Vitéz Ferenc

Vélemény és vita

Csoda

Kétperces

J. Károly a büfés Esztertől kapott egy ezoterikus magazint. Volt benne egy cikk arról, hogy a gondolat ereje még a gépekénél is nagyobb. J. Károly egyetértően bólintott, hiszen emberek találták ki a gépeket is, saját gondolatukkal, de mikor elolvasta a cikket, kiderült, hogy a szerző, egy bizonyos Sarla Tánya azt írta le, hogyan lehet pusztán a gondolatunkkal megváltoztatni körülöttünk a dolgokat. Például felolvasztani egy jégkockát vagy távirányító nélkül bekapcsolni a tévét.

J. Károly erre azt felelte, hogy ilyenekre ő már a cikk előtt is képes volt, mert ha mondjuk, két órán keresztül arra gondol, hogy olvadjon fel a jégkocka, két óra múlva az már folyékony víz lesz, főleg nyáron, mikor két óra sem kell hozzá. Sőt a tévét be sem kell kapcsolnia, hogy lássa maga előtt az árvizeket, a kétfejű borjúk születését meg a választási küzdelmeket, ahol az ellenzéknek nem elég a kettő, hanem háromfejű borjúkat ígér. Olyan nyugati csodákról már nem is beszélve, hogy a transzneműek a szülési támogatásból fizetik ki az apasági perköltséget. Jól össze lett kutyulva minden – valakinek megszületett az agyában a gondolat, és az már elkezd valóra is válni.

A büfés Eszter megdorgálta J. Károlyt, hogy elvicceli a komoly dolgokat, és azt javasolta a férfinak, próbálja ki gondolatainak az erejét, ám legyen óvatos, hogy senkinek ne ártson. Például ne akarjon udvarolni neki, mert az egyiküknek sem lenne jó, ne akarja, hogy makkegészséges legyen, mert az a gyógyszeriparnak nem lenne jó, azt se, hogy a vonatok pontosan közlekedjenek, viszont nem tudja megmondani, hogy azzal vajon kinek ártana.

J. Károly megfogadta, hogy tesz egy igazi próbát, hátha nem írt ostobaságokat ez a Sarla Tánya. Úgy három hét múlva a büfés Eszter megkérdezte, halad-e a gondolatai­val, mármint ami az erejükben lévő csodát illeti.

A férfi bevallotta, hogy három hét alatt még egyetlen épkézláb gondolat sem jutott az eszébe, mert ő tulajdonképpen nem is vágyik a csodára. Megelégedne azzal, ha normális volna a világ.

A büfés Eszter ekkor kedvesen J. Károly vállára tette a kezét.

„Miért nem kisebb dolgokkal kezdi? Este meditál kicsit, aztán nyugodtan végigalussza az egész éjszakát. Reggel öt percig arra gondol, hogy jól fog sikerülni a napja, és ha mégis úgy érzi, hogy valaki gyomorszájon vágta, megint jöhet öt perc megbékélés. Gondolja el, hogy séta közben mosolyogni fog, és akkor szembejön magával egy nő, aki éppen egy ilyen mosolyra vágyott. Bármi is lehet belőle. De hogy a világ normális legyen?! Tudja, Károly, a csodáknak is vannak határai.”

(A szerző irodalomtörténész)  

Kapcsolódó írásaink

Domonkos László

Domonkos László

Tíz év, nélküle

ĀEl-elnézegetem azt a képet. Valamikor a nyolcvanas évek legvégén, a kilencvenesek legelején készült, még Szegeden