A Tigris éve

A 2022-es év a Tigris éve a kínai naptárban. A Tigris az erő, a bátorság, a méltóság és a helytállás szimbóluma, és aligha lehet kétséges, hogy ezekre az erényekre talán soha nem volt olyan nagy szükség, mint a jövő évben lesz. Az emberi létezés végzetes csapdája egyre mélyülni látszik, a lelki, erkölcsi, szellemi lejtőn újabb és újabb „letörések” követik egymást, és ez feltehetőleg 2022-ben sem lesz másként.

Az egyszerre több dimenzióban is zajló háború minden bizonnyal nemcsak folytatódik, de fel is erősödik majd. A narratívák permanens globális háborújában a világ „nem létező” urai a migráció, a klíma és a vírus nagy „világtémáinak” hamis értelmezési keretbe helyezésével próbálják fokozni a szellemi káoszt, hogy az ellenőrzöttség és engedelmesség teljessé tételével biztosítsák illegitim hatalomgyakorlásuk korlátlanságát.

Az emberiség és azon belül elsősorban az európai keresztény fehér ember ellen zajló legutóbbi identitásháború szintén kritikus szakaszához érkezik majd. A nemi identitások gerjesztett káosza nyomán szétroncsolják a családot, mint az emberi létezés alapintézményét. A mesterségesen legyártott hamis valóságok segítségével szétroncsolják a nemzetet mint a lelki, erkölcsi, szellemi önazonosság legfőbb keretét. És végül mindezzel felszámolják az európai keresztény fehér ember szakrális nagykultúrájának utolsó maradványait is. A világ „nem létező” urai számára érzékelhetően egyre sürgetőbbnek látszik a „végfelszámolás”, ami mögött a 21. század során végrehajtandó radikális demográfiai fordulat, az emberiség lélekszámának igen jelentős csökkentése valószínűsíthető.

Mindez egybeesik a globális hatalmi rend újabb történelmi fordulatával, hisz az amerikai birodalom hanyatlása egy-két évtizeden belül utolsó fázisába ér. Az agonizáló birodalom széthullását követő idők globális hatalmi berendezkedését még teljes bizonytalanság övezi. Az egyik lehetőség, hogy a következő világbirodalom Kína lesz. Az amerikai birodalom agóniájának meghosszabbítása érdekében minden erővel igyekszik három fő riválisát (Európai Unió, Oroszország, Kína) meggyengíteni és kapcsolati rendszerüket szétzilálni, hogy a számára legfőbb fenyegetést jelentő eurázsiai együttműködési rendszer kialakulását minden létező módon megakadályozza.

Az Európai Unió és annak vezető erejét jelentő Németország szellemi és demográfiai öngyilkossága befejezett ténynek látszik. Uralmi elitjei az európai kulturális önazonosság teljes felszámolását segítik elő, vagyis az identitás legfőbb őrei váltak az alapvető önazonosság legbuzgóbb megsemmisítőivé. E lejtőről való visszafordulás esélye nem nulla ugyan, de egyelőre nem nagyon látszanak azok a lelki, erkölcsi, szellemi energiák, amelyek ehhez megfelelő talapzatot jelentenének. Formálódóban van ugyan egy főként Közép-Euró­pából kiinduló kezdeményezés, amelynek fő célja egy olyan összeurópai politikai konstrukció létrehozása, amely intézményesítené az Európa felszámolásával szembefordulni képes és szándékozó erőket és energiákat, ám egyelőre még nem tudott felépülni az ezt megalapozó koherens narratíva.

A 2022-es év Magyarország számára is döntő jelentőségűnek ígérkezik. Nemcsak a sorsdöntő választások miatt, hanem azért is, mert a rendszerváltozás rendszere 33 éves lesz, vagyis pontosan annyi ideje áll fenn, mint amennyi ideig a Kádár-rendszer tartott. Ez kikerülhetetlenné teszi a szembenézést azzal, hogy minden deklarált törekvése ellenére a rendszerváltozás rendszere nem volt képes a magyarság negatív történelmi trendjeinek megfordítására.

A mindenkori leggazdagabb európai nemzetek életminőségének a felét, ahol most állunk, már három alkalommal is elértük, először 1914-ben, aztán 1938-ban, majd 1974-ben. Ez azt jelzi, hogy az első világháború, majd a második világháború és végül a harmadik világháborús pusztítással felérő rendszerváltozás kataklizmái mindig visszalökték a magyar társadalom gazdasági gyarapodásának folyamatait.

A fizikai egészségben 1970 és 1995 között végbement katasztrofális romlás történelmi következményei tartósan fennmaradtak, Magyarország Európa egyik legrosszabb egészségi állapotban lévő országa. Demográfiai értelemben a rendszerváltozás rendszere képtelen volt megállítani a népességfogyást, és a népesedés folyamatosan romló trendjei visszafordíthatatlannak látszanak.

Mindezek mögött a magyar társadalom súlyos lelki, erkölcsi, szellemi feszültségei, kulturális megosztottsága, kibeszéletlen, következésképpen feldolgozatlan traumái húzódnak meg. Ezek megoldása még a nemzeti sorskérdések és megválaszolásuk értelmezésében való teljes nemzeti egység esetén is roppant energiákat igényelne, az egyre hisztérikusabb, jórészt hamis törésvonalak mentén egymással szembefordított társadalmi tömbökre „építő” beszédtér teljesen reménytelenné teszi.

A rendszerváltozás rendszere a magyarság történelmileg vesztes többsége számára alkalmatlan keret a vesztes létből való kikerülésre. Ennek fő oka, hogy ez a rendszer egy olyan rejtett globális diktátum, amely nem tudja és nem is akarja integrálni ezt a vesztes többséget. A politikai uralmi csoportok számára azonban mindez bevallhatatlan, így mindegyikük egymásra licitálva ígér megoldást, pedig az adott globális berendezkedés mellett ennek a lokális feladványnak nincs és nem is lehet megoldása. A 2010 óta zajló korrekciós kísérlet hozott reménykeltő változásokat, ám láthatólag olyan intenzitású globális hatalmi konfliktusokat generál, amelyek következményei akár el is dönthetik az idei választás sorsát. Szükség lesz a Tigris bátorságára.

(A szerző közgazdász)