Az osztályvezető mind az öt kollégát behívatta az irodájába egy különleges hétfői napon. A különleges jelzőt az indokolta, hogy az év első munkanapja volt, és azt hitték, pezsgő mellett beszélik meg az előttük álló kihívásokat, nem pedig fenyegetéssel kezdik az évet. A pezsgőt ugyan furcsállották volna, mert az osztályvezető azóta antialkoholista, hogy ittas vezetésért elvették a jogosítványát, és a hőn áhított főosztályvezetői pozícióra a rossz nyelvek szerint épp az elvonókúrán kapott ígéretet a nagyfőnöktől, de legalább egy fizetésemelés bejelentésében reménykedtek.
Így is történt. Pezsgő nem volt, kávé sem volt, és az osztályvezető azt mondta, hogy nyelvpótlék jár nekik, de a pótléknak jelenleg van egy akadálya. Nincs nyelvvizsgájuk, és ha ezt nem pótolják belátható időn belül, akkor munkájuk sem lesz. A modern ügyintézés nem nélkülözheti a nyelvismeretet.
J. Károly arra gondolt, hogy ő egészen jól tud magyarul, és harminc év alatt még egyszer sem volt szüksége ezen kívül másik nyelvre. Ketten akkor szereztek diplomát, amikor nem kellett hozzá a nyelvvizsga, ketten akkor, amikor életbe lépett az amnesztia. J. Károlyt nem érintette egyik sem, mert csak érettségije volt és három tanfolyama, nem számítva ide a főzőtanfolyamot, pedig ott meg kellett tanulni néhány francia kifejezést.
Az első nyelvórán összegyűjtötték azokat az angol szavakat, amelyeket már eddig is rendszeresen használtak. Internet, laptop, monitor, printer, robot, taxi, placebo, marketing, instant, filter, tea, kávé, szendvics, program, hotel, sport, futball, partner, globális, hobbi, dizájn, ház, tinédzser, szupermarket, stressz… A tanár segítségével vagy kétszáz ilyen szót találtak, és J. Károly hosszú mondatokat össze tudott állítani.
Például: a laptopmonitor prezentál marketingpromóciókat, sportprogramokat, futballt, partnerszervizt, mint egy globális szupermarket. Vagy: dizájnos robotok szervírozzák a szendvicset, az instant kávét és filteres teát. Ha tinédzseresre veszi a formát: csekkol magának egy hobbit vagy víkendházat, afterpartikat organizál, zéró stressz és maximum heppi.
J. Károly igencsak megörült, hogy már majdnem tud angolul. De két hónap alatt sem volt képes ennél többet produkálni. A nyelvtanár elismerte, hogy ötven felett az idegen nyelvek tanulása csak a poliglottnak egyszerű. Azt javasolta, frissítse fel inkább az oroszt, különben sem lehet kiszámítani, mikor lesz rá szüksége. Hozzátette, hogy a kínai sokkal nehezebb.
Le kellett hát mondania az angolról, és a nyelvpótlék ügyében sem jutott előre. Amikor elpanaszolta helyzetét a büfés Eszternek, az sokat sejtetően mosolygott. „Károly, hát maga nem tudta, hogy a nyelvpótlékot itt sokan nem a nyelvvizsgáért kapták meg?” J. Károly erre azt válaszolta, hogy neki éppen elég kétszer fogat mosni egy nap…
(A szerző irodalomtörténész)
