Az ördög egyetemei?

A mély tiszteletbe azért némi irigység is vegyült. Mert szinte mindegy volt, nyugaton vagy keleten van-e az az egyetem, oly kicsi volt a mozgásterünk, hogy izgalmas kalandnak tűnt bárhol, messze a hazától megtapasztalni az életet. Már csak azért is, mert jószerével még a létező szocialista, kommunista országokba sem volt könnyű eljutni, turistaként sem, nemhogy egyetemre beiratkozni. Oda is leginkább a protekciós fiatalok, magyarán többnyire a hatalom birtokosainak gyerekei jutottak el.

Aztán változtak az idők. Nem kicsit, de nem is nagyot. Oda jutottunk, hogy ma a „művelt Nyugat” egyetemein képezik magukat az elit gyermekei. Sorbonne, Yale és még számos más felsőfokú intézmény fogadja őket, feltéve, ha meg tudják fizetni. S ma már nemigen jut eszébe senkinek, hogy a mára nyugdíjassá vált nemzedék tagjai maximum szovjet építőtáborokba jelentkezhettek nyaranta, hogy tökéletesítsék orosz kiejtésüket, no meg, ami a fogadófélnek fontosabb volt, építőtáborokban segítsenek a Szovjetuniót meg a szocializmust építeni.

Ma már más jut az ember eszébe a külföldi egyetemekről, pontosabban a „művelt Nyugat” néhány egyeteméről. Például az, hogy jó néhány közülük azzal foglalkozik, hogy úgynevezett világpolgárrá, hazátlan lézengővé, sok esetben hazaárulóvá, amolyan nemzetközivé (miként az Internacionálét harsogók énekelték, nemzetközivéhéhéhéhé) nevelje a nála tanulót. Vagy éppen az óraadónak meghívott tanárt. Már persze azt, aki fogékony erre, vagy éppen ezért ment oda. S most miért írok erről? Nos, azért, mert ez a jelenség szemmel látható, naponta érzékelhető, no meg elszomorító. A nemzetköziek jól érzékelhetően és hatalmas pénzeket ráfordítva jó ideje már igyekeznek átnevelni mindenkit, aki hagyja magát. Nem sikertelenül.

Csak csöppet menjünk vissza az időben. Bajnai Gordon, hazánk volt miniszterelnöke nemzeti fejlesztési miniszter is volt anno. Mint életrajzából kiderült, egyebek közt Londonban bővítette ismereteit az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Banknál. Ott nyilván kiválóan elsajátította, miként kell a baromfiágazatot, ezen belül a hazai libatartókat földönfutóvá tenni. Valószínű ilyen tudást is el lehet sajátítani a külföldi egyetemeken, a „Hogyan tedd tönkre a hazádat?” elnevezésű gyakorlati oktatáson.

Niedermüller úrról, a főváros VII. kerületének jelenlegi vezetőjéről pedig azt olvashattuk, hogy egy német egyetemen tanított a közelmúltban. Amint hazajött, fékevesztett hazaszeretetében sorozatban osztotta meg velünk vélhetően a külföldi felsőoktatásban ráragadt nézeteit. Ezek szerint a fehér bőrű keresztények rémisztő képződmények, a határkerítés tarthatatlan és immorális. A fiatalokról, a jövő zálogairól sem feledkezett meg, ugyanis kijelentette, kártékony a fiatalok nemzeti-hazafias alapokon álló oktatása, mert ezzel nem tudnak mit kezdeni a munkaerőpiacon.

A bulinegyedben (a VII. kerület jelentős részének elnevezése) pedig nemkívánatosnak tartja a magyar kultúrát terjeszteni. Nehogy megtudja egy idelátogató fiatal vagy már nem fiatal, hogy ilyen is van. Valószínű ezen „korszerű” nézetek a külföldi egyetemen ragadtak Niedermüller úrra, vagy az Európai Parlamentben, amelyben a Demokratikus Koalíció képviselője is volt jó pár évig. Sajnos hosszan sorolhatnánk még hazánk árulóinak névsorát. Elég csak a brüsszeli híradásokra figyelnünk, vagy a mostani, választás előtti küzdelmekben megnyilvánuló hazai és külhoni okosok nézeteire.

Amúgy meg akarjuk, nem akarjuk, a magyar baloldal jelenlegi miniszterelnök-jelöltje, akiről nem tudtuk meg, pontosan hol, meddig és milyen tanulmányokat végzett hosszabb külföldi távolléte idején, naponta leckét ad nekünk abból, tervei szerint miképpen lehetne kiárusítani a hazát, valamint megsérteni annak polgárait, és igazodni a „művelt Nyugathoz”. A választópolgárok számára előadott napi szózataiból, miként támogatóinak nyilatkozataiból mindenesetre rendre kiderül, az ördög egyetemein, a rejtett kurzusokon a rombolást, a másoknak való károkozást, az aberrált nézeteket tanítják. Mesterfokon. És még dicsekszenek is vele.

(A szerző újságíró)