Kondor Katalin

Vélemény és vita

A hely, ahol semmi sem változik

A hely, ahol áll az idő. A régi Fonográf-sláger címét idézve, ez a hely ma az Európai Unió. Élettapasztalataink alapján elmondhatjuk, hogy nyolc esztendő nagy idő

Persze attól függ honnan és milyen szemmel nézzük. Nyolc év bőven elegendő, hogy iskolaéretté váljon a gyerek, ennyi idő alatt még a szerényebb jövedelmű emberek háza is elkészülhet, kivált saját fizikai erőt is bedobva, és még egy sokat hordott ruha sem kopik el, ha kellően vigyáznak rá. Ennyi esztendő alatt a szavak sem kopnak el, persze attól is függ, ki mondja.

Meg attól is, kőtáblára, könyvbe vagy éppen újságcikkbe „véstük-e bele”. Azok a szavak, az az írás, amit most felidézek, 2014 decemberében íródott papírra. Mégpedig Lovas István néhai kollégánk jóvoltából, immár több mint hét éve. Akkor, amikor a 2014-es országgyűlési választások, amelyeken a jobboldal kétharmados győzelme született, már nyolc hónapja, 2014. április 6-án lezajlottak. Ha az ember véletlenül rátalál erre a cikkre, akkor tényleg úgy érzi, ez az a hely, ahol – bizonyos szempontokat figyelembe véve, amelyek a cikk idézeteiből majd kiderülnek – áll az idő.

A hajdani írás címe: Az egész nyugati világ alig várja, hogy Magyarországon véres polgárháború robbanjon ki. Mi ugyan itt, Magyarországon valószínűleg nem igazán vettük észre, mit várt a nyugati világ akkoriban, ám ha az akkori baloldali sajtót visszaidézzük, bizony rátalálhatunk a Lovas által leírt mondatokra, például a baloldali rádiók műsoraiban. Lovas így írt erről: „Éveken át elemezte a rasszista, magyargyűlölő hangokkal teli Klubrádió a szakmájuk alapszabályait a cél érdekében leköpő akadémikusokkal, véleményformálókkal, hogy miért birka nép a magyar, és miért nem mer kimenni az utcára.

Emlegették a bénító félelmet is. Így magyarázták, hogy a magyarok – »ezek« – miért nem tódulnak az utcára kétharmaddal megválasztott kormányuk ellen. Ugyanazon csodálkozókról van szó, akiknek terrorkormányzása idején az »utcai politizálás« antidemokratikus cselekedet volt, amelyet kegyetlenül megtoroltak az amerikai és hasonszőrű követségek elnéző mosolya mellett.”

Nos, az idézet önmagáért beszél, kivált mert ezután bőséggel élvezhette bárki a „baloldali” tüntetéseket, és akkor a baloldali sajtóban hirtelen nagyon bátor lett a magyar. S a külföldi sajtót naponta alaposan szemléző Lovas cikkeiből arról is értesülhettünk, hogy például a mérsékelt konzervatívnak kikiáltott svájci polgári napilap, a Neue Zürcher Zeitung ez idő tájt „Orbán, takarodj!” címet adott a magyarok „új bátorságát” méltató cikkének. S ezek a cikkek egy szóval nem említették a korábbi, gyurcsányi éra hazugságbeszédeit, a lovasrohammal tarkított, az ’56-os forradalmat ünneplők „ünnepi” szétveretését, a szemkilövető parancsokat.

Az idő, bármennyire is állni látszik, azért halad. A hét évvel ezelőtt megjelent cikkből részben azért idéztem, hogy egy nagyszerű újságíró kollégára emlékezzünk, akinek mindig érdemes újra és újra elolvasni írásait. Ám ami ennél is fontosabb, azért is írtam le hajdani gondolatait, hogy nyomatékkal megismételjem a címbe foglalt állítást, miszerint az egész nyugati világ várja, hogy Magyarországon polgárháború robbanjon ki. Mármint akkor, ha nem az ő elvárásaik teljesülnek, magyarán, ha az úgynevezett jobboldal győz.

Azaz újból Orbán. Jó ezt az agyunkba vésni. A „várakozást”, a polgárháború-óhajtást régen tapasztaljuk már, éppen elegen és eleget (vagy nem eleget?) idéztük a roppant demokratikus Jourovát, akit ilyen-olyan társaival együtt akkor kellett volna elzavarni, de végleg, amikor kijelentette: bele fogunk avatkozni a magyar választásokba. Azóta megtapasztalhattuk, kijelentése olyan, mint a gyurcsányi időkben a gázáremelés. Ami úgy nem lett, hogy mégis lett. Mindegy, hogy lassan mondja bárki, vagy gyorsan, lényeg, hogy Orbán és a magyar nép megértse: lesz beavatkozás. Máris van, hiszen napnál világosabb, és nem is titkolják, itt is, ott is meg amott is pénzemberek veszik meg kilóra a politikusokat, hogy azok minél nagyobb hatékonysággal vásárolják meg a szavazókat.

Tehát az unióban meg a világban egyelőre semmi sem változik. Mindenki hozza a formáját. A régit. A rosszat. Mi, magyarok pedig némi büszkeséggel azt is kijelenthetjük, hogy még Hillary Clintonnak is fontos Magyarország. Hiszen nemrégiben ő jelentette ki gyűlölettől eltorzult arccal, hogy Orbán Európa megrontója. Végtére is igaza van. A megrontott Európát akarja megrontani. Mínusz szorozva mínusszal az plusz. A matematikában. Hátha a politikában is. Abban meg senki sem kételkedhet, aki a normalitás híve, hogy a harc nagyon nehéz lesz, hiszen máris nehéz.

Mégis visszatérek Lovas István hajdani cikkéhez. Az utolsó négy mondathoz. „A polgárháborúra uszítók azonban egyet ne feledjenek. A magyar nép a békére vevő. De ha kell, a békére támadók ellen felveszi a botot, a Molotov-koktélt. Még a kétharmadnál is nagyobb arányban. Vigyázzatok!” 

(A szerző újságíró)

Kapcsolódó írásaink

Őry Mariann

Őry Mariann

Nincs üzenet

ĀPárbeszéd helyett leckéztetés és kioktatás, egyenlőség helyett kettős mérce – így jellemezte az Európai Unión belüli kommunikáció mai állapotát Szijjártó Péter külügyminiszter a Századvég Alapítvány hétfői konferenciáján

Galsai Dániel

Galsai Dániel

Rágyújtás

ĀFricska. „Ha megvan a 200 ezer aláírás, rágyűjtünk (…) A NOlimpia kezdeményezés során is közel kétszer annyit gyűjtöttünk” – mondta Fekete-Győr András, a Momentum bukott elnöke