Pandémia, klímavédelem, klímadiktatúra

Az ebben rejlő kockázatokat és lehetőségeket hamar felismerték a nemzetközi politikai és gazdasági érdekcsoportok, megindult a propagandagépezet az ellenfelek lejáratására, bűnbakkeresésre, a bizalmatlanság felkeltésére egyes gyógyszercégek oltóanyagai ellen, amelyek olyan országokban működnek, amelyek, úgymond, nem eléggé demokratikusak és nem eléggé liberálisok. Nem zárható ki azonban, hogy az ehhez kapcsolódó felfokozott pánikkeltés nem is annyira a járványnak szól, ez csupán egyfajta főpróbája, előjátéka egy sokkal nagyobb léptékű globális hatalmi játszmának.

A hatalom gyakorlásának évezredek óta bevált módszere a félelemkeltés. Ha a félelem kialakul, elő lehet vezetni a megoldást, amivel megmenthető a nemzet, a birodalom vagy akár az egész emberiség. A megoldás érdekében azonban mindenkinek áldozatokat kell hoznia, de nem egyforma mértékben. Lehetnek kedvezmények az „engedelmesek” számára és szigorúbb megszorítások a „renitensek” számára.

Mérnökként évtizedek óta tanulmányozom a klímavédelem és az energetika kérdését, és ennek alapján könnyen elképzelhető egy erre épülő lehetséges világhatalmi forgatókönyv.

A klímavédelem alapgondolata az, hogy az emberiség túl sok szén-dioxidot bocsát ki, és ettől veszélyesen melegszik az éghajlat. A klímakatasztrófát pedig úgy lehet elkerülni, ha nem használunk többé fosszilis tüzelőanyagokat (szén, olaj, földgáz), továbbá bezárjuk az atomerőműveket is, és nem építünk több vízerőművet sem, a közlekedést pedig átállítjuk villamos hajtásra, és a továbbiakban a villanyáramot főleg szélkerekekkel és napelemekkel állítjuk elő.

A modern civilizáció a villamosságra épül. Ha megszűnne az áramszolgáltatás, az embereket ellátó szolgáltatási rendszer össze­omlana. Ha nincs áram, víz sincs, mert a szivattyúk sem működnek, nincs közlekedés sem, mert áram nélkül a benzinkutak sem működnek, nem lesz pénzforgalom sem, mert nem működnek a bankautomaták, de még ha működnének is, nem működnek a bankban a számítógépek, ahol a bankszámlaadatokat kezelik, és baleset esetén nem lehet mentőt sem hívni, mert a telefonok sem működnek.

Ha azután a mentő valahogyan beviszi a kórházba a sérültet, nem lehet megröntgenezni, mert ahhoz is áram kellene, és nem lehetne elvégezni a legalapvetőbb diagnosztikai eljárásokat sem. Elektromosság nélkül ugyan megmaradnának a modern orvostudomány elméleti eredményei, a könyvtárak archívumaiban, azonban a gyakorlati orvoslás visszasüllyedne arra a szintre, ahol két évszázaddal ezelőtt volt.

A villanyáram ma már ugyanolyan alapvető életszükséglet, mint az élelmiszer és az ivóvíz. És éppen ez lehet előbb-utóbb az egyik legerősebb zsarolási lehetőség a „renitens” országokkal szemben. Márpedig úgy tűnik, világpolitikai szinten eldöntötték, hogy ezután egyfajta radikális „zöld” diktatúra fogja irányítani a világot, és ebben a legfontosabb szerepe a klímavédelemnek lesz.

Ez pedig áramellátási gondokat fog okozni, és majd lesznek, akik eldöntik, hogy mikor ki fog kapni áramot. Ilyen módon egész országokat, régiókat lehet tönkretenni, megvonva tőlük a villanyáramot. Magyarország áramfogyasztásának a harmadrészét pél­dául már ma is importból kell fedezni, miközben a zöldek folyamatosan tüntetnek újabb erőművek építése ellen, kivéve a gyakorlatilag használhatatlan szél- és naperőműveket.

A világ jelenlegi villamoserőmű-kapacitását a 19. sz. vége óta, kb. 130 év alatt sikerült kiépíteni, hatalmas erőfeszítések, költségek és emberi áldozatok árán.

Ha az egész világon a közúti közlekedést villanyautókra állítjuk át, ahogyan azt az ENSZ és az EU javasolja, az emberiség villanyáram szükséglete megduplázódik. Ha pedig a villanyt túlnyomórészt szélkerekekkel és napelemekkel termeljük meg, az áramellátás kiszámíthatatlanná válik, miközben a rendelkezésre álló összes villanyáram megfeleződik, ezért nagyon szigorú áramkorlátozási intézkedéseket kell majd bevezetni.

Ez azt jelentheti, hogy pl. a háztartásokban csak minden második napon lesz villanyáram.

