Kő András

Vélemény és vita

Petőfi arca

Szűk egy év múlva ünnepeljük Petőfi Sándor születésének kétszázadik évfordulóját

A Magyar Éremkibocsátó Kft. elébe ment az eseménynek, és nagy propagandával egy színarannyal bevont érmet dobott piacra a költő arcmásával, amelyről – felismerhetetlen Petőfi. Ha letakarjuk a nevét, születésének és halálozásának évszámát, ember nincs, aki kitalálná, kinek az emlékére készült az érem. A szándék dicséretes, a megvalósítás méltatlan a költő személyiségéhez! Elfogadná az ember, ha a művész törekvése az eszményítés, a lélek tükrének ábrázolása lenne – „a láng volt benne” –, de a szóban forgó érem Petőfijének arcán semmilyen érzelem nem tükröződik. Inkább szenvtelenséget érzünk.

Babits Mihály 1923-ban, a századik évfordulón még így kiáltott fel: „Hol a szem, szemével farkasszemet nézni? / Ki meri meglátni, ki meri idézni / az igazi arcát?” Számunkra, magyarok számára, a 20. század legnagyobb ajándékainak egyik volt, hogy 1955 tavaszán megláthattuk lánglelkű költőnk, „szerelmes öcsénk”, Petőfi Sándor igazi arcát. Egy régi, már-már elpusztult dagerrotípia kelt életre Escher Károly fotóriporter áldozatos munkája nyomán.

Kérdezem: mikor ilyen csoda ért bennünket, miért nem a költő igazi arcából indultak ki az érem készítői? Abból az arcból, amely az eladdig ismert Petőfi-arcképekkel szemben egy új Petőfit állított elénk. Escher Károly annak idején levelet írt Rákosi Mátyásnak, a párt első emberének, és kérte, adjon módot arra, hogy munkája eredményét bemutathassa. Az ember azt hinné, a páratlan nemzeti ereklye felkelti Rákosi érdeklődését, de nem: válaszlevelében elfoglaltságára hivatkozik, és nem fogadja a fotóriportert.

Hogy a szónoklataiban gyakorta emlegette Petőfi nevét? Az más. Az színjáték volt. Amikor értesült a technikai eljárás sikeréről, majd elébe tették Petőfi igazi arcképét, vajon mit érzett? Elmerengett-e a kép fölött? Vagy lehet, hogy félelem járta át, és riadtan arra gondolt: milyen szerencse, hogy Petőfi halott. Soron kívül, azonnal fogadnia kellett volna Eschert, részletesen kifaggatnia az eredményről, és ország-világ elé tárni, ami halottaiból feltámadott. Mit nem adnának a franciák Napóleon vagy a németek Goethe hiteles arcáért, mert más a festmény és más egy dagerrotípiából életre varázsolt arc.

Eladdig Orlai Petrich Soma festményei vagy Barabás Miklós rajzai őrizték a költő arcvonásait. Hogy mi volt a jellemző ezekre a képekre, amelyek a jubileumi éremhez is segítséget nyújthattak volna? Jókai Mór 1892-ben írott Petőfi élete és költeményei című könyvében válaszolt rá: „Termete szikár, középnagyságú, arczszíne sápadt, szemei apró feketék, szemöldökei satyr-vonalba menők, orra hegyes, tövén a homlokánál benyomott, haja fölfelé szoktatott, szája kicsiny, s egy rendületlenül előreálló fog miatt gunyoros kifejezésre nyíló. […] Hajh, de mikor ezt az arczot a költészet lángja megvilágítá, mikor műveit elkezdte szavalni, akkor minden vonásában kigyulladt a lélek, tekintete lángolt, sugárzott, alakja megnőtt, felmagosult…” Kosztolányi Dezső pedig így vallott a költő születésének századik évfordulóján: „Ha valamikor, sok-sok ezer év múlva fölébresztenének síromból, s hirtelen arra kérnének, hogy nevezzek meg egy költőt, ezt mondanám: Petőfi.”

A Magyar Éremkibocsátó Kft. nem lehet büszke erre az éremre. Kár. Nagy lehetőséget szalasztott el. Mi pedig megcsalatva érezzük magunkat.

(A szerző újságíró)

Kapcsolódó írásaink

Szerencsés Károly

Szerencsés Károly

Neoprimitív

ĀTragédiájuk, hogy mindenképpen ki kell kacsintaniuk a szerepükből. Jelezniük kell, hogy ők valójában vájt fülű entellektüelek, csak le kell „egyszerűsödniük”. Ilyenkor fogalmazzák meg mélységes lenézésüket a nemzet egy részével vagy egészével szemben

Lóránt Károly

Lóránt Károly

Velünk marad?

ĀA spanyolnátha négy hullámban támadott, becslések szerint mintegy 500 millió embert, az akkor élt 1800 millió ember valamivel több mint egyharmadát fertőzte meg, és mintegy 50 millió ember, minden tizedik halt bele a fertőzésbe