Domonkos László

Vélemény és vita

Ephialtész Magyarországon

„Víz le nem mossa, tűz le nem perzseli. Az rajtok marad az idők végezetéig.” Fentieket a kiváló erdélyi költő, Reményik Sándor írta jó száz évvel ezelőtt, már a trianoni taglóütés után, a Pásztortűz 1921. szeptember elsejei számában

Az írás címe ama görög név többes számban, amely – alighanem egészen a legutóbbi időkig – az emberölés mellett a legszörnyűbb bűn – a hazaárulás – jelképévé lett.

Az Ephialtész nevű görög Kr. e. 480-ban megmutatta Xerxésznek, a perzsa hadsereg vezérének azt az átkelőt, amelyen keresztül hátba támadhatták Leonidászékat, a Thermopüléi-szoros védőit. Ephialtészről a mi Jókaink is megemlékezik, egy egész, „a” hazaáruló nevét címként viselő, szuggesztív fejezetben példálózva vele A kőszívű ember fiaiban.

Jókai akkor már a Magyarországra költözött Ephialtészekre céloz – azokra a muszkavezetőkre, akik 1849 után százegynéhány évvel támadnak föl ismét, hogy szovjet tankokon érkezzenek hazájuk hősiesen harcolva védekező fővárosába, és majdan jóságos Kádár elvtárssá (és társaivá) nemesüljenek. Reményik 1921-ben a pécsi úgynevezett „baranyai szerb–magyar köztársaságot” megkreálni próbáló (valójában az elszakítást és a délszláv államhoz történő csatolást előkészíteni próbáló), a már 1918-ból jól ismert Linder Bélára és bűntársaira, továbbá a magyar haza ellen bécsi emigránsként a sajtóban agitáló (a mai magyarellenes nyugati propaganda prototípusának nevezhető) mocsokhadjárat tollnokbajnokaira gondol.

Ám az Ephialtészek – jó két és fél ezer évvel a névadó, több mint 170 évvel Jókai és egy évszázaddal Reményik után – itt ügyködnek közöttünk, körülöttünk. A ritka undorító kerületi polgármester, aki rémisztő képződménynek nevezi honfitársait (ennek megfelelően viselkedik is velük szemben), és kifejezetten kártékonynak tartja a fiatalok nemzeti-hazafias alapon történő oktatását; a különböző, magukat ellenzékinek aposztrofáló kreatúrák, akik itthon és külföldön nemcsak mindent megtesznek szülőhazájuk lejáratásáért, de nem is igen titkolják, hogy nyíltan szövetkezve lépnek fel az ország nyílt vagy alig leplezett ellenségeinek oldalán. Meg a többi…

És mindez messze nem a mostani háborúval, még csak nem is 2010-zel kezdődött. Ügyködtek ők már 1987-ben New Yorkban és ’89-ben Budapesten, 1990-ben a nem éppen politikai tájékozottságukról ismert taxisok között és az 1945 óta első európai háborúban a szerbek oldalán, a magyarországi sajtó elsöprő többségében 1994-ig és még inkább 1994 után, a kilencvenes évek legvégén, az első Orbán-kormány idején és a 2002-es választások folyamán, és – de minek is folytatni… Ez az Ephialtész-dömping tartós, mint a tej és töretlen, mint a békeharc a szovjet hódoltsági évtizedekben.

Ephialtész Magyarországon igen jól érzi magát. Érdemben még soha nem vonták felelősségre, holott ha ismereteim nem csalnak, a ma érvényes polgári törvénykönyv a minősített hazaárulás tárgyában meglehetősen komoly felelősségrevonást és büntetést helyez kilátásba, még ha az Egri csillagok Hegedüs hadnagyának silány végzetétől már nem is kell tartania a szép számú érintettnek. (Viszont Gárdonyinál Hegedüs hadnagy legalább a bitófa alatt bűnbánatot gyakorol, és megcsókolja a keresztet.)

Mindenesetre a ma érvényes jogi szabályozás, a Btk. 258. parafgrafusának első bekezdése szerint „a büntetés tíz évtől húsz évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, ha a hazaárulást a) súlyos hátrányt okozva b) állami szolgálat vagy hivatalos megbízatás felhasználásával (…) követik el”.

Hol vagyunk ettől, uram, atyám… Hiába, még ma is nem a jogászok, hanem a költők ismerik legjobban a dolgokat. Úgy van, ahogyan Reményik írta, a szóban forgó delikvensekről „nem fogja levenni ennek az újra megsúlyosult szónak az ódiumát a történelem. Víz le nem mossa, tűz le nem perzseli. Az rajtok marad az idők végezetéig.”

Értettük? Víz le nem mossa, tűz le nem perzseli.

Az idők végezetéig.

(A szerző író) 

Kapcsolódó írásaink

Rab Irén

Rab Irén

Ki avatkozik be a magyar választásokba?

Ā„A kormányhű magyar tévé orosz propagandát sugároz” – írta Twitter-bejegyzésében Katarina Barley, az Európai Parlament német alelnöke

Csizmadia László

Csizmadia László

Agymosás helyett nagymosás

ĀA véleményt formáló publicisztikák tengerében írásom csak egy csepp jelentőségével bírhat