A lelkek megkülönböztetése

Hogyan döntünk, választunk? A kérdés egyre időszerűbb! A lelkek megkülönböztetésének képessége vagy indulataink, rögeszméink, előítéleteink alapján? Jó lenne, ha a döntéseinket, választásainkat olyan készségek alapján hoznánk meg, amelyek szerint különbséget tudunk tenni a jó és a rossz dolgok, személyek, gondolatok, tettek között.
Órigenész ókeresztény teológiai író szerint a lelkek megkülönböztetése mint alaperény két kiemelt fontosságú dolgot feltételez: a belső nyugalmat és a tettek gyümölcseinek felismerési képességét.

A belső nyugalom kizárja az indulatot. A tettek gyümölcseinek felismerése a masszív előítéleteket képes eloszlatni, amelyek elveszik a döntési szabadságunkat, hiszen mindkettő végül is erről szól: a döntésünk, választásunk szabadságáról. A szabadulásnak jelei vannak: a rossz, helytelen döntések nyugtalanságot, félelmet, zűrzavart okoznak (tudatosan ezt akarja az ellenzék), ezzel szemben a lelkek megkülönböztetésének képessége szerinti helyes döntés után békesség, öröm és biztonságérzet születik.

E két, előzőekben vázolt elemhez tennénk hozzá még néhányat, amelyek ezekkel szorosan összefüggnek. Az első és legfontosabb a valósághoz fűződő viszony. E téren a veszély a „buboréklét”, amely nem zavartatja magát a valóságlátással. Tudjuk, nincsenek fekete-fehér dolgok, a valóság is sokféleképpen értelmezhető. A tények viszont makacs dolgok, legfeljebb elhallgatni lehet őket ideig-óráig.

A valóságot leginkább mindenki a saját létében tapasztalja meg, viszont ez messze több annál, hogy jobban élünk-e. Hiszen fontos szempont a biztonságunk, a minket körülvevő világ stabilitása is, ami nálunk jelenleg tény egy biztonság- és stabilitáshiányos világban. Tény, hogy az elmúlt évtizedben harmadára csökkent a szükségben szenvedők aránya. Tény az egymillió új munkahely, a munkát terhelő adók csökkentése, a béremelések, a nyugdíjasok és a családok támogatása, az egész országban látható fejlesztések… A sor hosszan folytatható. A legmegbízhatóbb szövetségesünk a döntéseinkben maga a valóság. Csak körül kell nézni!

A második fontos szempont, hogy a minket döntési helyzet elé állító személyt/jelöltet vagy csoportosulást mi motiválja:
a puszta és hosszú ideje kielégítetlen (ezért hatalmasra növő) hatalomvágy vagy a közjó szolgálata. Ahogyan Arisztotelész mondja: a politikai közösség célja a közösség java. Aquinói Szent Tamás írja, hogy a „közjó olyan emberi jó, amely az igazságosságra irányul, azt szolgálja, s a személyekre kell visszairányulnia.” Ugyanő visszatérően ír arról a követelményről, hogy „a közösség célja az egyén céljával egybeessék”. Nem pont erről szól például az ellenzék által támadott rezsicsökkentés fenntartása?

A lényeg, hogy a piaci szereplőként viselkedő közműcégeket magánkézből vissza kellett venni állami kézbe, és működésüket a közszolgáltatás irányába kellett terelni a lakosság terheinek csökkentése, majd normális szinten tartása érdekében. Aki ezt támadja, nem a köz javát szolgálja, hanem egyéni érdeket. Ennél még súlyosabb, hogy egy miniszterelnök-jelölt azt állítja, hogy azok, akik ennek a fenntartásában érdekeltek (vagyis az egész ország, beleértve őt is!), „sötétségben tartott, trágyával etetett gombák”.

De ugyanez elmondható egy most kicsúcsosodó vita kapcsán is: minek tekintsük a „műtrágyakirály” viselkedését, aki monopóliumával az élelmiszer-termelést hozza az árszabásával, kartellezéssel, áruvisszatartással lehetetlen helyzetbe. Ezzel szemben a műtrágya előállítása szintén közszolgáltatásnak minősül, előállítása legjobb, ha a közjót szolgáló állam kezében, az azt működtető politikai közösség irányítása mellett van.

A harmadik motívuma a lelkek megkülönböztetésének az igazságossághoz való viszony. Ezt leginkább a relativizálás fenyegeti, ami elbizonytalanítja az alapvető emberi kapcsolatokat, a viselkedést, a normákat, a jogba és igazságosságba vetett hitet. Eszerint azok, akik az Alaptörvény legitimitását megkérdőjelezik, esetleges hatalomra kerülésük esetén deklaráltan sutba kívánják dobni, a jelenleg – immár harmadszorra kétharmaddal megválasztott – politikai erő tagjait, sőt a rájuk szavazókat is el kívánják lehetetleníteni, rendkívül veszélyes emberek, csoportosulások, akiket az ország kormányzásának a közelébe sem szabad engedni.

A tisztánlátásunk, a helyes döntésünk, választásunk érdekében meg kell vizsgálnunk az adott személyek, közhatalmat megszerezni akarók többséghez-kisebbséghez való viszonyát. A túlnyomó többség a nemzet megmaradását, gyarapodását tartja életvitelével, közösségépítésével szem előtt, a másik oldal viszont a genderideológiával, az LMBTQ-jogok kiterjesztésével először elaprózott kisebbségekre, majd már puszta egyénekre szaggatná szét a társadalom szolidáris szövetét.

A túlnyomó többség a családok, gyermekeink védelmét, támogatását alapvetőbb célnak tartja, mint az illegális migránsok korlátlan beengedését. A túlnyomó többség egy férfi és egy nő szövetségére épülő házasságot nemzetmegtartó erőnek tart, amelynek gyümölcse a gyermek, ezért mind a házasságot, mind a gyermekeink megszületését
és felnevelését a legmagasabb rendű törvényekkel védi. Aki a melegházasságot ugyanolyan értékűnek tartja, mint a teremtéselvű házasságot, és ezzel ugyanolyan védelemben és támogatásban kívánja részesíteni, az a közjó, a nemzet megmaradása ellen vét. Itt az igazságosság a normalitás és az abnormalitás között húz világos választóvonalat.

A lelkek megkülönböztetése elsajátításához Loyolai Szent Ignác egy hónapos lelkigyakorlatot javasol, amelynek első lépése éppen a belső nyugalom megteremtése. Sok kis lépés, elmélkedés után juthatunk el a jó és a rossz, végső soron a világban működő Gonosz, a Diabolosz – azaz a Szétdobáló – ténykedésének megállapításáig. A lelkek megkülönböztetésének képessége révén kerülhetjük el a gonoszság evolúciójának kiteljesedését, amelynek lépései: „először elnézzük a gonoszságot, azután megengedjük a gonoszságot, ezt követően legalizáljuk a gonoszságot, majd támogatjuk a gonoszságot, ezután már ünnepeljük a gonoszságot, végül üldözzük azokat, akik még mindig gonoszságnak nevezik azt”.

A levezetés nem túlzás, a jövő évi magyar választás köré fenyegető erők gyűltek. A fő eszközük a tisztánlátás megakadályozása, a szemfényvesztés, amivel pusztán csak el kívánják adni magukat. A tisztán látó, a lelkek megkülönböztetésének képességével bíró emberek, közösségek viszont ellen tudnak állni, és van néhány hónapjuk arra, hogy meggyőzzék a bizonytalanokat.

(A szerző építész, volt országgyűlési képviselő)