A haláltánc megállítása

Ha ma élne, minden bizonnyal a modelljei között megjelennének az óvodákban pózoló drag queenek – nőnek öltözött férfiak –, a Pride-felvonulások vallásgyalázó figurái, az LMBTQ-aktivisták. Ez valójában egy haláltánc, „danse macabre”, szinte az Ember tragédiája római színének hedonizmusát és morális zsákutcáját idézi.

Madách ma milyen színt írna a jelenkor emberi identitást aláásó eseményei alapján? Miért kerülhet Bosch a mai világtendenciák fókuszába? Pontosan azért, amiért botránykővé vált az Alaptörvényünk mondata, miszerint „az apa férfi, az anya nő”, illetve amiért gyermekvédelmi népszavazás lesz az április 3-i választással egy időben! A megválaszolandó kérdések olyan evidenciák, amelyeket egy normális világban nem kellene feltenni, de a mai európai és észak-amerikai világ távol áll a normálistól! Mik voltak a mára már eszkalálódó abnormalitás lépései?

Kezdődött azzal, hogy – marxista hagyományként – a család intézményét támadták meg, hogy egyre többet szajkózzák a családon belüli erőszak témáját, mintha ez a család szinonimája volna, azaz a család = erőszak. Ezzel kriminalizálták a családot, a házasságot, holott ez a probléma a családok, házasságok elenyésző töredékében fordul elő. Folytatódott azzal, hogy a házasságot relativizálják és támadják folyamatosan azzal, hogy a férfi és nő szövetségét, a Teremtésben gyökerező házasságot mindenféle egyéb kapcsolattal azonos értékűnek fogadják el. Az LMBTQ-lobbi immár nagyon sok európai országban elérte, hogy az azonos neműek kapcsolatát is házasságként ismerik el jogilag, ennek mentális következményeivel együtt.

Be kívánnak lépni a család kötelékébe, a házasságot, a szülőket kitúrva jogaikból a gyermekek nevelésében azzal, hogy az óvodákban és iskolákban érzékenyítő programokat szerveznek arra nem jogosult civil szervezetek és egyének, akik mögött minden esetben az LMBTQ-lobbi áll. Ez már átszőtte az Európai Uniót, az Egyesült Nemzetek Szervezetét is. Kötelező kormányprogrammá kívánják emelni ezen szervezetek jogait a normalitás ellenében. Nyílt és körmönfont propaganda folyik az elenyésző létszámú szexuális kisebbségek jogkiterjesztése érdekében a túlnyomó többség érzékenyítése címén.

Megtámadták a hagyományos mesekincset, a népmesék kifinomult világát, amelyek a jó és a rossz megkülönböztetésének a képességét, a szexualitást olyan módon mutatták be, hogy az a gyermeki léleknek – szülői segítséggel – csak a javára vált. Ezek a történetek olyan próbatételekről, személyiségekről szólnak, amelyekben a nyiladozó gyermek otthonra talál, képes saját magának lefordítani a történéseket. Most ezen hősök helyé-ben az óvodában megjelenik a drag queen, aki női ruhába öltözött, kifestett férfi, teljességgel alkalmas arra, hogy zavart okozzon a bontakozó fiú- és lányidentitás fejlődésében. Sőt valószínűleg ez a kifejezett célja.

Miért ezek a kérdések? Miért a család, miért a szülők az illetékesek a kiskorú gyermek szexuális nevelésében? Pszichológusok a megmondhatói, hogy a szexuális érésnek, az identitás kialakulásának mennyire érzékeny és bonyolult a lélektana (nem véletlen, hogy nagyszabású polémia alakult ki pszichológus és pszichiáter körökben a gyermekvédelmi törvény ellen kiadott, szakmainak álcázott, valójában politikai állásfoglalás miatt). Ennek a folyamatnak jelenleg két ország kíván Európában gátat szabni: Magyarország és Lengyelország, a többiek csak figyelnek. A világ többi része, különösen a muszlimok viszont elborzadva és kissé kárörvendve figyelik a nyugat-európai fehér ember önpusztító megőrülését.

