal izgalmasabb egy közösséghez tartozás. S ez a helyzet most körvonalaz egy közös célt. A lehetőségeinkbe kódolt sorsegységet. Béke, erkölcs, szabadság. Jóakarat, szeretet, megértés. És te, te kedves barátom, ki csúfolsz, gúnyolsz, káromolsz: erkölcs tekintetében hogyan állsz? A válaszadás alól nem ment fel Csönd hercegnő. Szabad vagy-e? Nem korlátoznak-e mocskos ezüsthöz húzó ítéletek, gyűlöletek, irigységek, dölyfök? Jóakaratú vagy-e, vagy eleve előítélettel bírsz olyanokkal szemben, akik másként látják a dolgokat, mint te? Elgondolkoztál-e vajon, ki hatalmazott fel az ítélkezésre? Szeretni tudsz-e még? Kérlelhetetlenséged forrása micsoda? Csak tán nem egy cinikus számadás?

Teljes nemzeti egység nem lesz soha, nem is volt sohasem. De aki tud, gondolkozzon el, mi is az a cél, amellyel ő maga is azonosulni tud. Ennek a háborúnak katonailag nem vagyunk a részesei. De félmillió menekült jött már át a határainkon. Értelmes és életre való az a nemzet, amely krízishelyzetben az egységet – ez egyszerre erő, fény, remény – érvényesíteni tudja. Gyorsabban tud határozni, felveszi, sőt diktálja a tempót, mert soha nem csak a méretektől, hanem a képességektől, a gyorsaságtól, a határozottságtól függ az, hogy egy nemzet mit képes alkotni, hogyan képes reagálni a kihívásokra. Cselekvő nemzetté váltunk, amióta a zord fehér tigris felszedte lomha tagjait, s odébbállt. S az se baj, hogy a kételyeinket megtartottuk.

Talán ma sokan nem érzik, micsoda küzdelmet vívunk értékeinkért, jövőnkért. Az ellenerőket – a romlást – a háború szimbolizálja itt a szomszédban. Orosz háború. Erre nem elég a kormánynak reagálnia. Mindannyiunknak kell. Hiszen jártak már itt 1849-ben, betörtek a Nagy Háború elején, s aztán mi történt 1945-ben és 1956-ban! Nem, most nem hasonló a helyzet, de arra alkalmas, hogy összegezzük a céljainkat. A cél már majdnem akarat. Nemzet és demokrácia, önzetlen szolgálat, kölcsönös megbecsülés.

Adjuk és elvárjuk. Nem ördöngösség ez. Mindennap gyakorolható. Meggondolható. Gyarapodás erkölcsi és anyagi értelemben is. Nem mondom, hogy könnyű. Voltak idők, amelyek elmosták a magyarság arcvonásait. Ijedtség, lemondás, még csikorgó megalázkodás is megjelentek arcunkon. De az átöröklés visszavisz minket őseinkhez, akár gyermeki önmagunk elfeledett délutánjaihoz is. Most nem csak ideje van, de lehetősége is a sorsemlékekre támaszkodva új utat találni. Teremtő gondolat, egység és tett, ez visz előre. Elfutott már sok idő, de ez az igazság megszívlelendő.

(A szerző történész) 


 

Kapcsolódó írásaink

Galsai Dániel

Galsai Dániel

Veszekedettek

ĀFricska. „Orbán Viktort most már nem elemezni kell, hanem megverni. Alaposan” – mondta a veres fejjel fröcsögő Farkasházy Tivadar

Kerékgyártó György

Kerékgyártó György

Bravó, Zelenszkij!

ĀA Zelenszkij körüli médiakampány elfedi, ki is ő valójában, és azt is, hogy igazából milyen válsággal kell szembenéznie Európának, hogyan rendeződik át a nemzetközi gazdaság, és hogyan lépünk be újra a hidegháború korába