Bogár László

Vélemény és vita

U kraina mindennek a határa

U kraina azt jelenti, hogy a „határnál”, és ez elég különös elnevezés egy „önálló” ország számára, hiszen joggal vetődik fel a kérdés, hogy minek a határáról is van szó

Nos, természetesen a történelmi Nagy-Oroszország határáról, a határ pedig igen kényes, érzékeny dolog. Mert mindennek van határa, még a Nagy-Oroszországnak, e Nagy-Oroszország történelmi türelmének is. Ukrajna ugyanis soha nem volt önálló ország, ma sem az, és soha nem is lesz az. Egyszerűen azért nem, mert Kijev a történelmi Nagy-Oroszország spirituális megszületésének a helye, az a vidék pedig, amit Ukrajnának, tehát határvidéknek neveznek, az ennek nyomán soha nem élhet külön életet attól, amelynek éppen ő a spirituális szülőhelye.

Akárcsak a Szent Korona szakrális történelmi Magyarországát is szétdarabolhatták a globális hatalmi játszmák, és mindenféle fantázianevekkel láthatták el az utódállamokat, attól a történelmi Magyarország szellemi egysége örökre fennmarad.  Az a cinikus, gátlástalan globális játszma, amelyet az agóniájának utolsó fázisába lépő amerikai birodalom ezzel az Ukrajna fantázianevű „csinált” országgal művel, éppen azokat a jobb sorsra érdemes ukránokat taszítja egy minden eddiginél pusztítóbb és veszélyesebb lejtőre, akiknek „szabadságára és függetlenségére” most álságosan hivatkozik. Az amerikai birodalom fő ellenfele most már egyértelműen Kína, és a 21. század mindent eldöntő „világháborúját” a Csendes-óceán térségében vívja majd meg a két szuperhatalom.

Kína meggyengítése azonban két fronton is zajlik. Az egyik értelemszerűen ez a kelet-ázsiai front, ahol Tajvan, Hongkong, Tibet vagy éppen az ujgur térség jelentik az állandó feszültségforrást, és feltehetőleg „proxyháborúk” egész sorával dől majd el a két gigászi birodalom sorsa.

Ám van ennek a globális főhatalomért zajló világháborúnak egy európai hadszíntere is, aminek alapvető oka, hogy az amerikai birodalom számára a kegyelemdöfést az jelentené, ha létrejönne Euró­pa, Oroszország és Kína eurázsiai együttműködési rendszere, hiszen ennek nyomán Amerika, ahogy mondani szokás, egyszerűen „okafogyottá” válna. Ennek az együttműködési rendszernek a mindenáron való megakadályozása ezért aztán az amerikai birodalom legfőbb stratégiai célja. Éppen ezért a fő konfliktusfelületet jelentő csendes-óceáni „hatalomtektonikai lemez” mellett továbbra is nagy jelentősége van annak, hogy a másik két rivális, Európa és Oroszország között is állandósuljon a feszültség.

A feszültség állandósításának, elmélyítésének legfőbb eszközévé, egyre inkább „fegyverévé” a „volt szovjet” térség és azon belül is Ukrajna vált. Lévén Ukrajna határvidék, a Szovjetunió felbomlása után szinte önként adódott volna a lehetőség arra, hogy „híd” szerepet töltsön be Oroszország és Európa között, úgy, hogy ez mindhárom fél kölcsönös előnyökön nyugvó együttműködésére épüljön, és két évtizeden át ennek az esélye valóban nem volt kizárható.

Ám az amerikai birodalom agóniája során egyre inkább a „programozott káosz” degeneratív mintázatai válnak uralkodóvá, így 2014-ben egy cinikus nyíltsággal a világ színe előtt véghezvitt szervezett államcsíny segítségével megdöntötték a demokratikusan megválasztott uralmi struktúrát, természetesen a demokrácia „nagyobb dicsőségére”, úgy, hogy az amerikai külügyminisztérium munkatársai, élükön a hírhedt neokon Victoria Nuland asszonnyal, közvetlenül szervezték mindezt a Majdanon. Sokat elárul sok mindenről az, hogy amikor az Európai Unió uralmi elitjei azért óvatosan jelezni próbálták, hogy bocsika, de ez itt azért egyelőre még Európa, és hát szóval mi vagyunk és leszünk itt, tehát ha lehet, ne tessék itt olyat csinálni, aminek pusztító következményeit aztán majd nekünk kell elviselni, Nuland asszony elhíresült mondatával csak annyit kérdezett hogy Who the fuck is EU… vagyis Ki a f…sz az az Európai Unió?

Valószínűleg e nem túl sikeres projekt tanulságaiból okulva a mai európai uniós elitektől már nemcsak hogy ilyen bármely óvatosan előadott kritikai közbevetésekre nem telik, hanem láthatólag aktívan igyekeznek kivenni a részüket a Európa öngyilkosságából. Az amerikai birodalom tehát Ukrajnát fegyverként használva először is lehetetlenné teszi Európa, Oroszország és Kína eurázsiai együttműködési rendszerét.

Sikeresen leköti Oroszország energiáit az állandósult feszültséggel, és a kezében lévő globális médiahatalommal sikeresen teszi bűnbakká, „globális közellenséggé”, egész Euró­pát veszélyeztető „agresszorrá” a mindössze történelmi szuverenitása minimumának maradékáért, e maradék elemi szintű garanciáiért küzdő Oroszországot. Az már szinte csak járulékos haszon, hogy közben porig alázza „legfőbb szövetségesét” Európát, felmosórongyot csinálva az Európai Unió uralmi elitjeiből.

És az már valóban csak „hab a tortán”, hogy az Északi Áramlat–2 gázvezeték blokád alá vételével a teljes energetikai kiszolgáltatottság állapotába taszítja Európát, és arra kényszeríti, hogy hosszú távon az amerikai cseppfolyósított palagáz fogyasztására rendezkedjen be. Nos, el kell ismerni, hogy birodalmi agónia ide vagy oda, a globális fődestruktőr elégedetten dőlhet hátra, a projekt minden várakozáson felüli eredményt produkál, és még a Biden család házi kasszáját is feltölti, dupla plusz jó, ahogy Orwell 1984 című disztópiájában elhangzik.

Az aprócska gond csak az, hogy az ukrán lakosság szabadesésben zuhan a sötét mélységek felé, anyagi, fizikai, lelki, erkölcsi, szellemi értelemben sokkal rosszabb helyzetben van, mint az elmúlt harminc év során bármikor. Mindennek van határa? 

(A szerző közgazdász)  

Kapcsolódó írásaink

Galsai Dániel

Galsai Dániel

Az önimádat sara

ĀFricska. Figyelmeztető sztrájkot tartottak pedagógusok hétfő reggel: két órára állt le a tanítás az érintett iskolákban

Őry Mariann

Őry Mariann

Szuverén ország

ĀMoszkvában tárgyal ma Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin. Nem túlzás azt írni, hogy szerte a világsajtóban nagy érdeklődéssel figyelik a magyar kormányfő látogatását