Az akcióknak J. Károly soha nem tudott ellenállni, főleg úgy, hogy egyre magasabbra szöknek az árak. Némelyik már a legfelső polcon jár, s odáig ő fel sem ér, J. Károly ugyanis alacsony, másrészt a fizetése nem képes akkora sebességre, mint az áremelkedés. A tej ugyan olcsóbb lett, az ásványvíz azonban jóval drágább, nem beszélve a péksüteményekről meg a halkonzervről, s még szemüveg nélkül is jól hallja a pénztárnál az inflációt.
Egyik este talált egy kuponokkal teli lapot a postaládában. Megborzongott a váratlan lehetőségtől, hogy egy hétig most mindent húsz százalékkal olcsóbban vehet meg, kizárólag a megjelölt üzletben. Másnap J. Károly a szokásosnál több időt töltött vásárlással, ráadásul azt se tudta, hogy mit, hol keressen, épp azért nem jár ide, mert minden többe kerül. A húsz százalék ellenben a bolondnak is megéri, főleg úgy, ha olyan drágább árucikkeket is megvesz, amit egyébként nem. Sőt, ha valami többe kerül, azon többet spórolhat. A sorban állva ki is tudta számolni, hogy mennyit, mert annak ellenére, hogy a hónap több mint fele eltelt, mindegyik sor hosszú volt. Biztosan sokan kaptak ilyen kupont, és nem volt egyedül ezzel a számolgatással.
J. Károly arra azért gyanakodott egy kicsit, hogy az üzlet így rejti el a húszszázalékos árkülönbözetet, majd a következő héten arra hivatkozik, hogy sajnos, véget ért az akció. De most már mindegy, vett egy rúd szalámit, ha vékonyra vágja, kitart nyárig, egy nagyobb üveg mézet, bár a piacon még így is olcsóbb, tonhalkonzervet a daraboltból, amit sajnált magától, pedig sokkal jobb, s tökmagolajat a salátához, úgyis azt tervezi, hogy áttér az egészségesebb táplálkozásra, meg a prosztatája miatt is. Állítólag a férfiasságnak szintén jót tesz, ami J. Károly esetében egyelőre mellékes tényező volt, mert nem sok esélyt látott rá, hogy kipróbálhatná a hatását.
Hazaútban eszébe jutott, hogy Karcsinak, a teknősnek semmit sem vett, amitől lelkifurdalása támadt. El is döntötte, hogy a salátát megosztja vele, majd kiderül, hogy szereti-e a tökmagolajat. S ha pedig többet mocorogna, mint előtte, vesz neki egy párt a kisállat-kereskedésben. Igaz, hogy Karcsi elég modern és nyugati gondolkodású teknős – nem lehet róla eldönteni, hogy milyen nemű, de egy kísérletet megér.
Akció ide, áremelkedés oda, míg Karcsi igazi nemén gondolkodott, J. Károly föltette magának a kérdést, hogy az emberkísérletek után vajon az állatoknál kötelezővé te-szik-e, hogy úgy viselkedjenek, mint az emberek.
(A szerző irodalomtörténész)
