Vitéz Ferenc

Vélemény és vita

Csalók

Kétperces

J. Károly a választások iránt eddig mindig csak a szavazás napján mutatott érdekelődést, még a közvélemény-kutatóknak sem árulta el, hogy kire szavazna. Így jóval nyugodtabb volt, mintha mondjuk, borotválkozás közben is azon morfondírozna, hogy ki legyen a képviselője. Személyesen még nem találkozott egyikkel sem, kivéve a közös képviselőt, akire viszont nem szavazott, mert a lakógyűlésekre nem szokott elmenni.

Most azonban nem hagyta nyugodni a sarki kávézóban elcsípett beszédfoszlány. A büfés Eszter nem dolgozott, a munkahelyen így kimaradt a délutáni kávé, pedig az sokat segít, hogy könnyebben el tudjon aludni.

„Négymillió forint lesz” – mondta a piercinges lány, alig több húsznál. J. Károly már majdnem megfordult, hogy alaposabban megnézze, vajon mi kerül négymillió forintba egy nőn, mert ezen a téren nem volt tájékozott, még soha nem próbálta. Mikor leült, látta, hogy egy vele nagyjából egykorú férfival beszélget. „Kétszáz szavazót kell beszervezni. Téged nem érdekel?” – kérdezte a lány, aztán valamilyen üres borítékos módszert emlegettek.

J. Károly a részleteket nem hallotta, csak Gyuri bácsi neve ütötte meg a fülét. Ő is ismert egy Gyuri bácsit, aki portás volt a gimnáziumban, és mostanra már kilencvenévesnél is több lehet, ha meg nem halt. Guszti, a barátja azt mondta róla, hogy filantróp. Guszti mindig szerette eltúlozni a dolgokat, mert szerinte nem is szereti a virágokat. Erre a barátja röhögve mondta, hogy a filantróp emberbarátot jelent, semmi köze nincs a kertészethez. J. Károly ezt sem hitte, mert a portás soha nem köszönt vissza. Később úgy hallotta, hogy az igazgató felmondott neki, mert a diákokat beszervezte egy piramisjátékba.

Még a lépcsőn is a négymillió járt az eszében, de bár ne járt volna, mert egész éjjel összevissza álmodott.

Előbb lett egy négyese a lottón, és nem tudta, hogy a pénzt mire költse, erre föl­riadt. Aztán elloptak négymillió forintot tőle, s bement a rendőrségre, hogy nyomozzák ki, honnan volt neki ennyi pénze, és tartóztassák le. Aztán a postaládában talált egy vaskos borítékot, tömve pénzzel, de nem volt ideje megszámolni, mert a következő pillanatban már le is szólította őt a piercinges lány. Odaadott neki egy kitöltött szavazólapot, mondta, hogy ezt tegye a borítékba, az övét meg hozza ki, ők kitöltik, és kap érte húszezer forintot. Erre teljesen leizzadva riadt föl megint. Hirtelen értelmet nyert a kávézóban hallott beszélgetés, csak azt nem tudta elképzelni, hogy mi köze van mindehhez a portásnak.

J. Károly arra gondolt, hogy ő bizony elfogadná azt a húsz- vagy tízezret, mert a lány ugye megtartaná a felét, de a kitöltött szavazólap nélkül dobná be a borítékot. És ha mindenki ugyanúgy csalna, mint ő, mekkora pofára esés lenne Gyuri bácsiéknak, mikor a bizottság kétszáz üres borítékot talál az urnában! Ámbár meglehet, hogy a portás tényleg kertész lett, és csak a virágokat szereti.

(A szerző irodalomtörténész)  

Kapcsolódó írásaink

Deme Dániel

Deme Dániel

Ne legyünk naivak

ĀGlobális háború folyik a gyermekek ellen az iskolákban, Magyarországon ezért szintet kell lépni, mielőtt a frontvonal megérkezne hozzánk