Szinergiák egykor és ma

A szinergia révén új szellemi, alkotóenergiák születnek. Ismerünk ilyen jelenségeket a fizikai és lelki folyamatokban, a gazdaságban, de még a történelemben is. Vannak olyan napok a magyar történelemben, amikor ez bekövetkezik, minden összesűrűsödik, a nap minden percét, minden szereplőjét és történését ismerjük, ezek által valami váratlan és új dolog születik. Ez beleég az agyunkba, a helyszínek, a szavak, a mozdulatok évszázados távlatban is élőek. Ilyen 1848. március tizenötödike.

Ebben a csodálatos tavaszi napban benne van az azt megelőző több mint két évtized – a reformkor –, és belőle lobbant fel az egész Európát meglepő magyar szabadságharc is. Az 1825–1848 közötti évtizedekben rendkívüli egyéniségek – Wesselényi, Batthyány, Kossuth, Klauzál – váltak a magyarság szószólóivá, beváltva Széchenyi gondolatát, miszerint Magyarország nem volt, hanem lesz… Elég a legnagyobb magyar munkásságát említeni, aki nemcsak a nagy hatású Hitelt írta meg, de nevéhez fűződnek többek között folyószabályozások, a Lánchíd építése, a Magyar Tudományos Akadémia kezdeményezése is.

A magyar nyelv forradalma a nemzeti költészet és irodalom rendkívüli fejlődését eredményezte, elég Kölcseyt, a Himnusz, Vörösmartyt, a Szózat és Arany Jánost, a Toldi költőjét említenünk. A legnagyobbak között van az örökifjú zseni, Petőfi, aki 1848-ban még csak huszonöt éves, de már ünnepelt költő, a versei bejárták az országot, már megszületett a János vitéz, és a március 15-i események emblematikus verse, a Nemzeti dal eggyé vált a forradalommal.

Petőfi nem volt egyedül, egy egész, húszas éveiben lévő nemzedék támadt szinte a semmiből: többek között Jókai Mór, Irinyi József, Vasvári Pál. Új nemzeti intézmények születtek: az 1837-47 között épült Nemzeti Múzeum, 1837-ben nyitotta meg kapuit a Nemzeti Színház, mindkettő emblematikus, „modern” épület volt a forradalom idején, nem véletlen, hogy jelentős szerepük volt március 15. történéseiben.

Az elmúlt tizenkét évről, a 2010 utáni időszakról szólva véleményem szerint határozott párhuzamok vonhatók a reformkorral (persze sokan azt mondhatják, hogy korai még ilyen kijelentéseket tenni, mégis érdemes a két időszak az összehasonlításra). Kezdődött azzal, hogy a magas államadósság, a zsugorodó gazdaság, a munkanélküliek és a lakossági devizaadósok százezrei miatt a csőd szélén táncoló országot vissza kellett rántani a szakadék széléről. Gazdasági szabadságharc kezdődött, megküzdöttünk az IMF-fel, az Európai Unió vezetői-vel, akik csak súlyosbították volna a helyzetet a jó tanácsaikkal. Ezt a korszakot akkor unortodox gazdaságpolitikának hívták, ma már sokan átveszik a lépéseit.

Rendkívüli gazdasági fejlődés ment végbe, a tíz év alatt egymillió új munkahely programot gúnyosan megmosolyogták, ez megvalósult, 2010-ben 3,7 millióan, ma már 4,7 millióan dolgoznak az országban. A munkanélküliség rendkívül alacsony szintje azt jelenti, hogy aki akar, dolgozhat, a segélyalapú társadalom helyett munkaalapú épül, hiszen ha munka van, minden van… A koronavírus-járvány minden országot megviselt, mi viszont győztesen jöttünk ki a válságból. A magyar gazdaság az uniós országok sorában az elsők között lábalt ki a válságból. Ez tette lehetővé, hogy az Orbán-kormány teljesíthesse az olyan ígéreteit, mint például a családi adó-visszatérítés és a 13. havi nyugdíj teljes visszaépítése.

A 2004. december 5-én végzetesnek tűnő sebet kapott nemzeti identitás helyreállításáért 2010-ben azonnal harc kezdődött, ez mára a Trianon által szétszakított magyar közösségekkel együtt határokon átívelő nemzetegyesítésben csúcsosodott ki – nemcsak jogi és szimbolikus lépésekkel, de gazdasági és intézményfejlesztési programokkal is. Jelenleg is folyik a kulturális szabadságharc az SZDSZ maradványai ellenében, akik még mindig féltve őrzik a balliberális kulturális hegemóniájukat.

Elkezdődött a felsőoktatás rendkívüli fejlesztése, aminek az eredményei évtizedes program keretében jelentkeznek. Az elmúlt időszakban minden idők legtöbb kulturális beruházása indult el és valósult meg Magyarországon, vidéken és a fővárosban egyaránt. Az Operaház Eiffel Műhelyháza, a Szépművészeti Múzeum, a Várkert Bazár, a Magyar Zene Háza mellett a Nemzeti Kastély- és Várprogram keretében 19 kastély és 15 vár újul meg, vidéken színházak, múzeumok rekonstrukciója zajlik. A Magyar Falu Program számos elemével a vidék felemelkedését szolgálja, eredményei a falvak százaiban kézzel foghatók.

A demográfiai tél – az aggasztó népességfogyás – ellenében rendkívüli küzdelem kezdődött a nemzet távlatos megmaradásáért. Míg más, elsősorban a hajdani gyarmattartó nyugati országok a demográfiai problémáikat a legális, de akár az illegális migrációval, az európaiétól eltérő kultúrájú népesség korlátlan beengedésével, addig a magyarság az illegális migráció határozott és következetes megállításával és a családtámogatási rendszer kiterjesztésével kívánja orvosolni. Alkotó energiák törtek fel az egyénekben, a családokban, munkahelyeken, ezek adódnak össze, termékenyítik meg egymást. Második reformkor következett be? Talán igen!

Mindenesetre a rendszerváltoztatás után nemcsak felbukkant, de döntési helyzetbe is került egy új reformnemzedék, amelynek élharcosai az ötvenes éveiben járó Orbán Viktor és harcostársai, Áder János, Kövér László, Matolcsy György, Varga Mihály, Palkovics László, Kubatov Gábor, de a negyvenes nemzedék is letette a névjegyét: Novák Katalin, Gulyás Gergely, Szijjártó Péter, Lázár János, Varga Judit, Kocsis Máté, sőt itt vannak, nagy feladatokra készülnek a harmincasok is, akik között sikeres önkormányzati vezetők vannak.

Rendkívüli névsor, hazai és nemzetközi sikereik, országépítő teljesítményük alapján összevethetők a 19. századi reformnemzedék tagjaival. A még fiatalabb, nemzeti érzelmű fiatalok a különböző műhelyekben, többek között az Orbán Balázs által vezetett Mathias Corvinus Collegiumban készülnek a jövő feladataira. Az országban, sőt a Kárpáthazában tudatos nemzetépítés folyik! Ez a rendkívül biztató folyamat szakadhat meg a nemzetellenes, akár anar-chiával fenyegető ellenzék hatalomra kerülésével!

Április 3-án az is eldől, hogy a 2010–2022 közötti nemzetépítő történések összeállnak-e egy szinergiává, össze tudnak-e sűrűsödni az elmúlt időszak eredményei és energiái egy újabb, még biztatóbb korszakká. Ez is megmutatkozik majd… Bízzunk benne! Tegyünk érte! 

(A szerző építész, volt országgyűlési képviselő)