Lóránt Károly

Vélemény és vita

Velünk marad?

A spanyolnátha négy hullámban támadott, becslések szerint mintegy 500 millió embert, az akkor élt 1800 millió ember valamivel több mint egyharmadát fertőzte meg, és mintegy 50 millió ember, minden tizedik halt bele a fertőzésbe

Eddig háromszor írtam kifejezetten a Covid–19-ről, minden egyes alkalommal előrejelzést is készítve, hiszen évtizedeken keresztül mással sem foglalkoztam, mint előrejelzésekkel, és ezt a habitusomat, úgy látszik, nem tudom megváltoztatni. Igaz, annak idején nem járványok, hanem gazdasági folyamatok előrejelzésével foglalkoztam, de a módszerek azonosak, ugyanis a jövőről nem tudunk semmit, csak abból következtethetünk, amit már megtapasztaltunk, és ez a gazdasági folyamatokra éppen úgy igaz, mint a járványokra.

Az első előrejelzésemet 2020 márciusában a járvány hazai felfutásakor készítettem az akkor már bizonyos fokig ismert kínai és olasz adatok alapján. Abból indultam ki, hogy a járvány lefolyása hasonló lesz, mint Kínában, de mivel az európai ember nem annyira fegyelmezett, mint az ázsiai, a járvány lefutása el fog húzódni a kínaihoz képest. Ezt az előrejelzést azután pár hét múlva némileg módosítottam, amikor az olasz adatok világosan jelezték, hogy a járvány Európában sokkal jobban el fog húzódni, mint az ázsiai országban.

Végül a járvány lefutásában a tényadatokhoz képest két-három hetet tévedtem, a valóság az előrejelzésemnél ennyivel bizonyult rosszabbnak. De ekkor még azt gondoltam, és azt hiszem, nagyon sokan mások is, hogy ezzel megússzuk, és helyreáll az ország normális gazdasági és társadalmi élete. Nem így történt, miközben Kínában és általában Ázsiában a járvány véget ért (legalábbis akkor úgy véltük), nálunk elkezdődött egy második hullám. Ennek hatására 2020. október elején újból írtam egy cikket, de a járvány végét tekintve már sokkal óvatosabban fogalmaztam, és megemlítettem az 1918–20-as spanyolnátha tapasztalatait, amely annak idején négy hullámban támadott.

Nos, négy hullámon (legalábbis itt, Magyarországon) már túl vagyunk, és a járvány ahelyett, hogy takarodót fújna, az ötödik felfutását kezdi meg. Kérdés mikor lesz ennek vége? Mikor térhetünk vissza a maszkmentes, tesztmentes életünkhöz, mikor fizethetünk be egy turistaútra úgy, hogy nem kell attól félnünk, hogy a járvány miatt az utat törölni fogják?

Mivel a prognóziskészítők sem látnak a jövőbe, megint csak a múlthoz kell fordulnunk, és e tekintetben a mostani járványhoz leginkább a száz éve, 1918 és 1920 között lezajlott spanyolnátha hasonló. Az, mint említettem, négy hullámban támadott, becslések szerint mintegy 500 millió embert, az akkor élt 1800 millió ember valamivel több mint egyharmadát fertőzte meg, és mintegy 50 millió ember, minden tizedik halt bele a fertőzésbe. Ehhez képest most – bár még korai lenne végeredményt hirdetni – sokkal jobban állunk. Eddig 311 millió ember fertőződött meg, ami a jelenlegi népességnek csak négy százaléka, a halottak száma pedig 5,5 millió, tehát csak minden hatvanadik megfertőződött hal meg, ami persze nem vigasztalja azt, akit érint a dolog (Karinthy: enyhül a járvány, ma már csak én haltam meg).

Mivel átfertőzöttség tekintetében (egymillió lakosra jutó összes megfertőződött) az egyes országok nagyon különbözők, például ez az arány Kínában 70, Csehországban 236 ezer, az egyes országok közötti összehasonlítás érdekében kiszámítottam, hogy ezer megfertőzöttre hány haláleset jut. Világátlagban ez a szám 17, de például Peru esetében 89, Burundi esetében 0,2.

Honnan van ez a hatalmas különbség, hiszen mindkettő gazdasági tekintetben hasonlóan szegény ország, igaz Peru latin-amerikai, Burundi pedig afrikai. Be kell vallanom, hogy rengeteget számoltam, grafikonok tucatjait terítettem szét a szobámban, lesve, hogy talán találok valami sajátosságot, ami alapján valamilyen rendszerbe tudom szedni az országokat, de a hatalmas munkaráfordítás vajmi kevés eredménnyel járt, szinte azt lehet mondani, hogy ahány ország, annyi típusú a járvány. Nagy általánosságban a magas halálozási szám főként a szegény országokat jellemzi, míg a gazdagok esetében ez az arány átlag alatti vagy kifejezetten jó.

Ausztria esetében például 11, Dánia esetében 0,5, de a Dániához hasonló fejlettségű szomszédos Svédországban már 12 haláleset jut ezer megfertőzöttre. Ez a különbség annak lehet a következménye, hogy a járvány elején a svédek el akarták kerülni a lezárásokat, és ebből következően sokan kapták el a vírust, és oltóanyag hiányában sokan meg is haltak.

