A bátorság fokozatai

Nem, nehogy azt higgyék, hogy a korrekt tárgyalásokra gondolt az, aki kibicként fantasztikus ötlettel rukkolt elő. Dehogy! A harcmezőktől távoli Hollandia egyik vezető politikusa, nevezetesen Frans Timmermans, az Európai Bizottság jelenlegi alelnöke, valamint bel-, és igazságügyi együttműködésért felelős biztosa szólalt meg. Mint már megszokhattuk, ezúttal is korszakalkotó ajánlással óhajtotta megoldani a nem éppen mindennapi orosz–ukrán konfliktust.

No meg fantasztikusnak mondható bátorsággal. Azt üzente az európaiaknak: „Csavarják le a fűtést otthonaikban, ha segíteni akarnak.” Mármint a Putyin elleni harcban. Szerinte ugyanis ettől megriadna Putyin, mert rögtön nem lenne annyi bevétele neki a gáz eladásából. A biztos úr úgy véli, ehhez csak bátorság kell. Szerintem meg csak egy kézmozdulat, mármint azok részéről, akik meg akarnak fagyni. (Az ötletben amúgy az is vicc, hogy mindjárt itt a tavasz, s egyre kevesebbet kell fűtenünk.)

A ragyogó jó tanács hallatán felébredt bennem s szerintem másokban is a gyanú, hogy ezt a jeles férfiút a mi Márki-Zayunk láthatta el ezzel a fantasztikus ötlettel, ő ugyanis korábban hasonlókat javallott a magyar népnek: „Kevesebbet kell fűteni, kevesebb vizet kell használni, meg persze kevesebb áramot is.” Egyesek fordítva gondolják, mármint hogy Márki-Zay vette kölcsön Timmermans úr korszakalkotó hadicselét. Nem tudom, kinek van igaza, éppúgy nem tudjuk eldönteni már, mint azt, hogy vajon a tyúk volt-e előbb vagy a tojás.

Ám mindegy is, ráadásul egyikőjük gázszámláját sem tudjuk ellenőrizni. Azzal viszont valóban nem lehet vitatkozni velük, hogy eme tanács megfogadása kétségtelenül spórolással jár. S a spórolási kedv még fokozható is! (Például nem kellene színházba járnunk, hiszen a kultúrintézmények fenntartása pénzbe kerül. Sok pénzbe! Mackónadrágban kellene közlekednünk, egyengatyában, mert annak olcsó az anyaga. Ráadásul nem is irigyelné el az egyik ember a másiktól az eleganciát. Persze az autóinkat is nyugdíjba küldhetjük.) A baj az, hogy nemcsak a spórolási kedv és az idétlen ötletelés fokozható, hanem az őrület is. Mára például kiderült, hogy a Putyin elleni harc magában foglalja azt is, hogy a flamand egyetemeken immár nem fogadják az orosz diákokat. Ez ám a bosszú meg az igazi bátorság!

Őrültek uralják a világot, ez vitathatatlan. S a hibbantak között is verseny folyik az elsőségért. Egyéb következményeit az általánossá vált őrületnek most nem részletezném, inkább visszatérek Timmermans úrhoz. Az ő nevéhez sok-sok bátor tett fűződik, például mindig rendkívül bátran támadta Magyarországot, amióta csak beléptünk az Európai Unióba.

Ugyancsak rendkívüli bátorságról tett tanúbizonyságot 2011-ben, amikor példátlan gyűlölettel – annyira bátor volt, hogy néhány bátrat maga köré is gyűjtött, így sokunk kedvencét, Vivien Reding alapjogokért felelős biztost is – támadta a magyar Alaptörvényt az Európai Parlament plenáris ülésén, egyebek közt azért, mert kormányunk abortuszellenes kampányt folytatott. Akkoriban a fröcsögő gyűlölet volt az, ami miatt döbbenten néztük, mi történik velünk. Mert már akkor világos volt, hogy prédának tartják Magyarországot, s rablóterveikhez mindig – most is – megtalálják a magyar hazaárulókat.

Csakhogy változik a világ! Ma Timmermans úr ugyebár bátran arra biztat, hogy csavarjuk le otthonainkban a fűtést, ezzel segítünk a világ baján. Nos, 2011-ben egy nemzetközi csapat, benne a Nemzetközi Valutaalappal, meg az unió még Timmermansnál is bátrabb funkcionáriusaival azon kesergett, hogy aggasztóan keveset fogyasztunk. Mármint mi, magyarok.

Megismétlem, azért siránkoztak, mert aggasztóan kicsi a kereslet (nem a kereset) országunkban. Mondták ezt akkor, amikor már több mint két évtizede szétlopták országunkat a nemzetközi hiénák, tönkretették, amit iparunkban tönkre lehetett tenni, beleértve vállalkozóinkat is, és még a saját vizünket is e rablócsapat „segítségével” sikerült az összes európai országban megállapított árnál többért megvennünk minden hónapban.

Idejöttek tehát értünk aggódni, aggódtak egy kicsit, majd hazamentek. Aggódásuknak akkoriban semmiféle pozitív következménye nem lett. No de ez a múlt. Amikor még aggasztóan keveset fogyasztottunk. (Sajnos tényleg nem volt miből.) Most éppen az ellenkezőjére bátorítanának bennünket a Timmermans-félék, ez idő tájt a fűtést kellene lecsavarnunk az otthonainkban, mert sokat fogyasztunk. Szerintem meg őt kellene elzavarnunk, okos tanácsadóival együtt. Az lenne ám az igazi bátorság!

(A szerző újságíró)