Olyan megoldás is elképzelhető, hogy a lakástulajdonosok kapnak egy chipkártyát, amelyet a villanyórába helyezve kapcsolható be az áram, és meg lesz határozva, hogy naponta vagy hetente ki mennyi villanyáramot használhat, de csak olyankor, amikor megfelelően süt a nap és/vagy megfelelően fúj a szél Persze lehetnek kedvezmények, és lehetnek árammegvonások is azok számára, akik nem gondolkodnak eléggé „demokratikusan”, vagy megsértik a „politikailag korrekt” véleménynyilvánítás szabályait.

Erre persze azt lehet mondani, hogy ez legfeljebb egy sci-fi történet alapja lehet, nincs realitása. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy lehetetlen olyan abszurditást kitalálni, ami a gyakorlatban meg ne valósulhatna. Ha például valaki egy-két évtizeddel ezelőtt azt mondta volna, hogy az EU Parlament megszavazza, hogy a férfiaknak is joguk van gyereket szülni, az illetőt kiröhögik, ma pedig ilyen hír hallatán inkább sírva fakadnak.

Ami pedig a klímaváltozást illeti, a szén-dioxidra alapozott klímaelmélet ellenkezik a fizika törvényeivel, amint azt számos kiváló tudós már bebizonyította, ezeket a tudományos eredményeket azonban a közvélemény elől elhallgatják, az ezzel foglalkozó tudósokat pedig rendkívül tisztességtelen és alattomos módszerekkel igyekeznek kiközösíteni a tudományos közéletből.

Erre persze megint csak azt lehetne mondani, hogy ez csupán „összeesküvés-elmélet”. No de mi az, hogy összeesküvés, más néven konspiráció?

Ez bizony nem más, mint amikor egy kis létszámú embercsoport eltervez valamilyen akciót, amit a végrehajtásig titokban tartanak, mert ha idő előtt nyilvánosságra kerülne, a terv meghiúsulna.

Ilyen megvilágításban az emberiség egész írott történelme nem más, mint konspirációk végeláthatatlan sorozata. Konspiráció eredménye volt 1914-ben a szarajevói merénylet, akárcsak 1963-ban a Kennedy elleni merénylet, konspiráció eredménye volt Lengyelország német megszállása 1939-ben, és konspiráció eredménye volt 1944-ben a brit és amerikai csapatok normandiai partraszállása is, hogy csak néhány fontosabb példát említsünk. Akkor miért nem lehet konspiráció eredménye ez az egész tudománytalan klímacirkusz?

Erre is érdemes idézni legalább két példát. Amikor a klímahisztéria kezdett kialakulni, rendeztek Amerikában egy „tudományos” közvélemény-kutatást. Több mint tízezer nemzetközileg elismert tudóst kerestek meg azzal a kérdéssel, hogy szerintük a klímaváltozás az emberi tevékenység következménye-e. A megkérdezettek kétharmad része nem reagált a kérdésre, nem akartak belekeveredni egy ilyen kényes ügybe, a visszaküldött válaszok nagy része pedig a bírálóbizottság szerint nem volt eléggé „tudományos”, mert a válaszadó nem közölt elég sok publikációt ebben a kérdésben.

Sikerült azonban kiválasztani 79 olyan megbízható válaszadót, akiket érdemes volt komolyan venni, és közülük 76 adott pozitív választ. Ennek alapján hozták nyilvánosságra a kutatás eredményét, hogy a világban valamit is számító tudósok csaknem 97 százaléka szerint az ember okozza a klímaváltozást, méghozzá azzal, hogy túl sok szén-dioxidot bocsátunk ki.

Azóta is ezt az adatot tartják hitelesnek azok, akik világméretű tudományos konszenzusra hivatkoznak. A tudomány azonban nem konszenzus kérdése. A tudomány folyamatosan változó ismeretanyag, amelyben folyton újabb meg újabb tények merülnek fel.

Az a „tudomány”, amely bármilyen kérdést véglegesen eldöntöttnek tekint, amely büszkén hirdeti, hogy birtokában van az egyedül üdvözítő végső igazság, nem nevezhető tudománynak, csupán egyfajta ideológia, amelyben hinni kell, akárcsak annak idején a marxista „tudományos szocializmus” elméletében, amelyről a „beavatottak” doktori disszertációkat írtak.

Miután Amerikában Donald Trump 2016-ban megnyerte a választást, ezen felbátorodva 2017. februárban több mint 300 amerikai tudós intézett petíciót az elnökhöz azzal a javaslattal, hogy fel kellene mondani a párizsi klímaegyezményt, és ez később meg is történt. A petíció aláírói szerint a szén-dioxid nem okoz klímaváltozást, és nem szennyezi a levegőt, éppen ellenkezőleg, ha sikerülne lecsökkenteni a levegő szén-dioxid-tartalmát, csökkennének a mezőgazdasági terméshozamok, és több millió ember halna éhen.

A 2020-as választás eredményeként azután visszatért a régi „normális” rend ebben a kérdésben is. Érdemes lenne tudni, mi lett a több mint 300 eretnek tudós sorsa, akik merészeltek „kipofázni a sorból”.

(A szerző irányítástechnikai szakmérnök)