J. Károly nőnapon most sem köszöntött fel senkit, és erre meg is volt az oka. Egyrészt csak két nőt ismert közelről – mármint hogy beszélgetett is velük –, Berci bácsi feleségét, az alatta lévő szomszédot és a büfés Esztert.
Mivel a járványosztály megszűnt, Berci bácsi felesége végre bejutott a szanatóriumba, ezért a köszöntés most nem aktuális, Eszter pedig előző nap „véletlenül” elkotyogta, hogy allergiás lett a virágokra, és édességet sem ehet, mert fogyókúrázik. J. Károly ezeket az információkat célzásnak vette, és nem akarta kockáztatni a barátságukat.
S mert a holland cserepes tulipánt és a koanyakmeggyes bonbont is előre megvásárolta, a virágot letette a teknős mellé, aki estére megrágta az egyik levelét meg a tulipán szárát, pedig nem is nő, és a bonbont egyesével megette, mire véget ért a török sorozat epizódja. Azt eleve úgy tervezte, hogy egyesével, de nem egymás után, hanem naponta egyet.
Mindenesetre a bonbon finom volt, és utána nem esett jól a sör, viszont a hűtőben eláll holnapig, a tetejét alufóliával letakarja. A sorozat közben eszébe jutott, hogy a nők kifejezetten nőnapon való felköszöntése sok helyen már akár sértés is lehet, ki tudja, mikor gyűrűzik be hozzánk a divat Nyugatról, a transzneműek meg talán elvárnák. Mert ha a biológiailag normális nők vécéjét is használhatják, akkor kijár nekik a köszöntés.
Azt nem tudta eldönteni, hogy anyák napján vajon kit kell a két férfi közül felköszönteni, de J. Károly nem akarta mások problémáját magára venni – küszködjenek vele azok, akik kitalálták. Csak később jutott eszébe, hogy a bonbont és a tulipánt oda lehetett volna adni az első női menekültnek, akit meglát, mert ugye a háborút nem ők találták ki.
A virágot kisajátította magának Karcsi, a teknős, és a konyakmeggyes bonbon J. Károly gyomrában kötött ki, nesze neked, nőnap. Persze mindenre van a fentieknél is észszerűbb magyarázat. Például az, hogy J. Károlynak a „nemzetközi” jelzővel is akadt egy kis gondja.
Általános iskolás korában meg kellett tanulnia az Internacionálét, az úttörőünnepségeken nagy hévvel énekelték, mintha tudnák, hogy a kommunisták nem tűnnek el, csak kicsit átrendeződnek, és szövetséget kötnek a fajgyűlölőkkel. Azóta gyanakszik a világ nemzetközivé válására, és ebbe sajnos a nők is beletartoznak, nemcsak a múltat végképp eltörölni akaró rabszolgahad.
J. Károlynak megfájdult a feje, de nem a bonbontól, hanem az Internacionálétól, illetve a hiányérzettől, hogy a büfés Eszter tudomására kellene hozni valami módon, hogy J. Károly úgy gondol rá, mint egy nőre. Elhatározta, hogy néhány nap múlva, amikor a nőnapra már nem is emlékszik senki, vásárol valahol egy szobai teacserjét, azt fogja neki odaadni. Igaz, hogy az is virágzik, de mégsem virág, és milyen szép is volna, ha meghívná egyszer teázni magához a férfit!
(A szerző irodalomtörténész)