Számomra meglepetést okozott, hogy a beoltottsági arány és a halálozási ráta között igaz gyenge, de negatív korreláció van, vagyis minél nagyobb az átoltottság, relatíve annál több ember hal meg. Ez azonban abból származik, hogy a fejlett országokban magas az átoltottság aránya, de relatíve magas az elhunytak száma is, mert a fejlett országok széles körű gazdasági kapcsolataik miatt sokkal inkább kitettek a járvány terjedésének, mint mondjuk egy fejletlen, elszigetelt afrikai ország.

Ami egyértelműen kimutatható pozitív tendencia, az az idő (és a beoltottság) előre haladtával az ezer megbetegedettre jutó halálozások csökkenése, de ez is különböző az egyes országokban. Világszinten az első hullám idején az ezer megfertőződöttre jutó halálozások száma még 85 volt, hasonló ahhoz, ami a spanyolnáthát jellemezte, de ez a ráta a negyedik hullámra már 16-ra csökkent, és az ötödik hullám ma még bizonytalanul megítélhető felmenő ágában mindössze 4. Dél-Afrikában, ahol már a nálunk ötödik hullámnak számító (náluk a negyedik, mert később kezdték) omikron variáns lecsengett, a halálozási ráta a kezdeti 45-ről 4-re csökkent. Ez a változás azonban nagyrészt a vírus gyengülésének köszönhető, mert Dél-Afrikában az átoltottság mindössze 32 százalékos, messze nem elegendő a nyájimmunitáshoz.

A mára 76 százalékos átoltottsággal rendelkező Egyesült Királyság esetében azonban már a vakcinázás hatása látható. Itt az ezer megfertőződöttre jutó halálozás az első hullámbeli 282-ről már a második hullámra 24-re csökkent, a negyediknél 4, a most kezdődő ötödiknél pedig 2. Hasonló tendencia mutatható ki Izraelben is, ahol az átoltottság 71 százalékos, az ezer megfertőződöttre jutó halálozások száma pedig az első hullámot jellemező 18-ról az ötödik hullám felmenő ágában 0,2-re csökkent.

Magyarországon egy sajátos tendencia mutatható ki. Kezdetben a halálozási ráta növekedett, az első és második hullám között 8-ról 29-re majd a harmadik és negyedik hullám között jelentősen, 31-ről 18-ra csökkent, de még így is kiugróan magas az említett országokhoz képest.

A teljes időszakra vetített arány (31) tekintetében az uniós országok közül csak Bulgáriának és Romániának vannak rosszabb adatai (42, illetve 32) igaz, Olaszország és Lengyelország sincs tőlünk sokkal messzebb (25, illetve 23). Ezzel szemben az észak-európai tagországok 5 és 12 közötti mutatóval rendelkeznek. Hogy az egyes országok közötti hatalmas különbségek mire vezethetők vissza, annak kiderítése a jövő virológusaira vár.

Ha a számok pontosságát az egyes országokban alkalmazott számbavételek különbözősége miatt lehetne is vitatni az országok tömegére (a számításokban az ötmillió főnél népesebb mintegy száztíz országot vettem figyelembe) elvégzett számításokból következő tendenciáknak azért hinni lehet: a vírus részben a saját jószántából, részben a vakcinázás miatt kezdi magát megadni. Az oltás hatásosságát amerikai vizsgálatok is bizonyítják.

Egy vizsgálat szerint ezer, a szükséges védőoltást megkapó személyből mindössze kettő fertőződött meg a vírussal, és a megfertőződötteknek mindössze 2 százaléka halt meg, mind olyanok, akik más, súlyos betegségben is szenvedtek. Más statisztikai összehasonlítást felhasználva azt mondhatjuk, annak valószínűsége, hogy egy, a szükséges oltásokkal rendelkező, személy elkapja a vírust és meghal, kétszer kisebb annak valószínűségénél, hogy közúti balesetben életét veszti (Magyarországon a halálos közúti balesetek száma évi 650).

Hogy mi lesz a jövőben, annak előrejelzésére most nem mernék vállalkozni, mert ez a vírus, már többször becsapott. Hinni leginkább azoknak a szakembereknek hiszek, akik azt mondják, hogy a vírus velünk marad, de megszelídül, illetve megtanuljuk kordában tartani. Leghamarabb akkor kerekedhetünk felül, ha mindenki teszi a dolgát: a kutatók kutatnak, az orvosok oltanak, mi pedig vesszük azt a fáradságot, hogy legalább beoltassuk magunkat.

(A szerző közgazdász, a Nemzeti Fórum tanácsadója)

Kapcsolódó írásaink

Kő András

Kő András

Petőfi arca

ĀSzűk egy év múlva ünnepeljük Petőfi Sándor születésének kétszázadik évfordulóját

Galsai Dániel

Galsai Dániel

Gréczy, a kultúr

ĀFricska. A Gyurcsány-párt káderpolitikája maga a gyönyörűség! Na, kit választottak a veszett egylet kulturális ügyekért felelős vezetőjének?