A népszavazás első kérdése: „Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekeknek köznevelési intézményben a szülő hozzájárulása nélkül szexuális irányultságokat bemutató foglalkozást tartsanak?” Ez a kérdés valójában a kettős – az iskolai és az otthoni – nevelésnek kíván gátat szabni. Az átkosban otthon mondtuk ki az igazságot az emberlét és a normális társadalom legfontosabb kérdéseiben.

A kettős nevelésnek a szocializmusban/kommunizmusban gyökerező hagyománya van nálunk, ezért is vagyunk sokkal érzékenyebbek ezzel kapcsolatban a nyugati országoknál. Miért a szülők jogosultak a szexuális nevelésre? Mert az apa férfi és az anya nő, vagyis ők adják a mintákat – olykor észrevétlenül, csak a példájukkal, jelenlétükkel – a gyermekeik szexuális érése érdekében. Mert az egy férfi és egy nő közti házasság a társadalom és a család alapja, az élet továbbadásának természetes, legbiztonságosabb közössége.

Mert a homoszexuális együttélések törvényes elismerése vagy azok házassággal való azonosítása (ami valójában a célja ezeknek a mozgalmaknak) nem csupán egy deviáns magatartás jóváhagyását jelentené, azzal a következménnyel, hogy a mai társadalom egyik modelljévé teszi, hanem alapvető értékeket is elhomályosítana, melyek az emberiség közös örökségéhez tartoznak.

A második és a negyedik kérdés egymást egészíti ki, a nemi átalakító kezelések népszerűsítésére, a nem megváltoztatását bemutató médiatartalmak megjelenítésére kérdeznek. Miért ez a szélsőséges téma került elő? Mert a legnagyobb veszélyeket ezek hordozzák, a nemi érés és a szexuális identitás rejtett titkaiba ezekkel lehet leginkább beavatkozni.

Egy kisfiúnak, kislánynak természetes, hogy gondjai lehetnek a saját nemiségével kapcsolatban. Ezek a propagandák olyan megoldásokat kínálnak, amelyek nem segítenek a konkrét élethelyzetek megoldásában, hanem inkább a bizonytalanságot fokozzák. Az értő és támogató szülői segítség helyett idegen és ártó környezetben találhatja magát a védtelen, kiszolgáltatott gyermek.

A harmadik kérdés a gyermekek fejlődését befolyásoló szexuális médiatartalmak korlátozások nélküli bemutatásáról szól. Az internet, a reklámok világában a szexualitás olykor nyíltan, máskor körmönfontan van jelen, a gyermek könnyen válik kíváncsisága áldozatává, egyedül maradhat olyan kérdésekkel – a kortárs nyomás közepette –, amik a szexuális identitása és orientációja fejlődésére kedvezőtlen hatással lehetnek.

Márki-Zay Péter a gyermekvédelmi népszavazást aberrációnak tartja, a kérdőívet széttépi, a gyermekvédelmi törvényt megszüntetné. A magát kereszténynek maszkírozó miniszterelnök-jelölt valójában LMBTQ-propagandista, hiszen számára aberráció a normalitás, az erkölcsi, nemi eltévelyedést kívánja kötelező normává emelni. Ezzel szemben a gyermekvédelmi népszavazás a nyugat-európai haláltánccal szemben az élni akarásunkat, a normális emberi élettel kapcsolatos reménységet mutatja.

A kérdésekre adott nem válaszaink szó szerint életbe vágó fontosságúak. Az illegális migráció ellen – egész Európa védelmében – kerítést emeltünk, jogi, fizikai és intézményi eszközökkel védve a közösségeinket, kultúránkat. Ugyanezt kell tennünk ez ellen a lopakodó szellemi, lelki invázióval szemben, amivel szintén egész Európát, keresztény kultúránkat, a jövőnket kívánjuk megvédeni.

(A szerző építész, volt országgyűlési képviselő)