Nem vagyunk gombák!

Az önazonosságtudat kifejezésének vadhajtásai a manipuláció eszközeivé váltak.

Az „én vagyok…” kezdetű kifejezések ellentmondásos karriert futnak be. A legerősebb a Charlie Hebdo hecclap elleni 2015. január 7-i iszlamista merénylet után indult a szerkesztőséggel való szolidaritás kifejezésére, majd hamarosan a szólás-, a véleményszabadság és a vallásifanatizmus-ellenesség jelképévé vált. Állam- és kormányfők is meneteltek a „Je suis Charlie” – értelemszerűen lefordítva „Én is Charlie vagyok” – feliratú transzparens mögött Párizsban.

A merénylet miatti tiltakozás futótűzszerűen terjedt, viszont a visszássága miatt is sokan felszólaltak. Világszerte számosan jelentették ki, hogy nem tudnak azonosulni a Charlie Hebdo szerkesztőség vallásellenes nézeteivel és provokatív tevékenységével. Alain de Benoist francia filozófus elhatárolódott a „Je suis Charlie”-kampánytól, mert szerinte az újság nem a nyugati értékeket védte. Magyarországon Márfi Gyula veszprémi érsek úgy fogalmazott, hogy nem fogadja el azt a kettős mércét, ami jellemző az „ultraliberális újságírókra”, akik „durva, ízléstelen és egy normális jog szerint törvénytelen támadásokat” követnek el a vallásukhoz ragaszkodókkal szemben.

Kiss Ulrich jezsuita szerzetes, újságíró szerint az újságírók nem vértanúk. „Ők ismerték a kockázatot, ami a folyamatos provokációval jár. Az talán kevésbé világos, tudták-e, hogy uszításuknak ártatlan áldozatai is lesznek, toleráns emberek, akik nem gyűlölködnek másképp gondolkodók ellen.” A nyugat-európai szellemi hanyatlás jelképévé vált ez a rendkívül fonák tiltakozás, amelyben megjelenik a píszíterror által befolyásolt, a jelenségek mögé nem tekintő „tömegember”.
Jellemző, hogy akkor, amikor a kereszténységet érte a lehető legdurvább támadás templomokban elkövetett gyilkosságokkal, nem volt az előzőekhez mérhető tiltakozás, állam- és kormányfők nem vonultak az utcán „Én is keresztény vagyok” feliratú tábla mögött.

És most ismét, egy kicsit másképpen, újra egy provokációval találkoztunk. Ez Márki-Zay Péternek a közelmúltban elmondott kampánybeszéde, amelyben a magyar emberek túlnyomó többségét alapvető emberi identitásukban, méltóságukban megalázó módon ábrázolja: „Ez olyan, mint a migráció. Ezzel meg lehet nyerni egy választást, addig, amíg az embereket sötétben tartjuk és trágyával etetjük, ahogy mondják Amerikában, hogy úgy tartanak, mint a gombát. Sötétben tartanak és trágyával táplálnak.

Addig, amíg a választókat úgy tartjuk, mint a gombát, addig a rezsicsökkentéssel, a migránsozással és a többiekkel lehet választást nyerni.” A sötétség, a sötétben tartás, a trágyával etetés, a gomba ebben a monológban egyaránt többször fordul elő. A szónok látha­tóan minden önkontroll nélkül beleszeretett a gondolatába, sulykolja a gombahasonlatot. Ez az önimádatról is szól, ezért sem gondol bele, hogy ez mennyire sértő. Amerika emlegetésével az onnan jött ember fölényével mélységesen lenézi a hallgatóságát.

Nézzünk az idézet mélyére! Milyen emberkép húzódik a gombahasonlat mögött? Mennyire igaz ez a gombák világára, és mennyire az emberre nézve? A tömeges gombatermesztés valóban pincében történik, és a gombafonalak növekedéséhez szerves trágyát is használnak. Ezzel a módszerrel elsősorban a legkommerszebb champion és laskagomba előállítása folyik.

