Vélemény és vita
Búcsú az óévtől
Az év vége már csak olyan, hogy összegez az ember. Leginkább azok, akiknek van mivel számot vetniük
Magánemberként megállapíthatjuk, hogy nem fogunk fájdalmas búcsút venni 2021-től. Elsősorban a világot letaroló és rendkívül titokzatos covidjárvány miatt, amelyről senki sem tudja cáfolhatatlanul, hogy honnan jön, hová megy, miért is jött, és ha megy, miért éppen oda megy. A járványról szóló pro és kontra nyilatkozatokat nem is érdemes felemlegetni, oda jutottunk, hogy ahány ember és ahány szakértő, annyi vélemény pro és kontra. Eligazodni szinte lehetetlen.
Búcsúzni viszont csak nagyon szépen szabad, mondja a sláger, de hozzátennénk, nemcsak szépen, hanem igazul is. Ha meg igazul szólunk, nemigen mondhatunk mást, minthogy ronda egy év volt ez a most búcsúzni készülő esztendő. Meglepetésként ért bennünket a járvány okozta életmódváltás, a közelgő választások miatti örökös csatazaj, a sokak halálából is hasznot húzni akaró ellenzék méltatlan, hazug és soha konkrét és elfogadható megoldási javaslatokat nem adó szereplése. Tisztelet egy-két kivételnek.
Ugyan nem lepett meg bennünket, de továbbra is szomorúan tapasztaltuk az Európai Unió főembereinek változatlanul dölyfös, fensőbbséges, kioktató hangnemét, és azt, hogy Európa percről percre veszít értékeiből, tekintélyéből és eredeti küldetéséből. Már csak azért is – legalábbis messziről nézve –, mert „szakértői” kormányzása van. Gondolom sokan emlékeznek a kétezres évek elején divatba jött „szakértői” kormány kifejezésre, amiről senki nem tudta megmondani, mitől szakértői, de egy eleme mindenképpen volt ennek az európai mintára készült, rendkívül szakértői magyar kormányzásnak, mégpedig az, hogy jó szakértő módjára sikerült csődbe vinnie az országot. Ezt azóta is nyögjük, a pannon puma meg szépen elbujdosott szégyenében. Hátrahagyva mindent, amivel egy nyakig eladósodott nemzetnek meg kellett küzdenie.
Így év vége táján pedig megállapíthatjuk, hogy a szakértők továbbra is itt vannak közöttünk, rendre bizonyítva, mily sok kiváló elképzelésük van. Hiszen naponta hallhatjuk a múlt bajnokaitól, mi mindent tartanak szükségesnek bevezetni a jövő évi választások után, ha győznek mint szakértők. Nem sorolom, magára vessen, aki nem tájékozódott terveikről, elég csak a miniszterelnökségre jelentkező úr napi ígéreteit meghallgatni, melyek leginkább fenyegetések, nem pedig a jövőre vonatkozó reális és előremutató elképzelések.
Összegzésképpen viszont cáfolhatatlanul megállapíthatjuk, hogy az unióhoz való csatlakozásunk óta sem jöttünk, mert nem jöhettünk rá arra, miképpen is kell értelmezni a szakértői kormányzást, amely szemmel láthatóan az unió legtöbb országában nem jött be. Hiszen, ha nem politikai karrieristák, pénz- és hatalomimádók, hanem hazafiak irányítanának, akkor nem küzdenének jelenleg azzal, hogy energiagondjaik vannak, azzal, hogy semmilyen gazdasági és életmódbéli gondot – a legnagyobbat például, a migránsbefogadást – nem tudták és nem tudják kezelni, valamint azzal, hogy hagymázas gender-, és áldemokrácia-álmaikat miképpen erőltethetnék rá Európa még talán normális nemzeteire.
Ez az egész szakértősdi persze egy nagy maszlag. A bankok és a háttérhatalom irányítja a világot, még akkor is, ha ezt a végletekig próbálják tagadni, és tovább folytatják az agymosást. Fütyülve az általuk oly sokszor emlegetett demokráciára. Egy viszont biztos. Hazudni szakértő módjára tudnak.
Sokan, sokszor leírtuk már, hogy hazugságtengerben fuldoklik Európa és mintaképe, az Egyesült Államok. S jó néhány éve, sőt évtizede azt kell tapasztalnunk, hogy vezetőik egymás után tapsolják el az európai birodalmakat. Méghozzá ügyesen, hiszen látjuk, hogy nincs igazi tiltakozás. Tűrik az emberek a militáns ötleteket, a megoldást eddig még nem hozó javaslatokat, az életellenes elgondolásokat, mint a birkák.
S közben széthullik iránytű nélküli életük. Talán ez a világ és benne az „élenjáró” Európa legnagyobb baja, nem pedig a gazdaság égető gondjai. Társadalompszichológus legyen a talpán, aki ezt a jelenséget hitelesen megmagyarázza. Mindenesetre jó volna, ha megtenné valaki. Tanulnánk belőle. Csak a vak nem látja ugyanis, hogy immár évek óta az emberek valamiféle álságos, virtuális térben mozognak.
A számítógép lett életük főszereplője, a neten nézik a szép tájakat, még akkor is, ha az karnyújtásnyira van tőlük, s azon keresztül befolyásolják. Nem kicsit, nagyon! Elidegenedtek a természettől, a természetestől, virtuális, nem sok mindenre jó tudást gyűjtögetnek, és még a barátaikkal is csak „gépen keresztül” érintkeznek. S a gépen keresztül még azt is elérik irányítóik, azaz rabszolgatartóik, hogy „aktákba írják, miről álmodozunk”, és bármikor „előkotorják a kartotékot”, mely jogunkat sérti meg. Jogállamok 2021.
Nem túl jó hangulatban búcsúzunk tehát az óévtől, hiszen szemünk láttára „fokozódik a nemzetközi helyzet”. Vadul a világ és széthullani készül. Magyarország pedig még szerencsére tartja magát, és ez reményt adhat nekünk. A nemzetek széthullását ugyanis csak összefogással lehet megállítani.
Felejteni pedig tilos! S ha már itt tartunk, emlékeztetőként még csak annyit ajánlok figyelmükbe, hogy amint megérkezünk az új esztendőbe, éppen húsz éve lesz annak, amikor Gyurcsány arról biztosította Orbán Viktort, hogy „midőn pártja esetleges győzelme után felébred (a választásokra gondolt a bukott miniszterelnök), még azon a napon meg fogja bánni, hogy egyáltalán a világon van, s elátkozza azt a percet, mikor oly ostoba volt, hogy ismét hatalomba lépett”.
Ebből is látható, nem igazán változnak az idők. Bőven van tehát, amit nem szabad elfelejteni. A fenti mondatokon kívül az ország kirablását, csődbe vitelét, felforgatását sem. Semmiképpen. Az új esztendőben sem.
(A szerző újságíró)