Kő András

Vélemény és vita

Vallatás

Ruházás-parolázás, kezelés, fürdő, állatkert, korbács, ketrec, poroló – alighanem a fattyúnyelvek szerkesztői is megirigyelnék ezeket a szavakat, amelyek a diktatúra éveiben születtek

Börtönviselt, megkínzott emberek adták szájról szájra a fenti fogalmakat, tőlük értesültünk a szadista kegyetlenkedésekről. A déli szomszédunkban élő, magyar születésű Rumi András kivette a részét az ellenállási mozgalomból, de árulás áldozata lett, és 1951-ben a kommunista hatalom életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte. A vallatási időszakról utólag naplójegyzeteket készített, amelyeket elküldött nekem Londonból, ahová az 1956-os forradalom leverése után emigrált.

Letartóztatása után először Kecskemétre került, ahol egy ÁVH-s hadnagy vette „kezelésbe”. A bemutatkozást szellemesen „ruházás-parolázás”-nak hívták, amelynek során a gumibotnak jutott a főszerep. Rumi Andrásnak hét fogát verték ki, eltörték az orrát, több bordáját, és agyrázkódást is szenvedett. Az orrtörés következménye az lett, hogy egész életére megszűnt a szaglási képessége. Budapesten, a Fő utcában belenyomták a fejét egy vizesvödörbe, majd a fodrász a hajánál fogva ragadta meg, és simára borotválta a fejét.

A testén látható összes ismertetőjegyet feljegyezték. „Kanbarát”-nak becézték. Kezdte megszokni a népi demokratikus tájszólást: „A kurva…t.” A „gyógynővér” (orvos alezredes) lemérte a feje méretét, és kipontozta különböző színű festékkel. Injekció formájában megkapta a „szovjet Micsurin csodafegyveré”-t, amely magas lázat eredményezett. „Amire vissza tudok emlékezni – írta –, először a »ketrec« falát éreztem melegnek, majd borzalmas hőség öntötte el a testem. Fulladoztam. Vizet! Vizet! – kértem, és ittam a saját vizeletemet. Az izzadtság verejtékcseppjeit szopogattam le az ujjaimról.”

A hangszórón az akasztás pillanatait játszották be a ketrecbe: „Bogár hóhér a nyakadra teszi a kötelet…” Az „andrási-út-hatvan”-ba került, és egy ÁVH-s tizedes – ijesztgetésül – az „állatkert”-be kalauzolta. A „ketrec”-ben egerek és patkányok futkostak, 120-150 centiméteres kígyók tekerődztek, s a nagy befőttesüvegekben piócák ébredeztek. Hozták a kígyót, amely a nyaka köré tekeredett, de nem volt halálfélelme. Utána a patkány következett. Olyan közel vitték az arcához, amennyire csak lehetett.

Piócákkal szívatták a vérét, amelyek olyan kövérek lettek, mint a kolbászfélék. Vödör vízbe kellett lépnie, miközben áramot vezettek a testébe. Erős zsibbadást érzett, majd a piócák lehullottak a testéről. Később a „fürdő”-be került, ahol megkérdezték: „Honnan jössz, édes bogaram?” Betették egy hengerbe – rácsatolták a lábát és a kezét –, amely egyre gyorsabban kezdett forogni. Szédülten húzták ki. A „poroló” egy ferde, háromszögletű tákolmány volt, kisebb-nagyobb lyukakkal. Rumi Andrást rákötözték, és a hátára vizes pokrócot tettek. Jajkiáltását az ütlegelés, azaz a „korbács” vagy a csikós ostor suhogása váltotta ki. Amikor némileg már kiheverte a „ruházás”-t, megkérdezték: „Nem unod még a banánt?”

Jó néhányszor egyházi zene dallama szólt: „A keresztfához megyek…”

A kommunizmus áldozataira emlékeztünk tegnap. Az inkvizíció középkori urai is csettintenének az 1950-es évek kínzási módszereinek hallatán.

Börtönima: „Mindenható Urunk […] adj kegyelmet, hogy erősek legyünk a bűnhődésre, ha bűnösnek találsz, és erősek az áldozatra, ha bűntelenek vagyunk. Szűnjön meg a gyűlölet, és váljék valóra a te igaz-ságod igéje, a szeretet. Ámen. 

(A szerző újságíró)

Kapcsolódó írásaink

Bán Károly

Bán Károly

Gyurcsány listája

ĀTegnap császármetszéssel világra jött a baloldali szörnykoalíció Gyurcsány-listája. A főnök kapitánya, Márki-Zay Péter kívánságai egyáltalán nem teljesültek

Lóránt Károly

Lóránt Károly

Jobboldal? Baloldal? Mi a tét áprilisban?

ĀPolitikai pártok már az ókori Athénben és Rómában is léteztek, kifejezve egy-egy társadalmi réteg vagy régió érdekeit, a pártok vetélkedése tehát történelmünk során – változó formában – de mindig jelen volt