Ezzel szemben a gomba igazi hazája az erdő és a mező. A sem a növények, sem az állatok világába nem tartozó „gombák országa” hihetetlenül változatos, csak néhány az ehető gombák közül: az erdei és mezei csiperkék, az illatos rókagombák, az elegáns őzlábgombák, a kucsmagomba különféle fajtái, az ízletes vargányák és tinóruk, a pereszkék és a szegfűgomba, a galambgomba, a rizikék, a nagyra növő pöfetegek, a kőgomba, a fantasztikus ízű és drága szarvasgombák ennek a „gombaországnak” mind ehető lakói.

Márki-Zay a gombahasonlattal a saját riasztó ultraliberális-globalista társadalom- és emberképét fogalmazta meg: a sötétben tartott és a trágyával etetett gomba a tömegtársadalom és a tömegember metaforája.

A gombahasonlat önmagában sértő az emberre nézve, ez a megfogalmazása pedig egyenesen felháborító! A keresztény-konzervatív emberkép ezzel szemben azt vallja, hogy minden embernek más a hivatása, Istennek egyedi terve van vele. Ha már gombahasonlat, akkor a szívünkhöz közelebb áll az erdőn-mezőn termő ehető gombák változatos világa.

Márki-Zay beszédének nyomán sok közéleti szereplő nyilvánította ki, hogy „mi is gombák vagyunk”, jelezve, hogy az ország legkevesebb nyolcvan százalékát sértette vérig a magát jobboldali-kereszténynek mondó, de valójában balliberális-globalista miniszterelnök-jelölt. Szerintem helyesebb, ha azt mondjuk, hogy ezt a hasonlatot mindenestül visszautasítjuk, a magyarokat nem lehet „sötétségben tartani”, még kevésbé „trágyával etetni”. Nem mellesleg mind a rezsicsökkentéssel, mind az illegális migránsok távol tartásával egyetértünk, e két ügyben a kormány nemzeti konzultációt szervezett, amelyen elsöprő többség támogatta.

Mit árul el ez az idézet a csalárd-furcsa módon miniszterelnök-jelöltté váló Márki-Zayról? Benne jelenik meg a legrosszabb korszellem: ő az ideiglenesség, az eldobhatóság és a felcserélhetőség embere. Az, aki ennyire imádja önmagát, ugyanakkor ennyire lenézi a magyar embereket, az még azok szemében is ideiglenes figura, akik az előválasztás során rá szavaztak, nem tudván, hogy mi lakik benne. Aki mögött még egy párt sincsen, parlamenti hátországa nem lesz – viszont azt a Gyurcsány Ferencet tudhatja a háta mögött, aki bármikor elárulja –, az könnyűszerrel eldobhatóvá válik.

Az, akinek nincsen önálló gondolata, jobboldalinak mondja magát, ezzel szemben minden gondolatában, gesztusában a balliberálisokkal azonosul, az szilárd világkép híján könnyedén felcserélhető. Az ideiglenesség, az eldobhatóság, a felcserélhetőség a liberális-globalista világnézet három titkolt, de újra és újra napvilágra kerülő eszméje, ami Márki-Zay Péternek az idézetbeli társadalom- és emberképéből ki is derült.

Nem vagyunk sötétben tartott, trágyával etetett gombák! Nem vagyunk ideiglenesen itt élők, hanem ennek a nemzeti közösségnek vagyunk a hűséges tagjai; nem vagyunk eldobhatók, ragaszkodunk a családjainkhoz, szűkebb és tágabb közösségeinkhez, abból a televényből nőttünk ki mindannyian, amit a Kárpáthaza jelent; és végképp nem vagyunk másokkal felcserélhetők, a magyar kultúrát és a történelmet szívtuk magunkba, adjuk át az utódainknak, mert úgy gondoljuk, hogy az, amit mi magyarok mondhatunk a világnak, azt csak mi magyarok mondhatjuk el!

Tudatosan álljunk ellen Márki-Zay provokációjának, tegyünk ki transzparenseket „Nem vagyunk gombák!” felirattal, készítsünk és viseljünk ilyen feliratú kitűzőket! Mindenekelőtt ennek fényében szavazzunk 2022 áprilisában!

(A szerző építész, volt országgyűlési képviselő)