Újkori szibillák

Most, hogy ránk köszöntött a boldog új év, megszaporodtak a jósok, a jövendőmondók. Mindig így van ez, vélhetően azóta, amióta világ a világ. Az ógörög történetekből tudjuk, hogy a szibillák látnoki képességekkel rendelkező jósnők voltak, ám többnyire szerencsétlenségeket, katasztrófákat, tragikus eseményeket jeleztek előre. Megjegyzem, ez nem volt szép tőlük, mert azért jósnő ide, látnoki képességek oda, az ember életében örömök és pozitív események is történnek, s ha minden rosszat észrevesznek, akkor a jót miért nem?

Tehát már csak biztatásul is illett volna a szibilláknak, no meg újabb kori követőiknek, a mai látnokoknak örvendetes dolgokról is jövendölni. Ám az emberek valószínűleg szeretnek borzongani, így sokkal több negatív előrejelzés, jóslás születik manapság is a látnoki képességű lényektől. Így a magyar ellenzéktől is. Akik ez idő tájt elég sokszor próbálkoznak jövendöléssel. Az utóbbi napokban például azt a jövőt vetítették elénk, írásban, szóban egyaránt, hogy bizony a közelgő választások okán ők alkotmányellenes puccsra készülnek, valamint földönfutóvá tesznek mindenkit, akinek köze van a jelenlegi kormányhoz vagy a Fideszhez, vagy bármihez, ami nekik nem tetszik.

Felfestették azt a jövőt is, amelyben vagyonelkobzások történnek majd. (Persze cseppet sem Bige úr, nem Gyurcsány s még csak nem is Mártha úr, avagy Felcsuti úr – szegényt sokan bánthatják a neve miatt, pedig nincs köze az elhíresült községhez – aggódhat emiatt, hanem vélhetően minden milliárdos, aki egyszer is kiejtette Orbán vagy a Fidesz nevét.) Jut eszembe, lesznek bebörtönzések is, méghozzá per nélkül döntik majd el, kinek hány év jár a dutyiban.

A magyar látnokok, az új kor szibillái tehát ilyennek jósolják a közeljövőt. Ám mindez nem elég. Jövendölésre adta fejét a VII. kerület vezetője is néhány napja. Niedermüller Péter nyilván valami nagyon fontosat akart üzenni, ezért hamar meg is világosodott, azt mondta, „hoppá”, s kijelentette: kirekesztő a nemzeti kultúra. Azt is hozzátette: azon dolgozunk, hogy Erzsébetváros ne bulinegyed legyen, hanem kultúrnegyed. No már most, mindenki, akinek valami köze van a VII. kerülethez, az bizonyára helyesli ezt a gondolatot.

Mármint a kultúrnegyeddé válás gondolatát. Már csak azért is, mert a valaha szebb napokat látott kerület nagy részét lepukkadt házak, ürülékkel meglocsolt falak, viselkedni nem tudó, az olcsó ital miatt ide járó félrészeg vendégekkel megtömött romkocsmafélék és tatarozásra szoruló éttermek jellemezték a covid előtti időkben. Ezek „feljavításához” csak pénz és szándék kell, más nem. Örülünk, ha végre megvan mindkettő. Ám ha már kész lesz minden, akkor kulturált közönség is szükségeltetik. Számos történet bizonyítja, eddig őket nemigen sikerült idevonzani. Sajnos ami a tervek szellemi lényegét illeti, a polgármester úr részletekbe nem bocsátkozott.

Márpedig igencsak magyarázatra szorulna az a kijelentése, amelyet fentebb idéztem, miszerint kirekesztő a nemzeti kultúra. Mint az is, amely nyilatkozatában szintén szerepelt, idézem: „Olyan kultúrnegyeden dolgozunk, ahol nem a nemzeti kultúra kizárólagossága és kirekesztő gyakorlata uralkodik, hanem a művészet és a kultúra megkérdőjelezhetetlen szabadsága. (…) Így, ezen az úton lesz a kultúrnegyedből a demokrácia, az európaiság, az összetartozás kis szigete.”

A tervek részleteiről egyelőre se írott szó, se beszéd, pedig engem bizony végtelen örömmel töltene el, ha pont Magyarország VII. kerületében valósulna meg a demokrácia, az európaiság és az összetartozás kis szigete, nem beszélve a kultúra megkérdőjelezhetetlen szabadságáról. Sajnos ez a csodaszép gondolat még nem kapott lábra az unió tisztelt irányítói köreiben.

Mert hogy manapság éppen a törvények tisztelete, a demokrácia szabályainak betartása, az európaiság lényegének megértése és az összetartozás, valamint a kultúra megkérdőjelezhetetlen szabadsága (beleértve a szólás szabadságát) az, ami hiányzik az Európai Unióból. A polgármester urat ez láthatólag cseppet sem zavarja. Fantasztikus (és zagyva) kerületi terveinek megvalósításában némiképp mégis kételkedem. Hiszen mindezt egy olyan ember szavatolná ország világ előtt, aki egyebek közt azon véleményéről és nyilatkozatairól híresült el, mint hogy „kártékony a fiatalok nemzeti-hazafias alapokon álló oktatása, mert ezzel nem tudnak mit kezdeni a munkaerőpia­con.”

Keresztény honfitársait pedig azzal sértegette, hogy rémisztő képződményeknek nevezte őket. Tette mindezt szigorúan a demokrácia, az európaiság és az összetartozás nevében. S persze eszébe sem jutott bocsánatot kérni, no meg ismertetni sem azt, vajon kivel, kikkel, milyen képződményekkel valósítaná meg nagyra törő terveit.

Nem csodálnám, ha a mai szibillák nem sok jót jósolnának a VII. kerületi, nemzeti érzelmű, rémisztő, ráadásul magyar és keresztény képződményeknek.

(A szerző újságíró)